4/26/2026

A Currituck Beach Lighthouse egy történelmi, téglából épült világítótorony. 1875-ben épült, és a keleti parton található utolsó tégla burkolatú világítótornyok egyike. Ma népszerű turisztikai látványosság és a tengerhajózás történetének kiemelkedő műemléke. Kb. 49 méter magas.

A Currituck világítótorony nyers, vörös téglából készült, és ami igazán egyedi, hogy soha nem festették le kívülről. Ez nem véletlen. A környéken több világítótorony is működött, mindegyik más mintával (pl. csíkos, rombuszos), hogy a hajósok könnyen meg tudják különböztetni őket nappal is. A Currituck esetében a „megkülönböztető jel” épp az lett, hogy nincs rajta semmi minta. Egyszerű, letisztult, ezért azonnal felismerhető.

220 lépcső vezet fel a tetejére, ahonnan panorámás kilátás nyílik Outer Banks-re. A Currituck Beach Lighthouse több mint 150 éve áll, és ma is működő navigációs fény. A környék neve, Currituck, indián eredetű, és nagyjából azt jelenti, hogy a „vadlibák földje”. Ez az egyik legészakibb világítótorony Észak-Karolina partjainál.

Ez a torony nyitva volt, viszont 17 órakor zár. Ekkor kb. már 16:50 volt, szóval sejtettük, hogy nem jutunk be. Akkor még nem tudtuk, hogy 220 lépcsőfok van, de volt ott egy nő, akitől megkérdeztük, hogy hány lépcső vezet fel. Ő mondta, hogy mennyi. És kérdezte, hogy szeretnénk-e felmenni. Mondtuk, hogy igen, habár nagyon brutális viharos szél volt, meg hogy látjuk az időt is… De azt mondta, hogy ha szeretnénk, nyugodtan menjünk fel, nem fogja addig bezárni a világítótornyot.

Hát jó, akkor ez eldőlt. Fejenként 13 USD-be kerül. Kb. 9 emeletre van felosztva, hogy legyen lehetőség egy picit megpihenni, de így is durva volt azért. Közben lehetett hallani, hogy mennyire dühöng a szél (nem is értem, miért indultunk el… 😂). Az asztmám se volt nagyon együttműködő, de azért csak felértünk a tetejére. Két ember jött lefelé, de rajtuk kívül már csak mi voltunk (később jött még két nő, de mi addigra végeztünk. Még őket is felengedték.) A tetején kilépve majdnem levitt minket a szél. Még a telefont sem mertem elővenni, nehogy kikapja a kezemből. A kilátás egyébként minden lépcsőfokot megért. Csodás fentről a panoráma. A szél miatt nehezen tudtuk körbejárni és a hideg is gyorsan visszaűzött minket, de nem bántuk meg, hogy felmentünk. Lefelé könnyebb volt, habár az asztmás roham miatt azért voltak nehéz pillanataim, de szuper volt.

Lent kaptunk is egy kis matricát, mintegy igazolást arról, hogy megmásztuk a világítótornyot! Még gyorsan “bepofátlankodtunk” a minimúzeumba is. Körülnéztünk, aztán mentünk is. Miután a másik két nő is leért, be is zárták a kaput. Még tettünk egy kört itt a környéken. Itt sem volt túl sok ember rajtunk kívül (a rossz idő miatt, szerintünk), viszont volt rengeteg madár, nagyon nyugis volt.

Van még itt egy történelmi village is, ahova már autóval mentünk, és mivel nagyon fáztunk a viharos szél miatt, már nem volt nagy kedvünk barangolni, ezért azt mondtuk, hogy esetleg majd visszajövünk másnap. (De végül nem mentünk.) Biztosan érdekes lett volna, de legalább autóval keresztülmentünk rajta. Korabeli épületek állnak ott.

Olyan 18 óra körül érkeztünk vissza a szállodába és utána már nem is mentünk sehova.

Tényleg irtó hideg volt. És sajnos hétfőre sem lett jobb a helyzet. Arról volt szó, hogy megszűnik majd a szél és kicsit melegebb lesz. De egyik sem történt meg.

További képek