Eljött az ideje egy újabb kiruccanásnak.
Ezúttal egy rövidebb utazást tettünk szeptember 5-10 között.
Massachusetts államban Cape Cod, illetve Rhode Island állam felfedezését tűztük ki célul.
Na de akkor jöjjenek is a részletek: rövid de mozgalmas utunk volt ismét.
Kezdjük ott, hogy kb. 16 újratervezés után alakult ki az útitervünk. Igen messziről indultunk, szó szerint. Eredetileg Washington államba szerettünk volna elutazni. Aztán jött, hogy legyen Oregon.
Mindkettőre nagyon kíváncsiak vagyunk, de ezekhez több időre lett volna szükség, mert elég nagy államok.
Idén már kétszer is repültünk sokat, ezért nem annyira volt kedvünk (főleg nekem nem).
Akkor Csibi felvetette, hogy legyen Rhode Island, mert az közelebb van.
Ez szimpatikus is volt, de rögtön kibővítettük, hogy akkor már Maine-be is el kéne menni, ami persze így ismét hosszú lett volna.
Visszaváltottunk ismét Oregon-ra. Azonban olyan drágák voltak a repülőjegyek, hogy ez volt igazából a döntő érv, hogy maradunk a keleti parton.
És akkor már itt is szűkíteni kezdtük a kört, hogy a Maine-Vermont (haha, ez is kibővült menet közben) utazás legyen jövő ősszel egy újabb külön út, és most maradjunk Rhode Island felfedezésénél.
Na végre megszületett a terv. A repülőjegyek Rhode Island fővárosába, Providence-be szintén elég borsos áron voltak, ezért úgy döntöttünk, hogy Bostonba repülünk és onnan fogunk autót bérelni.
Kb. ezzel együtt találta ki Csibi, hogy ha már úgyis arra járunk, akkor Cape Cod is felkerülhetne a listánkra.
(Hát, mi így tervezünk utakat… 😄 Igen szövevényesen jutunk el a végső megoldásig.)
Az autóbérlés is kérdéses volt hosszú ideig, mert a parkolás mindenhol nehézkes és rohadt drága. A szállodáknál is.
Providence volt az elsődleges cél, hogy ott lesz a szállásunk, de ott volt a legnagyobb gond a parkolás és persze a szállás árak is magasak voltak, amire még rájött volna a parkolás éjszakánként.
Végül tehát az lett a köztes döntés, hogy valahol mindennek a közepén, Swansea (Massachusetts) városkában foglaltunk szállást, mert az volt a legjobb áron (3*-os szálloda, reggelivel, ingyenes parkolással) és onnan megyünk, amerre látunk. 5 éjszaka 1 000 USD volt, mindenféle adókkal és illetékekkel.
A repülőjegy ára 443,90 USD volt kettőnknek.
A legkorábbi repülőt választottuk ismét, hogy hosszú legyen a nap. Szerdán még dolgoztunk és igyekeztünk korán aludni térni, ugyanis 2:50-kor keltünk, 3:50-re jött az Uber és 6-kor indult a gépünk. Ez elég durva volt. Most 35.03 USD volt a tarifa.
Főleg úgy, hogy vannak olyan reggelek, amikor az ébresztőt vagy meg se halljuk, vagy kb. 5x nyomunk rá a szundira… 😂 Szóval gondolhatjátok!
De felkeltünk végülis, el is készültünk és az előre megrendelt Uber is pontosan érkezett. (Ezúttal az Uber nem számolt fel foglalási költséget. Még nem jöttünk rá a logikára, hogy mikor igen és mikor nem.)
Nekem időnként vannak fura elképzeléseim, és kicsit mindig tartok tőle, hogy milyen ember jön értünk, főleg az “éjszaka közepén”, de komolyan mondom, hogy Eric volt az eddigi legeslegjobb fej sofőr. Kérdezte, hogy honnan származunk és bár nem járt még Magyarországon, csak a szomszédos országokban, tökre képben volt és érdeklődő is volt, hogy milyen különbségek vannak, meg mindenféléket kérdezett.
Ő a COVID alatt költözött ide, Kaliforniából, mert az Anyukája itt él és COVID-os lett, ezért aztán átköltözött ide, hogy segítsen neki és most itt él.
Szóval tök jót beszélgettünk vele a 15 perces út során.
A charlotte-i reptér, mint azt már tudjátok, folyamatos fejlesztés és építés alatt áll és mindig irtó sokan vannak. Hát mivel most az első gépek egyikével utaztunk, így annyira simán jutottunk át az ellenőrzésen, mint még soha. Semennyit sem kellett várni, sehol.
A Starbucks már nyitva volt ezen a korai órán is, ott vettünk egy (hideg) kávét - ez azért érdekes, mert mindig meleget szoktunk, de az annyira forró, hogy fél óráig esély sincs inni belőle, most másképp csináltuk. Meg vettünk valami kis reggelit is.
Utána egy félóra elteltével már szálltunk is be a repülőbe. A repülőn voltak még szabad helyek is, így a beszállás is elég gördülékeny volt és időben el is indultunk.
Ez hivatalosan egy kb. 2,5 órás út, de 1 óra 30/40 perc alatt érkeztünk meg.
Volt némi turbulencia, de ez még kibírható volt.
Ezúttal a Delta légitársaságot választottuk, amely az A terminálra érkezik. Mikor Bostonban jártunk két évvel ezelőtt, akkor itt egy étteremben ettük a legfinomabb cézár salátát és boston cream pie sütit.
Legutóbb az American-nel utaztunk haza a városból és akkor másik terminálról indultunk és hiányoltuk az éttermet.
Most jó helyen voltunk, viszont képzeljétek, megszűnt az étterem. Valami seafood-os hely lett belőle. Nem mondom, hogy nem voltunk csalódottak.
Nem aznap reggel akartunk ott enni, hanem hazafelé, de pont ott kell kimenni a terminálról és szomorúan konstatáltuk, hogy itt már nem fogunk sajnos enni semmit se.
Na mindegy is. Hello Boston, újra itt vagyunk.
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!
