Wilmington

Wilmington szintén Észak-Karolina államban található, az Atlanti-óceán partján. A szállásunk a városban volt, de mivel viszonylag időben érkeztünk, még volt időnk elmenni a tengerpartra, Wrightsville Beach-re.

Számunkra a tenger mindig különleges, imádjuk, ezért ha a közelben van, egyszerűen muszáj mennünk. Hívogat, csalogat és nem tudunk vele betelni. Itt Amerikában nagyon széles, homokos partok vannak általában (legalábbis ahol mi eddig jártunk). És jellemzően móló is szokott lenni a legtöbb helyen. Bár erre nem mentünk ki, mert egy bolton keresztül vezetett az út és emiatt fizetős volt. Inkább a homokos parton sétáltunk helyette egészen naplementéig. 😀

Másnap esős időre ébredtünk, de ez sem riasztott minket vissza az aznapra tervezett programtól. USS North Carolina Battleship - ez egy második világháborús csatahajó, ami ma múzeumként működik.

14 USD/fő + adó a belépőjegy. A parkolásért itt nem kell külön fizetni.
Ez egy hatalmas hajó, nagyon sok helyre be lehet menni megnézni. Nekem a belseje (több emelet mélyre mentünk le, még a gépház egy részét is láttuk) nagyon nyomasztó volt, alig vártam, hogy kijöjjünk onnan. Nagyon nehéz elképzelni, milyen lehetett ez igazi működés közben, több száz emberrel a fedélzetén. Nagyon puritán körülmények uralkodnak a hajón, például az ágyak láncokra függesztett vaságyak - ránézésre sem lehetett túl kényelmes (bár nyilván tudjuk, hogy ez nem a kényelemről szólt).

Az akkori körülményekhez képest nagyon modern eszközökkel volt felszerelve, de a mostani viszonyokhoz képest meg szörnyen elavultnak tűnik, pedig még 100 év sem telt ez azóta.
Van itt minden: konyha, pékség, kamrák, étkező (menza-jellegű), laboratórium, műtő, elkülönítő, mozi, tárgyalók, irodák, lőszerraktár, posta, trafik, stb. Elképzelni is nehéz, hogy szinte kisvárosként üzemelt ez a hajó.

Be lehetett mászni különböző ágyúkhoz, de ezeket csak Csibi próbálta ki. Az ő elmondása alapján nehéz elképzelni, hogy bárki ott dolgozott, mert annyira kicsi a hely.

Míg szakadt az eső, meghúztuk magunkat valami fedél alatt, de szerencsére gyorsan elállt, így aztán folytathattuk a nézelődést.

A hajó a folyóparton van kiállítva, nem egy forgalmas részen, így a természet elég erősen uralja a környéket. Így volt szerencsénk egy kígyót is látni (amennyiben ez szerencsének nevezhető, ha az ember lánya irtózik a kígyóktól. 😀 Láttunk rengeteg kis folyami rákot és mindenféle madarakat.
Az ki van írva, hogy az aligátorok is teljesen szokványosak, de őket nem láttuk.

Ezt én inkább fiús programnak nevezném, de mindenképpen érdekes kirándulás volt.

USS North Carolina

Innen a belvárosba mentünk tovább.
A Riverwalk egy 1,75 mérföldes sétaút a Cape Fear folyó mentén. Éttermek szegélyezik a hangulatos sétautat, bármikor be tudsz térni enni valahova.

Szerintem amúgy nem nagy szám, valami nagyobbra, hosszabbra számítottam. De jó volt egyet sétálni arra. Azt mondják, hogy a jól ismert húsevő növény, a vénusz légycsapója a Wilmington körüli mocsaras területről származik. Ennek egy szobor is emléket állít.

Egy kis helyi étterembe mentünk be enni, mert amit kinéztünk az fullon volt. Az étel egyébként - bárhol voltunk eddig - mindenhol finom szokott lenni.

Kávézni pedig a Port City Java nevű kávézóba tértünk be. Mivel a kávé elég fontos szerepet játszik az életünkben, szeretünk kipróbálni mindenféle kávézót. Itt Amerikában a Starbucks az alap, kb. minden sarkon van egy. Ott is finom a kávé, de mi szeretünk mást is felfedezni.

Miután jól elfáradtunk, visszamentünk a szállodába, és mivel másnap már hazautaztunk, ezért a csomagolásra is kellett egy kis időt hagyni.

További képek