Említettük, hogy kicsit besűrűsödtek mostanában a dolgok. A kis nyári kalandjainkról már meséltünk. Csibinek hosszú ideje nem kellett céges ügyben sehova sem utaznia, most meg gyakorlatilag egymás után kétszer is úton vagyunk.

Először július 13-15 között Charlotte-ba kellett utaznunk. Ez azért is érdekes, mert mióta tavaly októberben elköltöztünk, azóta egyáltalán nem jártunk Charlotte-ban. Én egyelőre nem vagyok hajlandó egyedül maradni a házban, igy aztán természetesen én is megyek, ha menni kell. Ez egyedül a kolibrik miatt nehéz döntés, mert ha több napra jövünk el, akkor sajnos muszáj vagyunk elvenni tőlük az itatót, mert a nagy melegben a cukros víznek nem tesz jót, ha otthagyjuk. Árt a kolibriknek. Pedig végre már kezdtek odaszokni, sőt már pici kolibrit is láttunk. Szóval remélem, ha hazaérünk, akkor visszatérnek majd. Egyébként amíg Charlotte-ba mentünk, addig kint hagytuk, mert az csak 3 nap volt összesen.
Na de vissza az utazáshoz.

Mi már vasárnap elindultunk és autóval mentünk (kb. 3,5 órás az út). Azért mentünk így, hogy hétfőn én már tudjak a hotelből dolgozni. Csibi munkahelye közel volt régen a lakásunkhoz, ezért azon a környéken foglaltunk szállást. Konkrétan a sarkon. Annyira közel, hogy a szálloda ablakából ráláttunk a korábbi lakásunk ablakára. Nekem ez a lakás még mindig hiányzik, még mindig fáj a szívem érte.

A házat is megszerettem időközben, de továbbra is úgy gondolom, hogy ez a lakás úgy ahogy volt tökéletes volt (leszámítva, hogy bérelni kellett).
Az időjárás sajnos nem volt valami szuper, de azért vasárnap délután sétáltunk egyet a környéken, amolyan nosztalgia gyanánt.

Még korábban a héten írtam Ildikóéknak (az itteni magyar barátainknak). Emlékeztek? Ők segítettek a költözésben. Vasárnapra volt programjuk, de szerencsére hétfőn munka után el tudtunk menni együtt vacsizni. Ennek nagyon örültünk, jó volt újra találkozni!!

Kedden, mikor én végeztem, elmentem egy nagy sétára a régi kedvenc útvonalunkon (a “szép úton”). Itt is durva volt látni, hogy még hány helyet építenek be, vagy honnan vágtak ki fákat. De amúgy még mindig azt néztem, hogy nekem ez a sok változatos sétaút hiányzik az új lakóhelyünkön. Itt Charlotte-ban még mindig van egy csomó gyönyörű fa, minden zöld, a “szép út” még mindig nagyon szép. Jó volt itt sétálgatni újra.

Kedden délutánra Csibi főnöke közös programot tervezett. (Ja, azt nem mondtam korábban, de ez egy háromnapos management-meeting volt.) Azt hitte mindenki, hogy elmennek vacsorázni, de a főnöknek más terve volt. Koncertre mentek. Ehhez nem mindenkinek volt kedve. Volt aki egyszerűen nem akart tömegbe menni, volt aki a zene miatt nem akart. És persze egy koncert nem az a tipikus csapatépítős program. Mindegy, azért elmentek.
Habár Csibi és az egyik kolléga az előzenekar fellépése során lelépett… 😀
Maga a zenekar, ami miatt mentek, az valami rockzenekar volt. (Mondjuk mi soha nem hallottunk róluk még.) Csibi nem az a rocker-típus… (és a kolléga sem, akivel lelépett.) Csibi a mi autónkkal ment és ez a kolléga a másik sarkon lévő szállodában lakott. Csibi vitte őt reggelente a munkába és a koncertre is együtt mentek, ezért volt logikus, hogy együtt is jönnek el. Csibi mondta a srácnak, hogy ha megbeszéli a főnökkel, akkor ő elhozza.

Hát ez így alakult.
Aztán volt még a szerda. Nekem már 11-kor el kellett hagynom a szobát, ezért az utolsó két órámat lent a közös étkezőben tudtam megtartani. 14 órakor végeztem, de utána még nagyon sokat kellett várnom Csibire. Tök hideg is volt bent (kint meg vagy 38 fok), de mivel már cuccokkal voltam, ezért nem volt kedvem azokkal kimenni bandukolni. Így próbáltam türelmesen várni, de a végére már minden voltam, csak türelmes nem.

Kicsivel talán 17 óra előtt tudott elszabadulni, így persze jó későn értünk haza.
Charlotte-ból ahogy mondtam a lakásunk, a repülők és a sétálós környék hiányzik, de más már nem igazán.

További képek