1/10/2025
Még előző este elmondta a kapitány, hogy nem a nyílt vizek felé megyünk, mert ott állítólag nagyon nagyok a hullámok, hanem a szigetek között fogunk haladni visszafelé. Ami egy picit tovább tart, de nyilván bele volt kalkulálva az időbe.
Az utolsó teljes napon azonban arra ébredtünk, hogy vagy nagyon lassan megyünk, vagy még inkább semennyire.
Azt láttuk kinézve, hogy nagyon közel a szárazföld. Amikor a kapitány aztán a napi beköszöntőjét mondta, akkor elmesélte, hogy éjjel egy óta itt állunk, mert egy utas rosszul lett, annyira, hogy meg is kellett őt műteni, amire a hajón nem volt lehetőség, ezért ki kellett kötni, hogy ott egy kórházban sürgősen megoperálják.

Annyit mondott még, hogy amíg nincs infó az utas állapotáról, addig nem megyünk tovább. Aztán kb. 10 óra körül elindult a hajó, de csak kicsivel ezután jött az újabb infó, hogy az utast nem műtötték meg és egy helyi, privát helikopter elszállította őt Miamiba. Szegényt, nem irigylem, gyanítom, hogy legközelebb akkor lett rosszul, amikor meglátta a számláját.
De nagyon örültünk, hogy jól van!!
A 9 órás álldogálás miatt nyilvánvalóan késéssel fogunk visszaérni. Másnap reggel 7 órakor kellett volna kikötni. Azt mondta a kapitány, hogy teljes sebességre kapcsolják a hajót és számításai szerint 9 - 9:30-kor fogunk megérkezni. Elég durva, ezt a nagy késést így lefaragni.
Na az biztos, hogy csak úgy szeltük a hullámokat, de a hajón ezt nem lehetett nagyon (egy kicsit talán, de tényleg csak nagyon kicsit) érezni.
Inkább csak ha kinéztél, akkor látszott egyértelműen, hogy gyorsan megyünk. (Ami ennek a hajónak az esetében, a maximális sebesség 42 km/h volt.)

Na szóval, délelőtt mentünk a fitness terembe edzeni (a héten már másodszor), és a futófolyosón is mentünk egy csomó kört.

Kora délután Bingo játékra mentünk. A Bingót pénzért lehetett venni és az egész terem tele volt. Nagyon hangulatos és vicces volt a játék. A programokért egy fülöp-szigeteki csaj volt felelős és egy nagyon kis temperamentumos és vidám csajszi volt. Ő vezette ezt a játékot is.

Utána megint sétáltunk és azt hiszem korán vacsoráztunk, mert 7-től volt az utolsó showműsor, amire mindenképpen szerettünk volna időben menni, hogy jó helyre tudjunk még leülni a színházteremben. A svédasztalos kajáldában voltunk és tök jópofa volt, hogy egyszercsak az összes éttermi dolgozó kijött a konyhából egy nagy magnóval és körbementek az egész éttermen. Megérdemelték a hatalmas tapsot, amit kaptak, tényleg le a kalappal a kemény munkájuk előtt!
A showműsor elején a Kapitány beszédet mondott, megint beszélt a beteg utasról és elmondta, hogy stabil az állapota és hogy bármelyik utasért megtette volna ugyanezt, mert a biztonság a legfontosabb. Aztán a cruise director minden dolgozót a színpadra szólított és újra elmondom, mert szerintem ez tök fontos és tök jó, hogy mindenki munkája számít ahhoz, hogy az utasok jól érezzék magukat és jó, hogy a kapitány is mindig elmondja (egész héten végig mondta), hogy a személyzet nélkül az ő munkája sem sokat érne.
Az utolsó showműsor (is) nagyon színvonalas volt, talán ez tetszett a legjobban. Nagyon szép műsor volt.

Utána még volt silent disco is, ahova már csak benéztünk, főleg azért, hogy csináljunk pár videót a hangulatról. Jópofa ez a fajta disco. Lehet a nagyvárosok/belvárosok zajproblémájára is jó ötlet lenne… 😄

És végül nem maradt más, mint a legszomorúbb feladat… a csomagolás.
Mi azt választottuk, hogy hamar leszállunk a hajóról és magunk visszük a csomagunkat is. (Lehet kérni, hogy a csomagodat levigyék a hajóról - akkor már este ki kell tenni a szobád elé).

1/11/2025
Korán keltünk és így hogy a hajó később érkezett meg, még nyugodtan meg lehetett reggelizni. 9 óra helyett végülis már fél 9-kor megérkeztünk. És így most azt is végignézhettük, ahogy megérkezünk (mert eddig mindig, mire felébredtünk, már ki is volt kötve a hajó).

A leszállás annak idején a Harmony esetében ment a legflottabbul. Itt is viszonylag rendezett volt, de azért ezen még lehetne mit fejleszteni. Kb. az egész hajót körbesétáltatják veled, mire le tudsz szállni. Persze így logikus, hogy ne legyen tolongás, tülekedés és főleg káosz. Nem nagyon tudni, hogy hol indul a sor és hol ér véget.

Viszont így bekeveredtünk egy irtó hosszú sor végére és az egyik folyosón kb. már levegő sem volt, olyan sokáig kellett ott álldogálni. Aztán végre szépen elindult a sor és onnan kezdve, lassan de biztosan haladtunk kifelé.

A kikötőben mindig megy a “welcome back” a dolgozók részéről. Nekünk szerencsére nem kellett csomagokra várni, így mehettünk a határbelépéshez. Itt meglepő módon csak egy fotót készítettek rólunk, de semmilyen iratot nem kellett felmutatnunk. Nagyon gyorsan megvoltunk.
A taxiknál már megint hosszú sorok voltak, viszont ilyen kisebb személyszállító buszok is álltak pont ott, ahol várakoztunk. Csibi meg elcsípte, hogy fejenként 11 dollárért elviszik az embert.
Na az embert és a (fekete) buszt elnézve, inkább valami maffiozó dolog jutott eszembe és annyira nem értékeltem ezt az újabb taxizós ötletét, de végül ezt választottuk / vagyis Csibi választotta. 😀
Négy másik utas már ült bent, és még vártunk vagy hármat, hogy tele legyen a kisbusz. Aztán negyed órán belül megérkeztünk a repülőtérre.

A mi gépünk csak este 19:41-kor indult, így aztán szerencsére nekünk semmiféle gondot nem okozott, hogy később érkezett meg a hajó.
További képek
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!