North Carolina Aquarium

Utána még visszafeküdtünk egy kicsit. Március 20-án, hétfőn volt a leghidegebb. És esett is.
Korábban kinéztünk egy palacsintás reggelizős helyet, ami csak délután 13 óráig van nyitva. Ezért ezen az esős délelőttön úgy döntöttünk, hogy ott fogunk reggelizni. Kb. 9-10 óra körül mentünk, még éppen jókor, mert utánunk már eléggé özönlöttek az emberek.

Palacsinta miatt mentünk, de omlettet kértünk végül. Amihez egyébként adnak két palacsintát / vagy piritóst. Ezzel mi már jól is laktunk, emiatt sajnos a finom különleges palacsintákból már nem kértünk.
Itt is minden nagyon finom volt, a személyzet pedig nagyon kedves.
Abban maradtunk, hogy kedden reggel is itt fogunk reggelizni, de akkor tutira csak palacsintát kérünk! 🙂

Reggeli után visszamentünk a szállásra, mert volt valami elintézendő dolgunk, meg az idő is rossz volt. Kora délután aztán úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a félsziget majdnem csücskéig, itt található ugyanis az Akvárium (North Carolina Aquarium at Fort Fisher).

Valamikor 14 után indultunk, láttuk, hogy 17 óráig van nyitva. Ez egy nem túl nagy akvárium, de aki régóta olvassa már a blogunkat, az tudja rólunk, hogy mi szeretünk mindent felfedezni és nem csak átrohanni a dolgokon, szóval gyanús volt, hogy kimaxoljuk majd az időt.

A belépő 12,95 USD/fő + ÁFA (de ez amúgy mindenhol így értendő, szóval ha valahol nem írom oda, az adót akkor is képzeljétek még hozzá, mert az külön kerül rá).
A honlap szerint elővételben kell jegyet venni, mert időpontra szól, de valószínűleg ha ott akartunk volna jegyet venni, akkor is tudtunk volna. Szerintünk ennek a főszezonban van nagyobb jelentősége.

Amúgy a rossz idő miatt viszonylag sok látogató volt, de semmiképp sem mondanám, hogy zsúfolt volt a hely. Meg hétköznap is voltunk.
Tehát ahogy már említettem, ez egy kisebb méretű akvárium. Az első fő attrakciót a játékos kis vidrák jelentik. Ahogy az ember belép, tök nagy helyen van az ő főhadiszállásuk. Állítólag nemrég születtek kis vidrák, de őket sajnos nem láttuk. Két nagy viszont szerencsére pont előttünk állt neki bohóckodni, szóval már itt jó sok időt eltöltöttünk.

Ebben az első nagy teremben van még egy csomó különböző kisebb-nagyobb hal, néhány érdekes tengeri kis élőlény és a másik nagy attrakció: két aligátor: Luna és Gantu.
Luna egy albínó amerikai aligátor, fehér színe miatt a vadonban valószínűleg nem élné túl, mert nem tudná álcázni magát a vadászat során és a hőszabályozása sem jó. Közel 20 éve minden korosztály kedvence. Luna bőrszíne miatt nagyon érzékeny, ezért itt is megfelelően gondoskodtak a fényekről, illetve a megfelelő árnyékolásról. Társa Gantu, akivel láthatóan jól érzik magukat itt.

Innen át lehet menni egy másik nagy terembe. Az átjáróban megpróbálnak megállítani egy kötelező fotóra, de ezt mi kihagytuk.
Itt is van rengeteg hal, van egy rész, ami a teknősöknek van szentelve. Mindössze egy viszonylag pici teknős volt most látható, de a fészkelésükről, az útvonalukról és egyéb tudnivalókról lehet olvasni a kihelyezett plakátokon, illetve ül ott valaki, aki készségesen szolgál információkkal. Egyébként hozzánk például pont az aligátoroknál jött oda egy hölgy és mesélt további részleteket.
Hivatalosan egyébként két teknősnek (Pip és Scout, a két álcserepes tengeri teknős) kellett volna itt lenni, de mi csak egyet láttunk.

