Fort Worth belváros

Fort Worth belváros

11/14/2026

A Stockyards cowboyos világa után másnap Fort Worth belvárosát vettük célba. Kíváncsiak voltunk, milyen arcát mutatja a város a marhakarámokon, csizmaboltokon és szalonokon túl.

A belváros szintén mindössze 8–10 percnyi autóútra volt a szállodánktól. Azt olvastuk, hogy a T&P vasútállomásnál ingyenesen lehet parkolni, és innen indul a szintén ingyenes kék busz, amely a belváros legtöbb fontosabb látnivalóját érinti.

Parkolás után a vasútállomáson keresztül kell menni és ott van a kék busz megállója. (Mi a déli parkolónál álltunk meg, de az északitól kevesebbet kell sétálni.) Mikor odaértünk, sajnos pont az orrunk előtt ment el a busz. Vagyis csak ment volna, mert a sofőr megállt nekünk. Pontosabban piros volt a lámpa, ezért kinyitotta az ajtót, hogy felszállhassunk. A busz a vasútállomásnál kicsit várakozott, aztán mentünk is tovább, míg pár megálló múlva leszálltunk. 

A sétát a Sundance Square-en kezdtük, amely már az első pillanatban megtetszett. A színes falfestmények, a növények és a hatalmas, csillogó cowboykalap (Disco Cowboy Hat) együtt olyan látványt nyújtottak, amely mellett nehéz lett volna csak úgy elsétálni. A kalap nekem különösen tetszett.

A környék köztéri alkotásaiban a város cowboyos öröksége is visszaköszön: a Chisholm Trail híres falfestménye például a régi marhahajtások világát idézi meg.

A Sundance név is ebből a vadnyugati múltból érkezett. A belvárosi negyedet Sundance Kidről, Butch Cassidy hírhedt rablótársáról nevezték el. Ők valóban megfordultak Fort Worthben, sőt bandájuk több tagjával együtt egy helyi fényképésznél is készíttettek magukról egy elegáns csoportképet. Az öltönyös portré aztán a nyomozókhoz is eljutott, bár valószínűleg nem egészen ilyen karriert szántak a fényképnek.

A tér közepén ekkor már ott állt a hatalmas karácsonyfa is. Még feldíszítetlenül láttuk, de a mérete így is elég tekintélyes volt. Később olvastam utána, hogy az idei fa körülbelül 25,6 méter magas, és Michiganből érkezett Texasba. És ha már Texasban állították fel, természetesen a méretekkel is lehet büszkélkedni. Az idei New York-i Rockefeller Center karácsonyfájánál nagyjából 2,4 méterrel magasabb! Úgy látszik, az „Everything is bigger in Texas” mondást a karácsonyfák is komolyan veszik. 😄 Mi még a készülődés időszakát csíptük el: a díszek már ki voltak készítve, az ünnepélyes fénygyújtást pedig december 1-jére tervezik.

Innen továbbindultunk, és sétálgatva fedeztük fel a belvárost, egészen a JFK Tribute emlékhelyig.

Kennedy történetével kapcsolatban legtöbbünknek Dallas jut eszébe, de az elnök utolsó napjának reggele még Fort Worthben kezdődött. Az előző éjszakát a közeli Hotel Texasban, a mai Hilton szállodában töltötte, és 1963. november 22-én reggel még itt találkozott a rá várakozó emberekkel, majd a szállodában rendezett reggelin is beszédet mondott. Csak ezután indult tovább Dallasba.

A General Worth Square-en álló bronzszobor és a körülötte elhelyezett korabeli képek ezt a látogatást idézik fel. Különös belegondolni, hogy az itt készült fényképeken még egy ünnepi elnöki látogatás pillanatait látjuk, miközben mi már tudjuk, mi történt néhány órával később.

Amikor odaértünk, éppen rendezvény zajlott a környéken. Standok és kisebb forgatag fogadott bennünket. Először valamilyen kirakodóvásárnak gondoltuk, és annyit sikerült összeraknunk, hogy a tűzoltókhoz van köze.

