Grand Turk, Turks & Caicos

1/8/2025

A Turks- és Caicos szigetek Kuba mellett található varázslatosan szép szigetek. Nagy-Britannia tengerentúli területe. Hivatalos nyelve az angol. Azonos státusszal rendelkezik mint Bermuda, a Kajmán-szigetek, vagy a Brit Virgin-szigetek.
Habár brit terület, az Egyesült Államokhoz való közelsége miatt amerikanizálódott: hivatalos fizetőeszköze az amerikai dollár és amerikai tápcsatlakozót használnak.
Földrajzilag a Turks- és Caicos-szigetek a Bahama-szigetek láncának része. A két nemzet között folyamatos az emberek mozgása, és mint ilyenek, hasonló kultúrával rendelkeznek.

30 nagyobb korallszigetből és számtalan apró szirtből áll.
A szigeteket évszázadokon át a taíno nép lakta. A taíno a Karib-térség bennszülött népére utal, melynek kultúráját ma is folytatják leszármazottaik.
Az első feljegyzett európai észlelés 1512-ben történt. Ezt követően több európai hatalom is igényt tartott a területre, végül a Brit Birodalom szerezte meg.

A Turks elnevezés a török sapkás kaktuszból eredhet (Turk's head cactus/Turk's cap cactus), mely hasonlít a török férfiak által az Oszmán Birodalomban viselt fejfedőre. Ez egy kis, tömzsi kaktusz, amelynek tüskés szerkezete egy török Fez-kalapra emlékeztet. Ez is a sziget egyik jelképe. (Ez a kaktusz a Karib-térségben őshonos.) De azt mondják, hogy nem ez a név eredete, hanem a kalózok szinonimája volt a “török” elnevezés. A kalózkodás az 1600-as és 1700-as években nagyon divatos volt világszerte és ez a szigetcsoport jól ismert kalózok bázisközpontja volt.
A Caicos pedig a lucayai "caya hico" szóból ered, melynek jelentése: szigetek sora.

Pontosan nem tudni, hogy ki volt az első európai, aki meglátta a szigeteket. Egyes források Kolumbuszt említik (1492-es útja során), mások szerint pedig Juan Ponce de León járt itt először 1512-ben. (Tudjátok, az a Juan Ponce de León, akiről nemrég St. Augustine kapcsán már esett szó.)
A spanyolok olyan betegségeket hurcoltak be, melyekkel szemben az őslakosok nem rendelkeztek immunitással, ezért a déli Bahama-szigetek és Turks & Caicos 1513 körül teljesen elnéptelenedtek és ez a 17. századig így is maradt.

Az 1600-as évek közepétől kezdve a bermudai sószedők szezonálisan látogatták a szigeteket, később pedig afrikai rabszolgákkal állandó jelleggel telepedtek le.

A szigetek legmagasabb csúcsai a Blue Hills Providencialesen és a Flamingo Hill East Caicoson, mindkettő szerény 48 m. Az időjárás általában napos - állítólag évente 350 napot süt a nap - és viszonylag száraz, de gyakran szenvednek hurrikánoktól. Átlagosan 28 fok van egész évben.

A Turk szigeteket a Turks-szigeti átjáró választja el a Caicos-szigetektől.
Két fő szigete van: Grand Turk (17,39 km2) - mi itt voltunk és általában az óceánjárók mind itt kötnek ki és Salt Cay (6,74 km2). Ide tartozik még kb. 6 kisebb, lakatlan sziget.
Grand Turk-on található a szigetcsoport fővárosa is: Cockburn Town. 1681-ben sószedők alapították. Nevét Francis Cockburnről, a Bahamák korábbi kormányzójáról kapta.

A Caicos-szigetcsoport legnagyobb szigete a gyéren lakott Közép-Caicos (144 km2). A legnépesebb pedig Providenciales (ide járnak a hírességek).
Dél-, Kelet- és Nyugat-Caicos a további fő szigetek - nem túl kreatív - elnevezése. Nyugat-Caicoson állítólag az üdülőhely személyzete számít csak állandó lakosnak.
Ezeken kívül van még egy csomó egyéb kisebb-nagyobb sziget is.

A Turks- és Caicos-szigetek a biológiai sokféleség egyik tárháza. Számos csak itt élő faj található a szigeteken, amely a Karib-térség legrégebbi sótartománya által teremtett körülményeknek köszönhető.
A szigetcsoport 2012 óta szerepel a világörökség javaslati listáján.

A fő gazdasági ág a turizmus (és az offshore banki szolgáltatások valamint a halászat).

A turizmus története azonban nagyon gyerekcipőben jár még. A jelenlegi luxusturizmus az 1970-es években kezdődött és két évtized alatt gyorsan átalakult. Ami számomra meglepő, hogy állítólag mindössze egy all-inclusive üdülőhely található a szigeteken. Vannak szállodák, villák, de vendéglátás nélkül.

A Providenciales-i Grace Bay Beach-et gyakran a világ legjobb strandjaként tartják számon. De számos más egyedülállóan szép strand található még a szigeteken.