Az Akvárium csapata évtizedek óta gondozza azokat a fiókákat, amelyek nem jutottak ki az óceánba. Pip és Scout túlélők, akiket Carolina Beachen és Fort Fisherben találtak.

Ezeknek az apró kis teknősöknek a látogatókkal való megismertetése erősíti az Akvárium küldetését, hogy ösztönözze a vízi környezet megbecsülését és megőrzését. Több infót is lehet találni, hogy mi, hétköznapi emberek mit tehetünk a teknősök védelmében.

Aztán jön a nagy akvárium - CAPE FEAR SHOALS
Egy 235 000 gallonos akváriumban a közeli Cape Fear Shoals élőhelyről származó cápák, egy tengeri teknős, ráják és egy muréna, valamint számos más faj felfedezésére nyílik lehetőség. A homoki tigriscápák jelentik a nagy attrakciót, Shelldon, a zöld tengeri teknős pedig sosem fél ellopni a rivaldafényt. De tényleg! Mert ha az ember meglátja, akkor máris ő a főszereplő! Mondjuk nekünk a két nagyobb cápa az durva élmény volt, mert kb. fejmagasságban úsztak el előttünk, tök közel és iszonyatosan ijesztő fejük van szerintünk. Szerintem a fejéhez képest aránytalanul pici a szeme és kegyetlen, hideg tekintete van. A fogazata pedig egyenesen hátborzongató!

Emellett azonban volt egy nagyon fura hal, aminek már a mozgása is nagyon fura volt, a külsejéről nem is szólva.
Egyébként nagyon durva, hogy mennyire gazdag a tengerek, óceánok élővilága. Hogy tud ennyiféle különböző hal létezni, hogy az egyéb élőlényekről ne is szóljunk.
Szóval jó ideig bámultuk megbabonázva, ahogy ott úszkáltak.
Itt még érdekes, hogy több helyen lehet benézni ebbe az akváriumba és egy helyen olyan perspektivából lehet őket látni, mintha tök pici lenne benne minden állat. Nagyon érdekes.

Még egy pár szót hadd írjak a homoki tigriscápákról és a tengeri teknősökről.
A homoki tigriscápák világszerte veszélyeztetett fajnak számítanak, és a kereskedelmi célú halászat miatt a Földközi-tenger nyugati részén, Európában és Ausztrália keleti partvidékén kritikusan veszélyeztetettnek számítanak. A zöld tengeri teknősök, mint Shelldon a Cape Fear Shoalsban, az Atlanti-óceánon veszélyeztetett fajnak számítanak a halász eszközökkel való járulékos fogás, az éghajlatváltozás, a teknősök és tojások közvetlen lehalászása, a betegségek, a fészkelő és táplálkozó élőhelyek elvesztése és romlása, az óceánszennyezés/tengeri hulladék és a hajók miatt. Emiatt az itt található “nagykövetek” is erőteljesen emlékeztetnek a vízi környezet védelmére irányuló egyéni fellépés fontosságára.

Jaj, és egy helyről meg is feledkeztem… Van egy rájasimogató rész is.
A sárga ráják (Észak-Karolinától Trinidad-ig a trópusi Atlanti-óceán nyugati részén élnek), tengeri rózsák, tengeri csillag és tengeri sünök a Coquina Outcrop élőhelyen található természeti csodák közé tartoznak. Itt lehetőség nyílik őket “megsimogatni”, megérinteni. Egyszer korábban valahol azt hiszem, már voltunk olyan bátrak és megsimogattuk őket, ezért most kihagytuk ezt az élményt.

Van itt még egy rész, ahol a delfinekről, bálnákról és cápákról lehet további érdekességeket megtudni. A cápás rész nagyon érdekes, ahol a különböző cápafajok fogazata van ábrázolva, hogy mekkora is a szájuk, milyenek a fogaik. Még így is ijesztő.