Utólag derült ki, hogy jó nyomon jártunk, mert aznap rendezték a Fort Worth Firefighters Chili Cook-offot, a tűzoltók jótékonysági chilifőző versenyét. A helyi és környékbeli tűzoltóállomások csapatai abban mérték össze tudásukat, hogy ki készíti a legjobb chilit, a látogatók pedig kóstolójegyekkel próbálhatták ki a különböző csapatok ételeit. A bevétellel a Fort Worth Firefighter Foundation munkáját támogatták. Így a városnézés közben egy helyi közösségi eseménybe is sikerült belecsöppennünk.

A JFK-emlékhelytől további dolgokat fedeztünk fel.

Majd a Fort Worth Water Gardens felé folytattuk a sétát. A neve alapján talán virágágyásokkal körülvett szökőkutakra számítana az ember, itt azonban egészen különleges látvány fogadja: geometrikus betonformák, lépcsőzetes teraszok és többféleképpen mozgó, csobogó, zubogó víz.

Az 1974-ben átadott parkot Philip Johnson és John Burgee tervezték, és az Amon G. Carter Foundation ajándékozta a városnak. A belváros közepén olyan helyet hoztak létre, ahol a víz maga a főszereplő, a különböző medencék ugyanannak az elemnek egészen eltérő arcait mutatják meg.

A leglátványosabb rész az Active Pool, amely egy hatalmas, lépcsőzetesen mélyülő katlanra emlékeztet. A víz minden oldalról lefelé zúdul a teraszokon, egészen a körülbelül 11,6 méterrel lejjebb fekvő központi részhez. A kialakított lépcsősoron a látogatók is leereszkedhetnek a vízesések közé. Nem mindenki mert lemenni, egy hölgyet például vissza is kellett kísérni, mert úgy tűnt, megijedt. Ezek után én már el sem indultam lefelé, Csibi viszont természetesen egészen az aljáig lement! 😄

A park más részei jóval csendesebbek. A Quiet Pool ciprusfákkal körülvett, nyugodt víztükre tetszett nekem legjobban.

Az Aerating Pool pedig negyven szökőkútfúvókájával ad újabb változatot ugyanarra a témára. Egyetlen parkon belül ott van a víz robaja, finom csobogása és szinte mozdulatlan felszíne is.

A parkhoz filmes érdekességek is kapcsolódnak. Itt forgatták az 1976-os Logan futása című sci-fi egyes jeleneteit. A szokatlan betonformák és a mélybe vezető, vízzel körülvett lépcsők valóban olyan látványt nyújtanak, amelyhez nem kellett külön futurisztikus díszletet építeni. Évtizedekkel később Kendrick Lamar N95 című videóklipjében is feltűnt a park.

A hely múltja azonban váratlanul visszavezet bennünket a vadnyugat világába. A belvárosi sétánk során többször is találkoztunk egy meglehetősen baljós névvel, Hell’s Half Acre (a pokol fél holdja). Mint kiderült, Fort Worth egykori hírhedt szórakozónegyedét nevezték így, amelynek területén ma többek között a Convention Center és a Water Gardens található.

Az 1870-es években egészen másfajta élet zajlott itt. A hosszú marhahajtások után megérkező cowboyokat szalonok, tánctermek, szerencsejátéktermek és bordélyházak várták. A keresetüket itt gyorsan el lehetett költeni, és egy átmulatott este könnyen verekedésbe vagy akár lövöldözésbe is torkollhatott. Neve ellenére a negyed jóval nagyobb területet foglalt el fél acre-nél (nagyjából 2000 négyzetméternél), idővel több belvárosi háztömbre is kiterjedt. 
A Stockyardsban már megismert White Elephant Saloon eredetileg szintén ebben a belvárosi negyedben működött, és csak évtizedekkel később éledt újjá mai helyén.

A Hell’s Half Acre régi épületeinek jelentős része mára eltűnt, különösen a kongresszusi központ 1960-as évekbeli építése során. A negyed emlékét azonban ma is őrzik a történelmi táblák és a helyi történetek.

Érdekes belegondolni, hogy miközben ma a Water Gardens vízeséseinek zúgását hallgatjuk, másfél évszázaddal ezelőtt egészen más zajok töltötték meg ugyanezeket az utcákat.

Innen visszatértünk a vasútállomáshoz.

Ezt követően pedig elindultunk a következő programra.

További képek


Map - Downtown Fort Worth, TX

Előző Következő