Wilmington

Másnap, március 19-én hűvös, de napos idő volt.
A napi terv: a New Hanover County Arboretum, az Airlie Gardens és Wilmington belvárosa.

Az arborétum kb. 25-30 percnyire található a szállástól. Itt még nem jártunk korábban. Ingyenesen látogatható. Nem túl nagy, cserébe viszont nagyon szép. Rögtön az elején van egy kis tó tele koi-pontyokkal (a koi ponty a szeretet és a barátság jelképe Japánban) és a partján egy csodaszép japán cseresznyefával.
Van ugyanis külön egy japánkert részleg, szerintünk különösen szép!

New Hanover County Arboretum képek

Megcsodáltunk minden virágzó bokrot, fát, virágot és amikor mindent körbejártunk, akkor átmentünk a kb. 7 percre található Airlie Gardens botanikus kertbe.
Az Airlie Gardensbe 9 USD / fő a belépőjegy ára. Megnéztük a korábbi blog posztunkat és 2019-ben is ugyanennyi volt a belépő.
Mióta Amerikában élünk annyi botanikus kertben jártunk, mint még soha máshol. Ez a hely az általunk látott botanikus kertek közül abszolút a top 3-ban található.
A tulipánok önmagukban is csodaszépek voltak.

De a színes azáleák (Wilmington az azálea fesztivál városa egyébként), a fákról csüngő spanyol moha, a különböző szobrok, a kis tavak a cuki teknősök sokaságával, madarakkal egyszerűen lenyűgöző!

Szokás szerint nagyon sok időt töltöttünk itt. Ha Wilmingtonban élnénk, tutira lenne ide bérletünk. Minden héten tudnánk itt sétálgatni.

Airlie Gardens képek

Ekkor már jócskán benne jártunk a délutánban.

Ezt követően kb. 20 perc autókázás után érkeztünk meg Wilmington belvárosába. Elsődlegesen egy éttermet vettünk célba, mert reggel óta nem ettünk. Sikerült is kb. az étterem mögötti parkolóban egy helyet találni. A parkolás elég drága volt, 12 USD-t fizettünk.
Az étteremben (Rebellion) salátát és egy chicken tendert ettünk, nagyon finom volt minden és hangulatos volt a hely is.

Vacsora után pedig elindultunk a Riverwalk felé. Az 1,75 mérföld (kb. 2,8 km hosszú) Riverwalk a Cape Fear folyó partján húzódik Wilmington történelmi belvárosában.
Ez a város első számú turisztikai látványossága. A partján egy csomó étterem található a folyóra néző terasszal.

Ahonnan a sétát kezdtük ott áll a Vénusz légycsapója “emlékmű”. A vénusz légycsapója az egyik legismertebb húsevő növény. Ez a rovarokkal táplálkozó növény Észak-Amerika déli részén honos. Wilmington az “otthona” tulajdonképpen.

A sarki ház egy étterem, mely nagyon jópofán van megcsinálva. A vendégek ugyanis a lakások erkélyein foglalnak helyet, ott szolgálják ki őket a pincérek.
Ez már 2019-ben is nagyon tetszett nekünk.

Na szóval végigmentünk a Riverwalk-on, visszafelé azonban kb. középtájon egy kis utcában jöttünk ki, mert kicsit szerettünk volna a belső részeken is kalandozni.
Van egy “I believe in Wilmington” című falfestmény, amire emlékeztünk, azt szerettük volna megkeresni. Ezenkívül pedig jó néhány templom és régi, csodaszép “ültetvényes” ház is található ezen a részen.
Mire körbeértünk véletlenül pont a keresett falfestménynél kötöttünk ki, és addigra már a nap is lemenőben volt, nagyon szép volt a távolban látható USS North Carolina Battleship kontúrjaival.

Csináltunk még pár fotót, aztán lassan de biztosan elindultunk az autó irányába és innen már csak hazafelé vettük az irányt. Sötét volt, mire hazaértünk.

Hajnali 5-kor arra riadtam, hogy hallom az utcán közlekedő kukásautókat és nem tudom, hogyan de bevillant, hogy este elfelejtettük kirakni a parkoló cetliket az autóba.
Abban bízunk, hogy mivel vasárnap van és még szezonon kívül vagyunk, így talán nem vontatták el még az autónkat. Kicsit para volt. Szegény Csibit is kiugrasztottam az ágyból, aztán a pizsamára gyorsan felkapott egy kabátot, és szaladt is megnézni, hogy megvan-e még az autó.
Szerencsére megvolt! 🙏 Más se hiányzott volna, mint hogy ne legyen ott…

Az első napba kb. ennyi fért bele.