ARTECHOUSE DC

3/30/2025

Na és akkor végre megérkeztünk. Ez a múzeum viszonylag kicsi, de nagyon jó élmény. Az ARTECHOUSE nem ingyenes, 24 USD/fő a jegy ára.

Az ARTECHOUSE egy interaktív művészeti tér, amely a digitális művészet és a technológia határán egyensúlyoz. A neve az "Art + Tech + House" szavak összevonásából származik, és remekül leírja, mivel is foglalkoznak: lenyűgöző installációkat hoznak létre, ahol a látogatók nem csak nézői, hanem aktív résztvevői is az élménynek.

Az első és eredeti ARTECHOUSE 2017-ben nyílt meg Washington D.C.-ben, a National Mall közelében (a Smithsonian állomásnál).
A kiállítások gyakran reagálnak mozgásra, érintésre, hangokra — vagy akár a látogatók testmozgására is.

Szóval nagyon interaktív az egész. Ami a technológiát illeti: használnak itt mesterséges intelligenciát, kiterjesztett valóságot (AR), vetítéseket, hangdizájnt, és sok egyéb dolgot.

A kiállítások folyamatosan cserélődnek, sokszor szezonális témák köré szervezve, most például tavasz-ihlette vetítés volt. Van egy nagy terem, ahol le lehet ülni a földre (nagyon kevés pad is van) és el lehet merülni a látványban. Ez tetszett nekünk a legjobban. Órákig lehet bámulni. Itt található a bár is.

Ezen kívül mindössze még két másik terem van: az egyik amolyan “játékszoba”, ahol többféle játékot lehet kipróbálni, illetve vannak virágok, melyeknek a leveleit megérintve különböző hangeffektusokat lehet hallani.

De a nagy tér a legjobb, oda újra visszamentünk. Tényleg nem nagy múzeum, de nekünk megérte, tetszett nekünk. Kicsit olyasmi, mint Las Vegas-ban az Arte Museum. (Csak ott több minden van.)

Innen aztán DC-nek egy olyan részére keveredtünk, ahol még korábban nem jártunk. Egészen a rakpartig mentünk, ahol persze tényleg éttermet kerestünk már. Csibi a térképen kinézett egy Falafel nevű helyet, de erről kiderült, hogy egyrészt fullon van (kb. kint állt a sor vége), ráadásul úgy nézett ki, hogy nem is egy beülős étterem. Szóval muszáj volt tovább keresni. Szerencsére azonban nem kellett messzire menni, közvetlenül a Falafel mellett van egy pékség/kávézó, aminek a túlsó oldala viszont egy olasz étterem. Ez az Officina. Elvileg háromszintes, de mindenkit lent (és kint) ültettek le. Nem volt sok hely, de nekünk még pont jutott egy asztal. Kicsit sokat kellett várni, hogy kiszolgáljanak minket, viszont amit rendeltünk, az nagyon finom volt. Nem a legolcsóbb hely és inkább kicsit amolyan fancy. A legtöbb helyen itt Amerikában óriási adagokat adnak, itt inkább kisebbnek nevezném. De egyébként teljesen jóllaktunk és tényleg nagyon finom is volt. Csibi bolognait kért, én pedig sajtos-spenótos raviolit.
A végén tanakodtunk, hogy hol kávézzunk, mert mire visszaérünk a szállodához, az ott kinézett kávézó tuti bezár, így végül itt kértünk kávét is és közösen egy tiramisut. Majdnem 100 USD-t fizettünk. Ez kb. dupla annyi, amennyit mi általában szoktunk. Szóval ezért mondtam, hogy szerintünk ez nem a legolcsóbb hely.
Ebéd után még egy picit sétáltunk itt a vízparton, aztán elindultunk, hogy újra megnézzük a cseresznyefákat és eljussunk a Jefferson emlékműhöz. Ott még nem jártunk, szóval most nem akartuk ezt is kihagyni. Ez az étteremtől egy újabb 15-20 perces séta.