Viszlát, Carolina Beach!

Másnap reggel, 21-én, korán keltünk. Bezzeg erre a napra, hogy megyünk haza, már szép időt jósoltak… Murphy.
De legalább megnéztük a napfelkeltét. Mindig nagyon szép. Nem csak az óceánnál, de itt meg aztán még különlegesebb.

Nyugodtan összekészültünk és fél 10 körül valahogy lecuccoltunk. Csibi csinált pár fotót, meg írt a tulajdonosoknak, hogy elhagytuk a szállást, minden oké, és elküldtük a fotókat is. Máskor is várnak vissza minket, mi pedig már meg is beszéltük, hogy még nyáron vagy ősszel vissza is térünk majd.

Innen elmentünk a Kate's Pancake House-ba, ahol ezúttal valóban a fincsi palacsintát kértük reggelire.

Na, ez úgy van, hogy 1 vagy 2 (half stack) vagy 3 (full stack) palacsinta egyben… Óriási. Mi csak a két darabosat kértük, de nekem még az is nagynak minősült. Szerencsére Csibi meg bírta enni. 😄
Egy Caribbean Pleasure és egy Boston Cream nevűt kértünk. Nekem minden tetszik, aminek a nevében a karibi vagy trópusi szó szerepel… 😄 De őszintén megmondom, hogy a Boston Cream-es ezúttal jobban ízlett. A képen a karibi palacsinta látható. A töltelék/krém a palacsinták közé vagy a tésztájába kerül. Amolyan rakott palacsinta jelleggel.

Innen még visszamentünk a tegnapi akvárium irányába, mert a Fort Fisher State Parknál láttunk egy emlékművet, meg olyan érdekes formájú fákat, amelyeket nagyon szerettünk volna megnézni.
És előtte még a Kure Beach Pier-nél is megálltunk.
Carolina Beach - Kure Beach - Fort Fisher (bár ez Kure Beach része) - így jönnek egymás után a kis tengerparti városkák és aztán itt véget ér a szárazföld.

Szóval a Kure Beach mólónál megálltunk.

Kabátban is majdnem megfagytunk, olyan hideg szél volt a mólón. De azért hősiesen kisétáltunk a legvégéig. Egy horgásszal találkoztunk, más nem is volt kint. Ja, de! Madarak. Galambok, sirályok, meg egy fura, kék színű madár.

A mólóról visszaérve még tettünk egy kört ott Kure Beach-nél, mert vannak hinták, meg emlékművek, ezeket megnéztük és indultunk tovább.
Fort Fishernél pedig megnéztük a vizet, az emlékművet, a fákat, de sajnos a hideg szél miatt itt sem időztünk órákat.

Tobábbi képek

Ezt követően érzékeny búcsút vettünk az óceántól és elindultunk Charlotte irányába.

Egy helyen megálltunk tankolni, aztán csak mentünk. Ismét tök nyugis volt az utunk. Egészen az utolsó 30 percig, mert onnan viszont totális őrület jellemzi az autópályát. Az emberek tök bolondok, nem tudnak vezetni, és azt figyeltük meg most már sokadjára, hogy ha véletlenül elvétenek egy kijáratot, akkor sem mennek ki, hogy valahol majd megfordulnak, hanem inkább magukat és másokat veszélyeztetve totál gáz manőverezéssel két-három sávon, záróvonalon át bevágnak még ott, ahol már nem is lehetne. Én ezt kifejezetten utálom! Utálom, hogy nincs közlekedési morál. Az index sokszor itt is csak dísznek van az autókban.

Na de lényeg a lényeg, hogy épségben hazaérkeztünk.

Szerdától-péntekig dolgoztunk még és közben igyekeztünk elintézni minden szükséges dolgot.

Szombaton elmentünk a közeli botanikus kertbe. Nagyon érdekes, hogy tavaly februárban utaztunk Magyarországra, és akkor pont azon a napon kezdődött a bérlettel rendelkező tagok számára egy hét, amikor meg lehet hosszabbítani a bérletet úgy, hogy két hónapot ajándékba kapsz. Akkor azt hiszem, szombaton indult a gépünk, ezért e-mailben kaptunk egy kódot és úgy hosszabbítottunk.
Most március legvégén kellett Magyarországra utaznunk, most pont akkor volt ez a hét. Viszont mivel most csak hétfőn indult a repülő, ezért szombaton el tudtunk menni még.
Jó is volt egy kis kirándulásnak.

Vasárnap bepakoltunk, hétfőn még dolgoztunk, mert a gépünk csak 18:30-kor indult.