4/27/2026
Reggeli után megnéztük, hol lehet kimenni a partra. Mert a szálloda közvetlenül az óceán partján áll. Lemész a lépcsőn és szinte a vízbe érkezel.
Láttunk egy csomó pelikánt és egy nyuszikát a homokdűnék között. Utána pedig útra keltünk, mert Roanoke Island-re készültünk. Ez visszafelé van, kb. 45-55 percnyire van innen a szállodától.
Roanoke Island-en van Manteo városa, oda mentünk az akváriumba. Az akváriummal szemben található egy kis regionális reptér. Tulajdonképpen benyúlik az akváriumba (vagy fordítva).
Ez itt a North Carolina Aquarium on Roanoke Island. A North Carolina Aquariums négy akváriumot foglal magába:
Ide jelenleg 15 USD / fő + adó a belépőjegy ára.
Azt beszéltük Csibivel, hogy ezek az akváriumok hivatalosan majdnem egyformák és mégis mind tök más. Ami nagyon érdekes volt, hogy itt is van albínó aligátor, mint nálunk a Fort Fisher-ben. Az akváriumok nagyon igényesen vannak kialakítva és van egy rehabilitációs rész is teknősök számára.
Sőt, ami nagyon menő, hogy tök sok interaktív rész is van. Például itt a teknősös részlegen elvehetsz egy teknőst (nem igazit…) és mint egy igazi laboratóriumban / vagy állatkórházban megnézheted, hogy mi baja neki. Analizálja a teknős állapotát, megmondja, hogy mi baja van, milyen kezelést kell alkalmazni. Gyakorlatilag így végig lehet vinni a dolgot, mintha Te gyógyítanád meg a tekit. Ez nagyon jó dolog, tök hasznos és nagyon érdekes. Igazi oktatós rész. Elmagyarázzák, hogy milyen vizsgálatok vannak, hogy kell kezelni a sérülést vagy betegséget és a végén ha meggyógyult a teknősöd, akkor szimbolikusan visszaengeded az óceánba. Ez nagyon menő!!
A másik nagyon érdekes dolgot pedig az osztrigákról (oyster) tanultuk.
Az osztrigák úgynevezett szűrő táplálkozók. Beszívják a vizet, kiszűrik belőle a planktonokat, algákat, apró lebegő részecskéket, majd a megtisztított vizet visszaengedik.
Egyetlen osztriga akár napi 150 liter vizet is képes átszűrni.
Az osztrigák azonban nem egyedül élnek. Ahogy nőnek, egymásra tapadnak, és lassan kialakul egy osztrigazátony és ezzel együtt egy egész világ. Kisebb halak bújnak meg közöttük, rákok keresnek itt menedéket, fiatal élőlények találnak biztonságos „bölcsőt”. Egy olyan hely, ami kívülről csak egy kupac kagyló, belülről viszont egy nyüzsgő kis univerzum.
És van még valami: az osztrigák védik a partot. A zátonyaik megtörik a hullámokat, csökkentik az eróziót, és segítenek megőrizni azt a törékeny egyensúlyt, amin az egész partvidék áll. Vagyis miközben mi a parton sétálunk, valahol a víz alatt apró lények dolgoznak azon, hogy ez a part egyáltalán létezzen.
Ez egy megdöbbentő és csodás dolog. Ami viszont nagyon szomorú, hogy az osztrigák száma az elmúlt évtizedekben drasztikusan csökkent. Túlhalászat, szennyezés, élőhelyek eltűnése miatt. Emiatt pedig pont azokat a lényeket veszítjük el, amelyek segítenének „rendben tartani” a vizet.
Ehhez is tartozott egy interaktív “játék”, amelyben segíteni kellett megtisztítani a vizet. Ez egy nagyon érdekes rész volt.
Persze a halak, cápák, medúzák is mindig nagyon érdekesek, de itt ez a két rész különösen tetszett nekünk.
A nagy akváriumnál pedig pont kifogtunk egy cápaetetést, ami szintén érdekes volt. (Habár számomra a legkevésbé…) Érdekes dolgokat meséltek, miközben a cápák és a halak enni kaptak. De maga az etetés szerintem semennyire nem volt látványos. Én konkrétan észre sem vettem, hogy enni kaptak… 😂
A cápák amúgy számomra azért lenyűgözőek (de legfőképpen ijesztőek), mert irtó kegyetlen, üres szemük van. A szájuk (fogazatuk) is durva, mert egy kicsit mindig nyitva a szájuk és ahogy látni a fogaikat valahogy olyan ijesztő jószágok.
Ennek az akváriumnak van külső kertje is, és a vízhez is oda lehet menni, ahonnan elméletileg delfineket is lehet látni. Sajnos mi nem láttunk.
Én itt Amerikában nagyon megszerettem ezeket az akváriumokat. Mondjuk ezek az Észak-Karolinai akváriumok inkább kisebbek. A nagyok (Tampában a Florida Akvárium, Myrtle Beach-en a Ripley’s Akvárium, vagy az atlantai Georgia Aquarium) még látványosabbak. Lenyűgöző a tengerek élővilága.






