10/08/2023
Salem után elindultunk a repülőtér irányába. Ez egy 40 perces utat jelent. Beírtunk egy benzinkutat, hogy teletankoljuk az autót. De végül útközben pont ott volt egy mellettünk, ezért hamarabb elrendeztük és aztán végre megérkeztünk és leadtuk az autót.
Az simán ment, a biztonsági ellenőrzésnél azonban először lekapcsolták az én bőröndömet, aztán pedig Csibit is… 😄
Csibit megmotozták és kiderült, hogy nincs semmi gond vele, az én bőröndöm miatt viszont sokat kellett várni, mert előttem egy vadász (?!) akadt fenn, akinek mindenét is kipakolták a bőröndjéből…
Utána jöttem én, a néni mondta, hogy vegyük le a lakatot, utána azonban Te nem nyúlhatsz a bőröndhöz…
Kinyitotta, megnézte, amit gyanúsnak ítélt a gép. Persze nem volt benne semmi olyan, ami nem lehet benne. Így aztán mehettünk is tovább egy 20 perces fennakadást követően.
Az volt a terv, hogy a reptéren fogunk vacsorázni, mert még nagyon időben voltunk. Ráadásul tavaly nagyon finomat ettünk itt. Én például egy sima cézársalátát ettem, de szerintem a legjobbat, amit eddig valaha. És a Boston Cream Pie is itt volt a legfinomabb.
Aztán pedig újabb csalódásként ért a felfedezés, hogy most American-nel jöttünk és ezért másik terminálról indul a gépünk. Szóval az az étterem nem is itt van…
Így aztán az itteni kínálatból kellett választani, a Lucca nevű olasz étteremre esett a választásunk, de úgy tűnt, hogy ez a nap minden fronton el van cseszve, mert az étel nem volt kiemelkedően jó, de cserébe drága is volt.
Mindegy, jóllaktunk, szóval a lényeg azért megvolt.
Utána már csak a várakozás maradt.
Közel volt a kapu (bár többször változott), a kilátás viszont tök jó volt, mert láttunk felszálló gépeket, érkező gépeket, naplementét, és mivel a víz is itt volt, ezért több óceánjáró hajót is. Nekem ez nagyon tetszett.
Aztán már amikor lassan eljött a boarding ideje, akkor volt egy kisebb fennforgás, ugyanis egy pici egérke okozott némi riadalmat. Ott rohant keresztül az emberek lába között, egyenesen felénk. Én láttam is, Csibi nem, pedig szerintem kb. pont mellette szaladt el. Mindenki sikongatott és repültek a lábak a magasba. Kicsit vicces volt.
Este 7-kor indult a gép és 9:30-ra érkezett Charlotte-ba. Vagyis ez volt kiírva, de 15 perccel előbb érkeztünk meg amúgy. A repülő tele volt.
Pont eszünkbe jutott, hogy tavaly, amikor Bostonba mentünk, akkor nagyon sok üres hely volt a gépen. Most nem.
Szóval szerencsésen landoltunk, aztán hívtunk Uber-t, amire várni kellett egy kicsit, de utána negyed órán belül meg is érkeztünk.
Ez vasárnap este volt, másnap pedig szokás szerint kezdődött a munka. Sok átmenet nem volt! 😄
Dehát mi már csak így szeretjük!!
Összegzésként azt lehet mondani, hogy New York mindig megér egy utazást. Most voltunk másodszor, de még közel sem láttunk mindent, amit szeretnénk belőle látni. Ahogy menet közben is írtam, nekem egyszerre elég belőle ez a 3-4 nap és az is tény, hogy New York egy nagyon különleges város.
Az utazás másik kiemelkedő pontja a vonatozás volt, nagyon jó, hogy kipróbáltuk, másoknak is ajánljuk!
New York lüktető nyüzsgése után New Hampshire nyugalma kifejezetten jól esett nekünk. Lehet, hogy ez csupán pici állam, de nagyon sokszínű. Elsősorban a természet szerelmesei találják meg itt a számításukat, ráadásul bármelyik évszakban. Nekünk nagyon tetszett az óceánpart, a fedett hidak, a hegyek őszi köntösben, a régi városkák bája.
Szeretjük felfedezni a különböző államokat, reméljük, hogy még jó sok helyre eljutunk!
És mivel ugye fordított sorrendben került fel a két utazás a blogra, ezért most szeretném azt is leírni, hogy igazából nem kell nekünk elhagyni az államot, ha az őszt keressük, mert tulajdonképpen itt, Észak-Karolinában a legszebb!
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!