Nincs postai küldemény kézbesítés, az emberek egyszerűen a helyi postahivatalban veszik át küldeményeiket. Irányítószámot sem használnak.
A drogok szigorúan tilosak, a marihuánát is beleértve. A fegyverek birtoklása engedélyköteles.
A Turks- és Caicos-szigeteken az egyik legalacsonyabb a bűnözés aránya a Karib-térségben, de a bűnözés magas az Egyesült Államokhoz képest.

A szigeteken nincs buszjárat vagy tömegközlekedés. A legtöbb szálloda és üdülőhely ingyenes reptéri transzfert kínál és taxik is könnyen elérhetők a Providenciales nemzetközi repülőtéren. (Taxi ezenkívül még Grand Turk szigetén van, a többi szigeten nincs.) A viteldíjak állítólag nagyon magasak, érdemes előre egyeztetni a sofőrrel az árat.
Ha valaki utazgatni szeretne, tud autót bérelni. De ha végig az üdülőhelyen tölti az idejét, akkor ez nem szükséges. Mivel brit terület, így itt is a rossz oldalon vezetnek. Ráadásul a legtöbb járművet az USA-ból importálják, bal oldali kormánnyal. És mindezek tetejébe még állítólag rosszul is vezet a többség. Vidám lehet itt közlekedni! 😄
Bizonyos szigetek között vannak rendszeres kompjáratok, normális árakkal. Viszont a szigetek közti repülőjegyek elég drágák.

Az élelmiszerek még az USA áraihoz képest is magasak.

Providenciales a Turks- és Caicos-szigetek legfejlettebb és legnépesebb szigete. Látványos strandok, luxusszállodák és üdülőhelyek, villák és éttermek sora jellemzi. Vásárlási lehetőséget és éjszakai életet is kínál. A Turks- és Caicos-szigetekre tartó összes menetrend szerinti nemzetközi járat a Providenciales nemzetközi repülőtéren (PLS) száll le. Helyileg a szigetet Provo néven ismerik.
Itt vannak a legnépszerűbb strandok. Legszebb a Grace Bay Beach. További gyönyörű strandok közé tartozik a Leeward Beach, a Bight Beach, a Long Bay Beach, a Malcolm's Road Beach, a Sapodilla-öböl és a Taylor-öböl.
Providencialesnek nincs sok történelmi látnivalója. Van egy gyapotültetvény és a nemzeti múzeum.

Na de jöjjön végre Grand Turk, hiszen mégiscsak itt jártunk. Grand Turk a Turks- és Caicos-szigetek történelmi központja, és Providenciales szigete után az ország második legnépesebb szigete. Itt található a főváros, Cockburn Town, mely 1766 óta a hivatalos főváros.
Bermudai telepesek alapították 1681-ben.

Számos történelmi esemény zajlott itt: Kolumbusz valószínűleg itt lépett először szárazföldre (habár erről eltérő véleményeket lehet olvasni). És itt landolt az első szárazföldi amerikai űrhajós, John Glenn is 1962-ben. A tengeri só termelése helyezte Grand Turk szigetét a térképre. Egy csomó szigeten sós vizű sekély tavak találhatóak, és időnként a különösen magas dagály idején a párolgás miatt tengeri só keletkezik.

Ezt látták meg az 1600-as években és beindult a sóipar. Az 1900-as évek elején tetőzött a termelés, amikor évente kb. 64 millió kg sót szállítottak.
A modern korszak változást hozott Grand Turk gazdaságában. A helyi sóipar kihalóban volt a kisléptékű termelés hatékonyságának hiánya miatt, és a gazdasági kilátások sem voltak biztatóak.
Az 1950-es években két amerikai bázist építettek Grand Turk szigetén. Ma a világítótorony közelében vannak az amerikai haditengerészet bázisának romjai.

Ekkor épült a South Base, az amerikai légierő rakétakövető állomása és repülőtere is. Ez 1983-ig működött. A kifutópályából lett a Grand Turk Nemzetközi repülőtér.

A Turks- és Caicos-szigetek leghíresebb nevezetessége a Grand Turk világítótorony. Ez az ország egyetlen világítótornya, melyet Angliában gyártottak előre és 1852-ben építették. Ma már nem működik.

A Nemzeti Múzeum a történelem iránt érdeklődők számára lehet érdekes.

A sziget nyugati partján pedig a Columbus Landfall Nemzeti Park található, mely Kolumbusz feltételezett érkezési helyét jelzi. Ez ma védett terület, melyen számos gyönyörű strand található.

Amikor a sóipar volt meghatározó a szigeten, akkor szamarakat és lovakat használtak közlekedési eszközként. Habár a sóipar mára már veszített a jelentőségéből, az ebből az időből itt maradt szamarak szabadon barangolnak a szigeten, amerre csak kedvük tartja.

A Cruise Center a sziget déli végében egy viszonylag új dolog, ugyanis 2006-ban a Carnival hajói kötöttek ki itt először. Azóta már több hajóstársaság használja megállóként és az óceánjáró vendégei teszik ki a szigetek éves látogatóinak többségét.

