4/28/2026

Ugyanannál a cégnél foglaltuk a jegyet, ahol 2020-ban is. Csak most online vettük meg. A szállodától kb. 15-20 percnyire volt a találkozóhely, ezért addig már nem mentünk sehova, a partra akartunk kimenni, de mire kimentünk volna, jöhettünk is volna vissza. Szóval addig a szobában próbáltuk feldolgozni az előző napi képeket.

A program továbbra sem olcsó, 130 USD volt kettőnknek. (2020-ban 102 dollár) Tudtuk hova kell menni. Sikerült leparkolni, aztán becsekkoltunk és kicsit kellett várni, mert két utas késett. De mi nem bántunk, mert egyszerre két autó indult, és mi már alapból csak a másodikra fértünk fel, de ezen kevesebben is voltunk. Összesen 6-an voltunk. A másikon 10 vagy 12 fő utazott.

Azt is tudtuk, hogy jobb előre ülni a platón, mert a homokban haladva sokkal durvább, ha hátul ülsz. (Elől is durva, szóval nem akartuk kipróbálni, milyen hátul. 🙂)

Mielőtt elindultunk a sofőrünk, aki egyben az idegenvezető is, nagyon sok érdekes dolgot mesélt. A csapatból csak mi voltunk, akik korábban már voltunk ilyen túrán. Nyitott az autó, ebből következően nagyon-nagyon fáztunk. Főleg, amikor suhantunk az úton, akkor különösen.

Egy pár perces autózás után érkeztünk a 4x4 nevű beach-re, ami azt jelenti, hogy ezen a homokos partszakaszon autóval is lehet közlekedni. Ez itt Corolla és Carova Beach területe már. A Carova név amúgy onnan származik, hogy Carolina és Virginia neve van összemosva, Outer Banks és ez a természetvédelmi terület ugyanis Észak-Karolina és Virginia határán található.

A hideg miatt most nem strandoltak annyira sokan, de voltak, akik piknikeztek az autójuk mellett. Mondjuk volt egy hülye család (bocs, de nem tudok rájuk szebb szót), akik nagyjából az út közepén állították le a kocsijukat és oda pakolták ki a székeket meg minden más cuccukat. Kutyájuk is volt, aki majdnem az autók elé rohant…

Régen is nagyon sok autó járt itt, szerintem most több és ami számomra fura vagy megdöbbentő volt, hogy hatalmas nagy teherautók is (valószínűleg amúgy ők valamilyen szolgáltatók, de akkor is fura volt.)

Cserébe viszont rengeteg lovat láttunk kezdettől fogva. A túra végéig 68 vadlovat sikerült megszámolnunk!! 68 ló! Ezúttal több kiscsikót is láttunk.

A Corolla környékén élő vadlovak amúgy nem “egyszerű” vadlovak, hanem egy különálló típusként számon tartott banker lovak. Nevüket az Outer Banks szigetsoráról kapták, és a történészek szerint spanyol mustángok leszármazottai lehetnek. Úgy tartják, hogy több száz évvel ezelőtt hajótörések vagy korai spanyol expedíciók révén kerültek ide ezek a lovak, majd az elszigetelt partszakaszokon alakult ki a mai állomány. A hosszú évszázadok alatt annyira alkalmazkodtak ehhez a különleges környezethez, hogy ma már teljesen másképp viselkednek és néznek ki, mint sok más amerikai vadló. Kisebb termetűek, erősek és elképesztően jól bírják a homokos, sós, szeles környezetet. Mivel hosszú ideig szinte teljesen elszigetelten éltek, genetikai szempontból is különlegesnek számítanak. Éppen ezért a banker lovakat ma már védik, és nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a turizmus mellett is fennmaradjon az állományuk.

A homokos part, a kacsalábon forgó házak, a dűnék, a lovak így együtt még mindig wow-élmény!! Hihetetlen, hogy ilyen helyek léteznek!

Hosszú ideig csak a nyílegyenes homokos parton mentünk, majd egy ponton elkanyaradtunk és bementünk a házak közé. Itt nem aszfaltozott utak vannak. Mindenhol csak homok.
Akkora homokdűnék vannak, hogy olyan érzésünk volt, mintha legalábbis a sivatagban lennénk. A házak között autóztunk egy jó darabig, itt volt még egy megálló, ahol azt is megtudtuk, hogy ez a Carova Beach önkéntes tűzoltóság otthona, amelynek az a különlegessége, hogy kizárólag összekerék-meghajtású járműveket használnak. Ettől egyedi, mert ilyen máshol nincsen. Itt nyilván a körülmények miatt ez szükséges is.

Sőt arról is mesélt az idegenvezető, hogy ide nem lehet ám csak úgy Amazont rendelgetni, mert nem jön ki a Fedex, csak a sima posta. És ha valamit rendelsz, ahhoz is ki kell menni egy “központi helyre”, ott tudod átvenni.
Innen Virginia pár mérföldre van, így sokan vízi úton (kisebb csatornákon) jutnak el a szárazföldig és onnan gyorsabban jutnak el orvoshoz vagy éppen boltba, mintha visszafelé mennének a homokos úton.

Állítólag sokan egész évben itt laknak (és nagyon sokan nyilván csak nyaralni járnak ide.) Mindenhol ezek a hatalmas házak vannak, melyek nagy része kiadó, ahogy azt már korábban is említettem. Akik itt élnek azokat nem zavarja, hogy nem lehet rendelni és hogy ilyen körülményesek a dolgok, mert az egyszerű, nyugodt strandélet kárpótolja őket.

Mondjuk nekem az fura, hogy “egyszerű” életről beszélünk és közben meg 8-10 szobás házakban laknak… De az egészen biztos, hogy ez egy teljesen másfajta életstílus. Ha az ember bulizni akar, meg nagy életet, akkor nem való neki az itteni nyugalom.

Ezt követően visszatértünk a széles tengerpartra és elindultunk visszafelé. Volt, ahol elég gyorsan haladtunk (olyankor nagyon fáztunk…) Ha lovak voltak (márpedig voltak bőven), akkor lassítottunk. A seriffel is találkoztunk a homokos parton. Ő is ott cirkált az autójával, hogy az “okos” embereket néha helyretegye.

Ami még meglepő volt, hogy nagyon sokan gyalogosan sétáltak a parton. Alapvetően a legtöbben betartották a szabályt, hogy nem szabad közel menni a lovakhoz, de azért láttunk olyat is, aki egészen közel ment egy-egy szelfi kedvéért…

Autóval is mentek túl közel, de szerencsére a többség azért tényleg a szabályokat betartva közlekedett. A túra a végéhez ért, mi teljesen átfagytunk, viszont az élmény egyszerűen leírhatatlan!

További képek