Ősz a Central Parkban

11/07/2024

Végre megjöttünk. Ennek a mostani utazásnak ez volt a fő célpontja: az őszi színek New Yorkban, a Central Parkban. A fák többsége már inkább rozsdás volt, nem pedig ragyogó színű, sőt néhány fáról már a levelek is lehullottak, de azért még találtunk kedvünkre való színes fákat, pláne, amelyeket még a nap is sütött. Csodaszép volt.

A Central Park pedig olyan mintha egy igazi oázis lenne New York közepén. Egy külön világ. Sokan voltak itt is, de valahogy mégsem volt zavaró. A felhőkarcolók a háttérben, vidám kis mókusok ugrálnak mindenfelé, zenészek muzsikálnak, hullanak a falevelek. Egyszerűen tökéletes!
Mászkáltunk össze-vissza. De végülis a fő cél a Row Bridge volt. Olyan helyeken is sétáltunk, ahol már jártunk, meg olyan helyeken is, ahol még nem.

Eredetileg az is szerepelt a terveink között, hogy egy múzeumba is elmegyünk, mert régóta szeretnénk már New Yorkban néhány múzeumot is felfedezni.
A MET (Metropolitan Művészeti Múzeum) viszont egy olyan hely, ahol szerintem alapjáraton egy teljes napot (vagy többet) is el lehet tölteni, ezért ez most kiesett.
A Természettudományi Múzeum volt a másik opció, ami a Central Parkból könnyen elérhető, viszont láttuk, hogy ki fogunk csúszni az időből, ezért eldőlt, hogy majd máskor kell múzeumlátogatást beiktatni.

Na, így aztán óriási kört tettünk. Elsőként visszamentünk a Plaza Hotel felőli oldalra, ahonnan tök jól rálátni a felhőkarcolókra. A Gapstow Bridge-ről például nagyon jó kis fotókat lehet készíteni. Itt van a The Pond at Central Park, ahol hattyúk és kacsák úszkálnak békésen a vízen és egy gyönyörű színekben pompázó fát is találtunk.

Közben elsétáltunk a Wollman Rink nevű koripálya mellett, amely úgy tűnt, hogy már nyitva is van, mert egy-két korcsolyázót is láttunk. Épp akkor helyeztek ki bójákat; mintha korioktatás lett volna gyerekeknek.

A Central Park Mall egy gyönyörűszép gyalogos sétány, mely a Bethesda-szökőkúthoz vezet.
Na, ez nekünk eddig kimaradt.
Csodás szobrokkal, cuki mókusokkal teli sétány, káprázatos őszi színek, hulló falevelek társaságában sétáltunk rajta végig.

Van itt egy viszonylag újnak számító szobor: Meredith Bergmann szobrásznő alkotása, a Women’s Right Pioneers (Női jogok úttörői) Emlékmű, 2020. augusztus 26-án (a női esélyegyenlőség napján) került felavatásra. A 19. alkotmánykiegészítés – a nők szavazati joga – ratifikálásának 100. évfordulójára készült. A szobor Sojourner Truthnak, Elizabeth Cady Stantonnak és Susan B. Anthonynak állít emléket. Mindhárman New York állam szülöttei és a női választójogi mozgalom kiemelkedő alakjai voltak.
Ez az első szobor a Central Parkban, mely valós történelmi nőket ábrázol. (Csupán 3 képzeletbeli női alakot ábrázoló szobor található a Central Parkban.)
Szép szobor, nekem nagyon tetszik.

A park központi sétánya tehát a kétszintes Bethesda-teraszhoz és szökőkúthoz vezet. A teraszról a mesterségesen kialakított Tó, The Lake, déli partjára lehet rálátni.
A terasz és a szökőkút építése az amerikai polgárháború idején zajlott, a park eredeti tervének, a Greensward-tervnek részeként. A szökőkút tetejét díszítő szobor azonban csak később, 1873-ban készült el.

A teraszt eredetileg egyszerűen Vizes-terasznak (The Water Terrace) nevezték, csak a szökőkút csúcsán található angyal-figura leleplezése után változtatták át Bethesda-teraszra. (Ez az elnevezés a jeruzsálemi Bethesda-tóra utal, amely a Bibliában gyógyító erővel bírt, az időnként megjelenő angyalnak köszönhetően.)

Emma Stebbins alkotása, a Vizek angyala (Angel of the Waters) nevet viselő 2,6 méter magas bronzszobor az építészeti együttes központi eleme. Az angyalt a Békét, az Egészséget, a Tisztaságot és a Mértéktartást szimbolizáló figurák veszik körül. A terasz alsó átjárója is nagyon szép.

Itt egyébként nagyon sokan voltak. Van két lány, akik egy-egy írógép előtt ülnek és verseket írtak a hozzájuk fordulóknak. Rá is kerestem, az instán is fent vannak. Hannah Monsour és a legjobb barátnője verseket írnak a parkban. Ez nagyon tetszett nekem.

Ami már sokkal kevésbé: egy fickó egy óriási fehér kígyóval való fotózkodás lehetőségét kínálja. Még most is kiráz a hideg, ha csak felidézem. Három bátor leányzó egyébként leállt a kígyóval fotózkodni. Nekem még nézni is rossz volt, ahogy a kígyó rájuk tekeredett.

Ezenkívül pedig természetesen rengeteg turista van. A tavon nagyon sokan csónakáztak a gyönyörű őszi időben.

