10/04/2023

A 9 órás vonatot választottuk, mert ahogy említettük, rendhagyó módon vonattal hagytuk el a várost.
Gyorsan megreggeliztünk és aztán időben elindultunk, még úgy is, hogy tényleg 10 percre van a vasútállomás.
Előző nap, mikor körülnéztünk, azt láttuk, hogy nem látjuk, hova van kiírva, hogy melyik vágányról indul a vonat, szóval nem akartuk megkockáztatni, hogy a rutintalanságunk miatt nem érjük el esetleg.

Na, a Moynihan Vasútállomásról is ejtenék néhány szót: ez egy nagyon modern vasútállomás. Néhány évvel ezelőtt lett kész és alapvetően azért épült, hogy a Penn Station forgalmán enyhítsen.
Mi már nagyon régóta szerettük volna kipróbálni a vonatozást itt Amerikában és az utazás tervezésénél beugrott, hogy New York - Boston pont kiváló ötlet arra, hogy ezt megvalósítsuk.
A jegyvásárlás tartogatott némi meglepetést, ugyanis annak függvényében is változik a jegy ára, hogy hány órási vonatra váltasz jegyet.

A 8 órás volt a legdrágább, 9-kor már kicsit olcsóbb volt. Eredetileg a reggel 6 órásra szerettünk volna jegyet venni, de akkor még úgy volt, hogy egy távolabbi helyen lesz itt New Yorkban a szállásunk és helyismeret hiányában nem mertük megkockáztatni, hogy nem érünk ki az állomásra.
Ezért 9-re vettünk jegyet, utána pedig kiderült, hogy a 10 percre lévő szállodából igen hamar ki fogunk érni. 😄 Kettőnknek az egyirányú jegy 116 USD volt. Ezen a vonatjáraton csak business és első osztály van, mi az "olcsóbbik" business osztályú jegyet vettük meg.

Szóval a jegyet megvettük online, még otthonról. Viszont az sehol sem volt leírva (és aztán a pályaudvaron kiírva sem), hogy melyik vágányról indul a vonat.
De még az állomásra visszatérnék egy pillanatra: Úgy képzeljétek el, hogy ez egy hatalmas épület (a Postával osztozik az épületen egyébként), van egy csomó bolt, étterem vagy étkezőhely, nyilvános mosdó. A konkrét váróterembe, csak azok az utasok mehetnek be, akik érvényes jeggyel rendelkeznek. Ezt fel is kell mutatni, amikor szeretnél bemenni.
Nagyon modern, tiszta, lehet laptopozni is a középen elhelyezett asztaloknál.

Itt van kijelző, ahol az indulási idő előtt kicsivel (!) megjelenik, hogy hányas vágányról fog indulni a vonat. De tényleg csak pár perccel előtte. Akkor mindenki sorbaáll egy mozgólépcsőhöz (!!), ami levezet egy alsó szintre, már konkrétan a vonatodhoz.
De nem mehetsz le akármikor, hanem csak amikor a személyzet jelzi, hogy indulhat a sor. Számunkra meglepő módon nem kérték a jegyet, nem kellett még csak felmutatni sem.

Az e-mailben benne volt, hogy hányas kocsi, melyik székén ülsz. Ezt amúgy online ki lehetett választani, Csibi direkt olyat választott, hogy mögöttünk nem volt ülés, így nem tudta senki hátulról lökdösni a székünket… 😄
Ahhoz a kocsihoz kell menned, ahova szól a jegyed és mire leülsz, a vonat már el is indult. Roppant gördülékeny volt az egész.
A vonat nagyon tiszta, kényelmesek az ülések és van elég hely az ember lábának. Mi a jobb oldalon ültünk, viszont bal oldalról nagyon szuper a látkép New York-ra, ahogy a vonat elhagyja a várost.
A mi oldalunkról is lehetett látni, sőt még fotót is tudtunk készíteni, de aki biztosra szeretne menni, az a bal oldalra üljön!

A vonaton egyébként van büfékocsi is, ahol lehet venni enni- és innivalót is. Nagyon érdekes volt látni, hogy mások simán otthagyták a cuccukat laptopostul, mindenestül, amíg átmentek a büfékocsiba. Ezt valahogy otthon nem tudjuk elképzelni.

A vonat 5 állomáson állt meg Boston előtt (New York - Stamford - New Haven - Providence - Route 128 - Boston Back Bay és Boston). 3,5 órás volt az egész út, a vonat tök jó helyek mellett haladt el, csak a nagyon egyenes szakaszon ment nagyon gyorsan (240-250 km/h).

Az út nem volt unalmas és könnyen kibírható volt (még nekem is). Határozottan tetszett nekünk ez a vonatozás. Kényelmesebb volt mint a repülő, nem kellett szarakodni a bőrönddel, biztonsági ellenőrzéssel, útlevéllel…
Élveztük nagyon.

A bostoni vasútállomás nem volt annyira csinos mint a New York-i, de maga a pályaudvar itt is rendben volt.
Itt a vasútállomáshoz közel kerestünk egy autókölcsönzőt, mert nyilván nem akartunk kimenni a reptéri autókölcsönzőbe. Szerencsére volt is egy, kb. 10-15 percnyi sétára, a kikötőnél.
Tavaly jártunk már a környéken, mikor Bostonban töltöttünk egy hetet. Most is szívesen maradtam volna egy-két napot, de Boston most nem az úticél volt, hanem itt csak “átszálltunk”.

Ugyanis, ahogy az elején említettük, innen New Hampshire-be megyünk tovább, immár autóval.