Középen pedig a megalodon vagyis az óriásfogú cápa szája látható, egy óriásfoggal ábrázolva. Brutális mérete van.
A megalodon tehát magyarul “nagy fogat” jelent. Ez a cápafaj kb. 3,6 millió évvel ezelőtt létezett.
A valaha létezett egyik legnagyobb húsevő gerincesként tartják számon.

És végül van egy új részleg is, a Karib-tengeri korallok című kiállítás, amely az ebben az ökoszisztémában élő látványos, színes halakat, korallokat és más fajokat mutat be.
Nekem azt hiszem, ez tetszett a legjobban. Káprázatosan színesek a korallok és a halak is, csodálatos vízi világ.

Ezen a részlegen még nagyon érdekesnek találtuk a csikóhalakat is (mindig érdekesnek tartom őket, mert annyira fura kis jószágok). De vannak itt medúzák és óriásrákok is.

Nagyjából itt körbeértünk, viszont mi nem itt mentünk ki - amolyan körforgásszerűen van megcsinálva a hely, de mi vissza akartunk térni a vidrákhoz, szóval egyszerűen visszafordultunk arra, amerről jöttünk.
Valahol él itt egy Maverick nevű sas is, őt nem láttuk, lehet pont ezen a kinti szakaszon lett volna.
Maverick 2014 óta van az Akvárium gondozásában, amikor Wisconsinban találtak rá, törött szárnnyal, repülésre képtelen állapotban. Az Akváriumba költöztették, ahol a nemzet szimbólumaként a természetvédelem hírnökeként szolgál.

Na mi még egyszer megnéztük az aligátorokat és főleg a vidrákat, aztán nagyjából, ahogy azt sejteni lehetett, utolsók közt távoztunk az akváriumból. 😀
Szerencsére az eső már nem esett, és bár hűvös volt, azért nem volt annyira rossz az idő.

Az Akvárium után visszamentünk Carolina Beach “belvárosába”, az óriáskerékhez, mert úgy döntöttünk, hogy ma sushit fogunk enni és ott láttunk egy helyet (Cherry Blossom Sushi).

Leparkoltunk és bementünk. Itt csak megrendeled az ételt, amit ott frissen készítenek össze, de itt nem lehet leülni.
Egy pasi vette fel a rendelést és aztán kiderült, hogy a felesége készíti a sushit, aki egy kínai nő.
Amíg várakoztunk, addig természetesen beszélgettünk, más nem is volt rajtunk kívül a boltban.
Mondta a pasi, hogy jól kifogtuk a rossz időt, mert előző héten majdnem 30 fok volt. Meg mesélt arról, hogy micsoda élet van itt, és hogy bár nyaranta zsúfolt a hely, mégsem annyira mint a Wilmington mellett található Wrightsville Beach (2019-ben mi is ott voltunk és tényleg nagyon tele volt).
A felesége azt kérdezte, hogy nem találkoztunk-e már valahol, mert szerinte ő ismer engem… 😄
Amerikában gyakran történik ez velem, tavaly Michigan-ben volt egy étterem, ahol a néni azt mondta, hogy pont úgy nézek ki, mint valaki, akivel itt már korábban találkozott. Mókás.
Meg mesélte azt is, hogy ahonnan ő jött (Kínából) ott milyen viszonyok voltak és ehhez képest mennyire más volt számára, hogy itt mennyi autó van, stb. Ahol ő élt, ott ritkaságszámba ment autót látni. Charlotte-ban is éltek, volt nekik egy éttermük itt is.

Na, a sushival felszerelkezve visszatértünk a szállásra, ahol kényelmesen meg is ettük, majd elkezdtünk nagyjából összepakolni, hiszen másnap reggel 10-ig el kell hagyni a szállást.
Meg volt adva, mit hogyan kell otthagyni, szóval szépen összerendeztük a lakást, bár mi sose pakolunk szét annyira, hogy ez nagy feladat legyen a végén.

Tobábbi képek