Én erről a szigetről korábban hallottam és láttam fotókat és persze azonnal beleszerettem a gyönyörű színű vízbe. Sokáig álmodoztam arról, hogy egyszer majd eljutok ide.
Ez volt az egyetlen hely a mostani utazás során, ahol foglaltunk kirándulást is. Általában egy városnéző/szigetnéző túrát szoktunk választani, de most rájöttünk, hogy ha ilyen gyönyörű helyre megyünk, akkor célszerűbb lenne valami vizes programot választani. Szóval megint tanultunk valami nagyon fontosat.

Na de ez úgy volt, hogy előre megkaptuk, hogy hova kell menni a kikötőben. Bejelentkeztünk, kaptunk egy sárga színű karszalagot és várakozni kellett. Mi egy kétórás szigettúrát választottunk, ilyen nyitott kis trolival/vasúttal.
Leghátulra ültünk be és tök nagy szerencsénk volt, mert nem ült ott senki más, így tudtunk a két szélére is ülni és úgy fotózgatni. A sziget maga egyébként nem tett ránk valami “hú de nagy benyomást”. Van egy csomó félbehagyott, félkész vagy éppen romos épület, egy kicsit szemetes is volt, a hurrikánok nyomait sem igyekeznek eltüntetni, inkább kirakják a táblát, hogy veszélyes a terület, ne lépj be.

Vannak szép házak is, egy viszonylag új kórház, egy helyes kis templomot is láttunk, de a víz számunkra mindent vitt.
A túra során mindössze két helyen álltunk meg egy rövid időre. Az első a víz mellett volt, egy shoppingolós résznél - szerintünk itt kevesebb idő is elég lett volna.

Ahogy haladtunk tovább a világítótorony felé, megpillantottuk a csacsikat is végre. Olvastuk, hogy vannak, de nem gondoltuk, hogy ilyen sokat fogunk látni. Tényleg mindenfelé ott állnak az út szélén / az út közepén a bamba kis fejükkel. A parkolóban láttuk, hogy oda is mennek az emberekhez, volt aki meg is simogatta őket… Az idegenvezetőnk, “Sunny-Boy” (😄) mondta, hogy arra kell vigyázni, hogy mögéjük ne álljunk. Hát mi azért nem akartunk ennyire közel kerülni hozzájuk.
De nem csak szamarak, hanem nagyon sok kóbor kutyus is rohangál mindenfelé. Szegénykék.
A világítótoronynál az egyik bokorban is feküdt egy kutyus pici, újszülött kölykeivel együtt. Az utastársaink elég közel odamentek hozzájuk, csodálkoztam, hogy a mamakutya nem vette zokon.

A másik megálló tehát a világítótoronynál volt, itt kevesebb időnk volt (kb. 10 perc, ha jól emlékszem). Itt jobb lett volna, ha egy kicsivel több időt tudunk eltölteni.
A torony tehát 1852-ben épült és ez az egyetlen világítótorony a Turks- és Caicos szigeteken. A 19. század elején sok hajó futott zátonyra itt az északi partoknál, ezért ragaszkodtak hozzá, hogy legyen egy torony. Ma már nem üzemel, egy kissé ütött-kopott, de a terület nyitva áll az idegenforgalom számára.

Gyönyörű a kilátás a vízre innen is. Ezt követően már visszafordultunk és szépen körbeértünk, vissza a kikötőhöz.
Felszálltunk a hajóra - gyakorlatilag megebédeltünk - és utána még kimentünk csak a partra. Csibi fürdött is egyet a gyönyörű vízben, aztán pedig még kószáltunk ott a kikötő környékén. Van egy csomó étterem, kis strand, mi úgy láttuk, hogy ingyen lehet használni a napozóágyakat is.
A víz gyönyörű, kristálytiszta. Azt mondják, hogy kiváló sznorkelezéshez is, habár a hajóút végén elkaptuk két néni beszélgetését, és ők azt mondták, hogy szerintük túl mély itt a víz, nekik nem ez a tökéletes hely (Hawaiion sokkal jobb… 😀 - ezt is ők mondták)

Amikor először visszamentünk a hajóra, azt láttuk, hogy a másik hajónál az embereket sorba állítják és egy kutya mindenki csomagját megszimatolja. Drogot kerestek. Több helyen is ki volt rakva, hogy ott még eldobhatod a drogodat és egyéb kellékeidet.
Na amikor másodszor mentünk vissza, akkor kiderült, hogy szúrópróbaszerűen elkapnak egy adag embert (mindegy melyik hajó utasa) és jön a kutya… 😄 Ezúttal mi is bekerültünk az ellenőrzésbe. Csibinél nem volt semmi, mert most csak strandolni mentünk, de nekem sorba kellett állnom. Érdekes mutatvány volt.
Ez csak eszembe jutott, hogy ilyen is történt.

Én azt tudom, hogy még most is tudnám nézni azt a csodálatos vizet. Kicsit sajnáltam, hogy nem a Providenciales szigetnél köt ki a hajó, de egyszer talán majd oda is eljutunk.
Én most ezzel is nagyon boldog vagyok!

További képek