Innen egy rövid sétával érhető el az ikonikus szépségű Bow Bridge. Mi még előtte leültünk pár percre egy padra megpihenni, mert már kezdtünk eléggé fáradtak lenni. Egy család odacsalogatott egy mókust a padra, nagyon kis vicces teremtés volt.

A Bow Bridge egy öntöttvas híd és igen kedvelt a turisták körében. Itt is rengetegen fotózkodtak, esküvői fotózásokat is láttunk, egy bácsi pedig valami fura hangszeren híres dalokat játszott. Nagyon hangulatos volt. 2023 novemberében lezárták egy két hónapos felújítás miatt, mi most csodaszép állapotában láthattuk. Nagyon szép virágok díszítik végig.

Itt még az történt, hogy láttuk a világhírű énekest, Moby-t (vagyis Csibi, én fel sem ismertem volna valószínűleg). Az elektronikus zenét kedvelők körében ismert, azt mondják, hogy a 90-es évek egyik legmeghatározóbb könnyűzenei előadója. Csibi nagyon örült neki, hogy látta, habár nem mert hozzá odamenni… Én tuti odamentem volna mondjuk Jon Bon Jovi-hoz, ha találkoztunk volna vele. 😂

Ezt követően beültünk egy kávézóba egy kávéra. Vagyis ki, a teraszra. Rengeteg kismadár, meg pofátlan galamb repkedett és keresett valami eledelt. A kismadarak cukik voltak, a galambok nem annyira.

A kávé után (ekkor már fél 4 körül járt az idő) elmentünk még a Conservatory Water irányába. Ez a kis tó gyakran szerepel filmekben is, itt lehet kis vitorláshajókat úsztatni a vízen távirányítóval.

Itt üldögéltünk egy darabig, meg megnéztük az Alice csodaországban című szobrot is. Helyes kis szoborcsoport, bár inkább az volt a benyomásunk, hogy mászóka a gyerekeknek, mert tele volt kisgyerekekkel! 🙂

A tó után elindultunk a parkból kifelé. Nagyon jók voltak a fények, csodás időnk volt.
A Central Park Zoo felé haladtunk, ahol pont akkor kezdődött a fókák etetése (és ezzel együtt egy kis showműsor), amikor odaértünk. Ehhez még csak be sem kellett mennünk az állatkertbe, mert kintről pont rá lehet látni a fókák medencéjére és így ingyen néztük végig a show-t. Nagyon mókás jószágok ezek a fókák is!

A Plaza Hotelnél keveredtünk ki a parkból. Csibi mondta, hogy valahol itt van egy metróállomás, azzal fogunk visszamenni, de még nem a szállodába, ugyanis a Times Square volt a következő célpont.
Amikor kávéztunk, úgy emlékszem akkor kaptunk egyébként üzenetet, hogy már átvehető a szobánk.

A Plaza Hotelnél tettünk néhány felesleges kört, ugyanis nem találtuk a metróállomást. Először rossz irányba mentünk, aztán meg elmentünk mellette nemes egyszerűséggel.
Mert én mondtam Csibinek, hogy hogy lenne már egy ilyen elegáns szálloda mellett egy metrólejáró. Pedig ott van, a szálloda mellett van egy kis beugró és az a metrólejárat.

Mentünk pár megállót és máris a nyüzsgő Times Square-en találtuk magunkat. Fél 5 körül volt, de már lassan kezdett sötétedni, szóval jók voltak a fények már itt is.
Rájöttem, hogy talán a Times Square az, ami nekem legkevésbé tetszik a városban. Lehet csak amiatt, hogy túlságosan sok ember van itt mindig. De még nem döntöttem el véglegesen. 🙂 New Yorkot nehéz nem szeretni.

Villódzó fényreklámok, egy csomó jelmezes, meg egy csomó kisebb-nagyobb spontán létrejövő performansz… Ami tutira tetszik, az a Szilveszterkor legördülő gömb (és a kolibris fényreklám ♥️).

Felmentünk a lépcsők tetejére (ez hol le van zárva, hol nincs), most éppen fel lehetett menni rá. Itt is volt egy önjelölt sztárocska, egy fura fazon, aki zaklatta az ott üldögélőket és táncolt meg énekelt. De azt nem állítanám, hogy valami nagy tehetség volt! Bár ő gondolom, másképp tekint önmagára…. 😀

Na szóval ebből ennyi elég volt. Hivatalosan a Times Square már a 42. utcától kezdődik, mi a 39. utcában lakunk, de végül egészen a 47. utcáig felsétáltunk, szóval most onnan indulhattunk vissza a szálloda irányába. Rájöttünk, hogy még nem is ettünk, szóval kerestünk útközben valami egyszerű pizzázót. Találtunk egyet, de az teljesen tele volt, így ott nem tudtunk volna leülni, be sem mentünk. Egy másik helyre viszont betértünk (Carve Cafe & Pizza), ahol megvacsoráztunk és aztán még a 39. utca sarkán a boltban vettünk néhány üveg vizet és aztán már tényleg csak pár perc és meg is érkeztünk a szállodába.

Itt visszaszereztük a bőröndjeinket, becsekkoltunk a szobába és mivel tagok vagyunk ezért itt kaptunk két ingyen vizet (ez minden nap járt). Most amúgy csak két éjszakát töltünk itt. Mellé pedig prémium wifit is kaptunk.
A szobánk a 9. emeleten volt, közel a lifthez. Helyes kis szoba. Nem túl nagy, de amennyi időt itt töltünk, ahhoz pont elég lesz!

Jóéjt! Holnap is kemény nap vár ránk! 😀

További képek