08/30/2020
Ma reggel szép időre ébredtünk. Korán akartunk kelni a napfelkelte miatt, de láttuk, hogy borús az ég, így inkább aludtunk még kicsit.
A reggelinél nagyon sokat kellett várni, mert a vírushelyzet miatt kialakított új szokások sajnos lassítják a folyamatokat. Csak bizonyos számú embert lehet egyszerre leültetni, így persze sokan várakoznak sokáig, mire sorra kerülnek. De megérte kivárni, mert cserébe legalább finom volt a reggeli!
Utána tanakodtunk, mi legyen a program. Cape Lookout-ot választottuk. Erre a szigetre csak komppal lehet átjutni.
Elmentünk a hidakkal összekötött szigetek közül a legutolsóra (tegnap ott kirándultunk), annak is a legvégébe, mert onnan indul át a komp.
Az autót ott lehet hagyni a parkolóban, van nyilvános mosdó és fél óránként indul a komp.
Két sziget van: Cape Lookout (olyan mintha a világ legvégén lenne, ahonnan már nincs tovább) és a másik Shackleford Banks (holnap oda megyünk).
Ez két érintetlen sziget, főleg Shackleford Banks. Cape Lookout is, de itt legalább van mosdó, meg kiépített utak. A természet maga érintetlen, tilos szemetet eldobni, otthagyni. Igazából kimész oda, napozol, fürdőzöl, horgászol, kagylót gyűjtesz, meg vannak gyalogos ösvények.
És persze a végtelen óceán.
Van még egy hatalmas világítótorony és egy kis ház múzeumnak berendezve. Ez a világítótorony egy újjáépített világítótorony, mert az eredetit a polgárháborúban sajnos lerombolták. De így is lenyűgöző látvány, már a mérete is tekintélyt parancsoló. Nagyon szép!
A múzeumnál a bácsi elmesélte, hogy éltek a szigeten vadlovak, de tulajdoni és higiéniai okok miatt áttelepítették őket máshova.
Jobbnak látták, hogy átkerüljenek a teljesen érintetlen és lakatlan szigetre, Shackleford Banks-re. (És Outer Banks-en állítólag még csomó más helyen is lehet velük találkozni. Mivel pár nap múlva arra is megyünk, kíváncsian várjuk!)
A vadlovak közelébe menni nem szabad, tisztes távolságból szabad őket megcsodálni és fotózni is csak messziről lehet őket.
A bácsi azt is elmondta, hogy nem véletlenül hívják őket vad lovaknak, ugyanis tényleg és nagyon vadak, cserébe viszont gyönyörűek, színesek és azonnal megbabonázzák az embert.
Holnap leteszteljük és nagyon reméljük, hogy tényleg lesznek!
Jah, amúgy úgy néz ki a dolog, hogy a jegy vásárlásakor ki kell választanod, hogy melyik komppal szeretnél visszajönni. Ha azt véletlen nem éred el, akkor jöhetsz a következővel, amennyiben van rajta hely. (Persze ugyanígy van az is, ha előbb szeretnél visszajönni.)
Ha az utolsó komp is elmegy, külön hajót küldenek érted, de annak extra költsége van.
A jegy oda-vissza 18 USD / fő.
Mi a 14:15-ös komppal mentünk és a 16:45-össel jöttünk vissza. Nagyon szép volt ott és gyorsan el is telt az idő a szokásos bóklászással, viszont a nap olyan erősen sütött, hogy szerintem elég is volt ennyi.
A másik sziget még durvább, ott állítólag még árnyék sincs. Habár itt sem volt sok.
Miután visszatértünk a komppal a kikötőbe, akartunk volna még ott egy túraútvonalon sétálni, mert állítólag gyakran lehet látni delfineket a part közelében. El is indultunk, de rájöttünk, hogy eléggé kimerültünk, így azzal a lendülettel vissza is fordultunk.
Szerettünk volna egy kávét venni a kávézóban, ahol tegnap reggeliztünk, de sajnos az 5-kor bezárt, így egy Dunkinnál álltunk meg. Bemenni sajnos itt sem lehetett, így a drive thru-t vettük igénybe.
A szállodába visszatérve a vacsorához már sokan álltak sorba. Felírták a nevünket, mondták, hogy kb. 20-25 percet kell várni. Ez volt 7 körül. Úgy volt, hogy felszólnak a szobába, ha felszabadul hely. Mivel több mint félóra elteltével sem szóltak, így lementünk. Akkor már szerencsére hamar bejutottunk.
A rendelésnél is volt csúszás, majd az ételre is annyit kellett várni, hogy addigra nem is voltunk éhesek. Itt a legtöbb helyen szoktak hozni valami kis “előételt”, hogy addig is elfoglald magad, míg készül az ételed. Hát, mi kb. ezzel jóllaktunk! 😀
Láttuk, hogy a pincérnő nagyjából egyedül küzd mindennel: az ültetéssel, a várakoztatással, a felszolgálással, stb.
Csomószor elnézést kért a többi asztalnál is, nálunk is.
Végül nagy nehezen megkaptuk az ételt, de mint említettem, addigra már nem sokat tudtunk enni. Itt az is teljesen magától értetődő (mint minden más étteremben is), hogy kérhetsz dobozt, amibe elcsomagolod az ételt. Próbáltunk enni, de nem ment több, ő meg közben odajött a számlával és elmondta, hogy a várakozás miatt, meg a türelmünk miatt a vacsora árának csak a felét kell kifizetni…
Dobozt nem tudtunk kérni, mert addigra futott tovább szegény, de igazából meg is beszéltük, hogy ezt most elengedjük. Van elég baja.
Úgyhogy ez a nap így ért véget.
Vacsora után még lementünk a partra. Ekkor ugyan már sötét volt, de a hold olyan szépen világította meg a vizet, hogy muszáj volt picit még kimenni.
Még amikor a vacsorához indultunk, láttuk az ablakból félig a naplementét. Csodálatosan szép volt. Óriási vörös gömb. Kár, hogy nem tudtuk lefotózni.
Ez is egy tartalmas nap volt újra. Nagyon élveztük.
További képek
