4/27/2026
A botanikus kertből a Bodie Island Lighthouse-hoz mentünk. Szerintünk még mindig ez a legszebb világítótorony. Lehet, hogy csak amiatt, mert gyönyörű a környező táj is, de nekünk ez a kedvencünk.
Ez nem a nyílt óceán partján áll, hanem egy kicsit hátrébb, a mocsaras, nádas világ peremén. Mintha nemcsak a hajóknak mutatna utat, hanem egy rejtettebb tájnak is. A Bodie Island világítótorony egyik legismertebb jellegzetessége a fekete-fehér vízszintes csíkozása.
Ez nem csak esztétikai okokból van így. A világítótornyok mintái régen „nappali jelzésként” szolgáltak, így a hajósok már messziről meg tudták különböztetni őket egymástól.
Az Outer Banks-en szinte mindegyik torony más „személyiséget” kapott: csíkos, rombuszos, egyszínű, mint egy külön kis karakterekből álló család.
A mai torony nem az első ezen a helyen. Az 1800-as években több világítótorony is állt itt, de az instabil talaj, erózió és szerkezeti problémák miatt sorra elpusztultak vagy lebontották őket.
A jelenlegi torony 1872-ben készült el és azóta is áll. Ahogy mondtuk a Bodie Island Lighthouse környéke legalább annyira különleges, mint maga az épület. Fapallós sétányok vezetnek a mocsaras területeken keresztül, madarak mozognak a nádasban, (mérges kígyók is vannak), a víz pedig gyakran tükörként veri vissza a tornyot.
Néhány további apró érdekesség:
Eredetileg úgy volt, hogy innen visszafordulunk, annál is inkább, mert tankolni kellene hamarosan. Volt még benzinünk amúgy, de én mindig parázok, hogy nehogy kifogyjon útközben.
Ugyanakkor nagyon szerettünk volna innen tovább menni még Rodanthe irányába. Sőt egészen Hatteras-ig, ahol egy másik nagyon szép világítótorony van. A térkép szerint ebben az irányban nincs már benzinkút, ezért Hatteras-t elengedtük, de Rodanthe-ig elmentünk.




