Jefferson-emlékmű

3/30/2025

A fák ma is gyönyörűek voltak, néha még a nap is kisütött, akkor különösen szép fényben lehetett látni őket. A tömeg viszont ma sem volt kevesebb.
Inkább lassan, mint gyorsan, de végül eljutottunk a Jefferson-emlékműhöz is.

A Jefferson-emlékmű (Jefferson Memorial) Washington D.C. egyik ikonikus neoklasszicista építménye, amely Thomas Jeffersonnak, az USA harmadik elnökének, a Függetlenségi Nyilatkozat fő szerzőjének állít emléket.
A Tidal Basin partján áll, festői környezetben — különösen gyönyörű ilyenkor tavasszal, a virágba borult cseresznyefákkal körülötte.
Az épületet John Russell Pope tervezte, a stílusa erősen a római Pantheonra emlékeztet, fehér márványból készült kupolájával és korinthoszi oszlopaival. A neoklasszicista stílus volt Jefferson kedvence. Az emlékmű építése 1939-ben kezdődött és 1943-ban fejeződött be.

A középpontjában egy 5,8 méter magas bronzszobor áll Jeffersonról. A belső falakon Jefferson híres írásaiból vett idézetek olvashatók, köztük részletek a Függetlenségi Nyilatkozatból. Mindegyik idézet tükrözi Jefferson hitét a szabadságban, az emberi jogokban és az értelem erejében. Persze volna min elgondolkodni ezekkel kapcsolatban is, hogy mi valósult meg ezekből az eszmékből és mi nem.

Azt mondják, hogy kiváló hely elmélkedésre, de szerintem biztos nem ebben az időszakban, mert olyan sokan voltak, hogy levegőt venni is alig lehetett, nemhogy elmélkedni. Mondjuk én azért azon elméláztam, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat fő szerzője mit gondolna most, ha látná mi zajlik az országban. Vagy mit szólna ehhez a rengeteg emberhez, akik itt tobzódnak.

Amúgy szerintem az épület maga gyönyörű és a kilátás is jó, mindenképpen érdemes ide elsétálni.
Innen 16 óra után indultunk el, úgy gondoltuk, hogy most már megyünk a metróállomáshoz. (Ma nem volt már erőnk 4 megállót lesétálni, így a Smithsonia megálló felé indultunk el, de innen az is 20 percnyi távolságra van.)

Elhaladtunk a Holocaust Múzeum előtt, ami 17:30-ig van nyitva, és ekkor még csak negyed 5 volt, de már sajnos nem lehetett bemenni. Ide nagyon szeretnék majd egyszer bemenni. Szóval tényleg érik egy újabb - kizárólag múzeumtúra.
Na itt egyébként én ismét kiakadtam. Lehet, hogy ez csak számomra zavaró, de nekem mindenképpen az. Az indiai család mosolyogva szelfizget egy holocaust múzeum előtt. Én ezt nem értem. Nem tudják, hogy ez milyen hely, mit jelent a holocaust? Egyszerűen nem tudom ezt hova tenni. Hogy jut eszébe ez valakinek? Pont mint a temetőben bemasírozni a sírok közé a cseresznyefa miatt és ott is szelfizgetni.
Lehet velem van a baj és ez mások szerint teljesen elfogadható, de szerintem meg tök tiszteletlen dolog.

Na mindegy. Sajnálom, hogy ide nem tudtunk bemenni. Nagyon érdekelt volna az is, hogy az amerikaiak mennyit tudnak a történelem e sötét korszakáról.

Ahogy haladtunk a metróállomás felé egyszercsak “motoros banditák” jöttek az úton. Valószínűleg valami tervezett program volt, mert a szembeforgalomban is közlekedtek.

Már irtó fáradtak voltunk mire a metróállomáshoz értünk, ahol azonban rendőrök állták az utunkat és azt mondták, hogy itt ugyan most le nem megyünk. Gondoljuk, hogy a tömeg miatt ezen a kijáraton csak kifelé lehetett jönni, ezért kénytelenek voltunk tovább gyalogolni… 😄

De aztán végre sikerült visszajutnunk a szállodához. Előtte még beugrottunk egy kávézóba és ismét a Cava étterembe vacsoráért, aztán már csak pihentünk.

További képek