4/25/2026

Másnapra volt egy programtervünk. Ez autóval 40-45 percnyire van és onnan komppal kell menni. Egy nagyon korai kompra volt még jegy, de nem tartottuk valószínűnek, hogy annyira korán fel tudunk/akarunk kelni, ezért úgy döntöttünk, hogy a 11 körülit fogjuk belőni.
Nyugodtan megreggeliztünk és aztán útra keltünk Cape Lookout felé. Ehhez Harkers Island-re kell eljutni, mert onnan indul a komp.
Ezúttal csak ide mentünk, 2020-ban Shackleford Banks-en is jártunk. (Az is egy csodahely! Egy lakatlan sziget, természetvédelmi terület és a legfontosabb, hogy vadlovak is élnek itt. Nincs víz (csap), nincs wc, nincs kuka, sem kialakított pihenőhely! Semmi!! kizárólag az érintetlen természet!
Még stég sincs a csónaknak, szóval itt tényleg nincs semmi. A homokba kell leugrani a hajóról.)

Na de megérkeztünk Harkers Island-re, ahol elsőre úgy tűnt, hogy egy darab üres parkolóhely sincs. Aztán mintha csak nekünk hagytak volna ott egy helyet, mégis sikerült leparkolni.
Gyorsan elszaladtam mosdóba, aztán pedig mentünk jegyet venni. Most 26 USD/fő a kompra a jegy ára. 2020-ban még csak 18 USD volt.
Nagyon nagy szerencsénk volt, mert kérdezte a néni, hogy készen állunk-e arra, hogy 5 percen belül kompra szálljunk?! (Mi úgy kalkuláltunk, hogy legalább egy órát várakoznunk kell, ezért nagy lelkesen mondtuk, hogy persze!) Így megspóroltunk egy órát.
A komp kb. 10-15 percet megy. Először Shackleford Banks felé megy, ahol rögtön láttunk három vadlovat a part közelében. Volt egy párocska, akik leszálltak itt. 2020-ban mi is leszálltunk (illetve egyik nap direkt csak ide jöttünk). Akkor közelebbről is láttuk a szép lovakat.

Rajtunk kívül még egy iskolai osztály volt a kompon. Ők jöttek tovább Cape Lookout-ra.
Itt van mosdó, kiépített utak és még egy egy kisbolt is, ahol lehet venni üdítőt és snacket.

Van még egy hatalmas világítótorony és egy kis ház múzeumnak berendezve. A Cape Lookout világítótorony 50 méter magas. Ez az egyik azon kevés világítótorony közül, amelyek nappal is működnek. 1950-ben vált teljesen automatizálttá. A világítótorony sajnos most fel van állványozva. Ezt nagyon sajnáltuk, mert egyébként nagyon szép! (A 2020-as bejegyzésünk a képekkel itt található.) Ráadásul ez az egyetlen olyan világítótorony az Egyesült Államokban, melynek a (rombusz)mintázata irányjelzésre is szolgál. A fekete szín észak-déli irányba, míg a fehér kelet-nyugati irányba mutat.

A világítótorony 1859-ben készült el. Ez a világítótorony egy újjáépített világítótorony, mert az eredetit a polgárháborúban sajnos lerombolták. A rombusz mintát 1873-ban kapta. 207 lépcsőfok vezet fel a tetejére, de most sajnos ahogy mondtam az egész fel van állványozva, javítási munkálatokat végeznek rajta. A tövében található múzeum viszont nyitva áll.

Ami fura volt, hogy bár van egy “kikötő”, mégsem ott állt meg a komp, hanem egy 10 perces sétára onnan. Azt mondta a kapitány, hogy apály-dagály idején itt bármikor biztonságosan ki tudnak kötni.
Amikor a jegyet vettük, ott meg kell adni azt is, hogy melyik komppal fogsz visszatérni, vagy hány órát szeretnél a szigeten tölteni. Ezt nem veszik teljesen komolyan, mert nyilván ha előbb vagy később szeretnél, akkor megteheted, amennyiben van hely a kompon.
Mi két órát terveztünk itt tölteni. 2020-ban mikor itt jártunk, egy nő olyan durva kagyló gyűjteménnyel szállt vissza a kompra, hogy úgy gondoltuk, mi is keresünk ilyen hatalmas kagylókat. Azóta is irigyeljük a gyűjteményét! 😂 Néhányat találtunk is, de sajnos nem olyan nagyokat. Ahhoz valószínűleg a nagyon korai komppal kellett volna jönni.
De mindegy, mert azért a két kagylógyűjtő zsákunkat így is teletöltöttük! 🐚

Mi most ezzel töltöttük az időnket. Néha csak bámultuk a csodás vizet, aztán meg a földet pásztáztuk kagylót keresve. Lassan a két óra a végéhez közeledett, így aztán elindultunk vissza. Még elmentünk mosdóba, aztán visszasétáltunk a kinevezett kikötőbe. Kicsit kellett várni, aztán már jött is a komp.
Ezen még bőven sok szabad hely volt, mert szerintem maximum 15-en voltunk rajta.

Visszaérve bementünk még a Visitor Centerbe is, ahol van egy szép múzeum a helyi élővilágról, történelemről, hajózásról és csupa érdekes dologról.
És van itt még egy nagyon érdekes dolog, amiről egy kisfilmet is megnéztünk. Amikor leszáll az este a Cape Lookout National Seashore partjainál, nemcsak sötét lesz, hanem igazi sötét. Olyan, amit ma már alig ismerünk. Ez a hely ugyanis hivatalosan is dark sky park, vagyis olyan terület, ahol minimális a fényszennyezés, így az éjszakai égbolt szinte teljes szépségében látható.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy itt az ember nem csak néhány csillagot lát, hanem ezreket és tisztán kirajzolódik a Tejút is. Egyszer szuper lenne egy ilyen esti programon is részt venni. (Pláne, ha nem félnék az egyéb éjszakai hangoktól, lényektől… 😂)
A múzeum után visszatértünk a való világba, Morehead City-be és elmentünk ebédelni. Egy pizzázóba ültünk be, ahol szerencsére nem voltak sokan. Ez egy ilyen kis semmi extra hely, a pizza viszont nagyon finom volt. A hely neve: Loretta's Pizza (2900 Arendell St UNIT 11, Morehead City, NC 28557).
A mellette lévő boltban vettünk egy kis süti falatot is, azt a szállodában ettük meg, majd újra kimentünk Atlantic Beach partjaira. Ezúttal a másik irányba indultunk el. Csibi viccesen azt mondta, hogy elmegyünk egészen a szállodáig, ahol 2020-ban szálltunk meg. Szerintem felmérni sem tudtuk, hogy mennyire vagyunk attól a szállodától. Ezért most megnéztem a térképen: 2 óra 12 perc alatt értünk volna oda a parton sétálva. És nyilván vissza is kellett volna jönni. 😀 Bizonyára elfáradtunk volna.
Ha ilyen sokat nem is, azért egy jó nagyot sétáltunk még a parton, majd visszatértünk a szállodába.
Ezen a napon csodás időnk volt, 25-27 fokos meleggel és napsütéssel. És már most elárulom, hogy ez volt az első és utolsó nap, amikor szép időnk volt a nyaralás során.

További képek