Hetekkel ezelőtt, amikor valamerre kirándultunk, akkor láttuk kiplakátolva, hogy lesz ez a vásár. Mivel ilyenen még nem jártunk, kiváló alkalomnak tűnt, hogy ezt a hiányosságot pótoljuk. 

A rendezvényt 2026. október 21–25. között második alkalommal tartják meg a Brunswick megyei Ash településen, a Stump Hill Farms területén. Még egészen fiatal esemény, de már a neve is elárulja, hogy az amerikai county fair, vagyis a megyei vásár világának hagyományát szeretné követni.  

Villogó fények, körhinták, vásári finomságok, élőzene és mindezek mellett haszonállatok és mezőgazdasági bemutatók. A gazdálkodás és a vidéki élet mellé egy jó adag vidámparki szórakozás is társul.

Magyarul talán úgy lehetne a legjobban elképzelni, mintha egy falunapot, egy mezőgazdasági kiállítást és egy vándorvidámparkot összekevernénk. Van, aki az állatokért érkezik, más a koncertekért, a gyerekeket a játékok vonzzák, és akad olyan is, akit elsősorban a büfék kínálata érdekel. A programban az állatbemutatók és mezőgazdasági kiállítások mellett kézműves és művészeti kiállítások, árusok, élőzene és vidámparki szórakozás is helyet kap.

Az állatok, a bemutatók és az ismeretterjesztő standok lehetőséget adnak arra, hogy a látogatók a gazdálkodás világába is belekóstoljanak. A körhinták és a színpadi műsorok mellett így egy kicsit arról is szól a vásár, milyen munka és tudás kapcsolódik a vidéki élethez. Aztán persze jöhet a szórakozás, az idei kínálatban bűvészműsor, komikus hipnotizőr és tűzzsonglőrök is szerepelnek. A vidámparki rész külön életet visz a rendezvénybe, a szombat estét pedig a meghirdetett program szerint tűzijáték koronázza meg.

Mi ma (szombaton) voltunk. A mai napon 11-től lehetett érkezni, az is volt a tervünk, hogy nyitásra megyünk. Ez tőlünk kb. 45-50 percre található.
Csakhogy az történt, hogy én annyira fáradt voltam, hogy 10-kor keltem fel, így aztán majdnem 13 óra lett, mire odaértünk. 😀

Hatalmas területen található ez a móka, rendőrök állnak a bejáratnál és a kijáratnál is, bent pedig forgalomirányítók segítenek a parkolásban.

A parkolóból kellett egy kicsit sétálni, de nem volt vészes. A bejáratnál először is táskaellenőrzés van, (fegyvert például nem szabad bevinni, ez ki van táblázva. Még jó!!)

A belépőjegy ára 7 USD/fő, ha készpénzzel fizetsz és 8 USD/fő, ha kártyával. Mi kártyával fizettünk.

Természetesen a vidámparki játékok külön fizetősek, ahogy a kaja-pia is. Mi csak sétálni akartunk, meg fotózni, hogy meg tudjuk mutatni Nektek is, milyen egy ilyen vásár.

A területre belépve Csibi kiszúrt egy gyönyörű fekete-arany Mustangot a sheriffhivatal standjánál. (A bejáratnál is egy Mustang rendőrautó állt.) Az első utunk tehát ide vezetett. 

Az autó hátulján egy személyesebb részletet is felfedeztünk: „In Memory of Captain Mike Allen”, vagyis „Mike Allen kapitány emlékére”. Allen a megyei seriffhivatal kapitánya és a közeli Belville polgármestere is volt, korábban pedig több mint harminc éven át katonaként szolgált. A 2025 júliusában elhunyt helyi közösségi vezető emléke előtt így ezen a különleges autón is tisztelegnek. Az autó tényleg nagyon szép volt. A standnál pedig kaptunk ajándékba egy napszemüveget és egy tollat! 🙂 Mást is lehetett választani, de sajnos itthon felejtettem a napszemüvegemet, a tollakért meg odavagyok. Szóval mi ezt választottuk!

Aztán pedig egy sátoron keresztül lehet átmenni, ahol különféle standokon mindenféle dolgokat reklámoztak, hirdettek, értékesítettek.

Csomó díjnyertes munka/termék is itt volt kiállítva. 

Innen kiérve már egy csomó kajálda várta az éhes látogatókat, aztán pedig maga a hatalmas vidámpark rész. Itt is volt egy csomó étkezési lehetőség, fagyi, pizza, limonádé, miegymás.

Ezen kívül pedig célbadobás, horgászás, kosárlabda, csupa mókás játék.

Körbejártuk az egészet, aztán Csibi kitalálta, hogy üljünk fel az egyik pörgő-forgó micsodára. Én nem éreztem a késztetést, így csak ő ült fel rá. Én már attól is rosszul voltam, hogy csak néztem. 😂 Ez egyébként úgy működik, hogy a bejáratnál volt egy pénztár, ahol lehet venni jegyeket. (Ki van írva, hogy melyik játékhoz hány darab jegy szükséges.) Amire Csibi ült fel, ahhoz 6 db jegy kellett. Egy jegy ára 1,50 USD-be került. 

Viszont volt egy olyan játék, amivel egyszer egy hajóúton a kaszinóban játszottunk és az nekem nagyon tetszett. Most is lelkes lettem, de aztán gyorsan el is múlt, mert nem lehetett a pénzt megnyerni, hanem csak valami jutalomra lehetett beváltani. Így nem volt olyan izgalmas. 

Anno gyerekkoromban sokszor jártunk Hűvösvölgybe, ahol mindig volt körhinta, céllövölde, meg horgászás, teljesen ez jutott eszembe róla. 

Néztük az embereket, hogy mindenki cipelte a hatalmas plüssöket, vagy éppen ufókat, amiket megnyertek. 😀 És persze mindenki egyfolytában eszik. 

A legvégén fedeztük fel az állatos részt, de nagyon őszintén ez tetszett a legkevésbé nekünk. Itt elvileg díjnyertes állatok (kecskék, kakasok, tyúkok, nyuszik, bocik) voltak, de a bocikák például úgy voltak kikötve, hogy rendesen sajnáltuk őket. Nem volt valami nagy mozgásterük. Mármint a helyük elég nagy volt, de olyan rövid volt a madzaguk, hogy rossz volt nézni. Itt nem is töltöttünk túl sok időt. A sátor egyik felét pont le is zárták, mert valami “fellépésre” hajtották ki az állatokat, de ezt mi már nem vártuk meg. 

Kb. másfél-2 órát töltöttünk itt, 23 fok volt, de elég szeles idő és mivel ez kint van a pusztában, így csupa porosak lettünk. De sebaj, tök jó élmény volt ezt a “vidéki Amerikát” is kicsit jobban megismerni. Beszéltük, hogy este biztosan még hangulatosabb, amikor még inkább villódznak a vidámparki fények, de nekünk most ennyi is elég volt!

További képek