Tehát előttünk az egész péntek 13. délután, ezért aztán a szállodától 7 percre található híres Stockyards felé vettük az irányt.
Ez egy városrész, ahol egyszerre találkozhatunk a Texasra oly jellemző dolgokkal, mint például cowboykalapok, csizmák, szalonok, countryzene és hatalmas szarvú marhák.
De Ti tudjátok, hogy lett egy egykori állatkereskedelmi központból Texas egyik legismertebb látványossága? Elmesélem, habár az előző posztban már volt rá rövid utalás.
A Stockyards neve nagyjából állatvásárteret, illetve az állatok fogadására és elhelyezésére szolgáló karámrendszert jelent. Vagyis a név nagyon is szó szerint értendő.
A polgárháború utáni évtizedekben texasi szarvasmarhák tömegeit hajtották észak felé, a vasúti rakodóhelyekhez és a jobban fizető piacokhoz. Fort Worth fontos megálló volt a Chisholm Trailhez kapcsolódó marhahajtó útvonalon. A cowboyok itt pihenhettek és feltölthették készleteiket, miközben a texasi csordákat észak felé, a kansasi piacokhoz és vasúti rakodóhelyekhez terelték. Innen ered a város máig használt beceneve is, Cowtown, vagyis „marhaváros”.
Az 1876-ban megérkező vasút új korszakot nyitott. Az állatokat már innen is tovább lehetett szállítani, később pedig nagy húsfeldolgozók telepedtek a környékre. A karámok, sínek, irodák és üzemek körül egy egész iparág épült fel. A mai éttermek és üzletek helyén egykor nagyon komoly munka zajlott.
A történetnek egészen filmszerű részletei is vannak. Amikor egy lehetséges befektető, Greenleif Simpson megérkezett, a karámok éppen tele voltak állatokkal. Ez olyan meggyőző látványt nyújtott, hogy fantáziát látott az üzletben. Csakhogy a szokatlan zsúfoltsághoz a nagy esőzések és egy vasutassztrájk is hozzájárultak!
Később az Armour és a Swift húsfeldolgozó vállalat állítólag pénzfeldobással döntötte el, melyikük melyik telket kapja.
Az állatkereskedelem központi épülete, a Livestock Exchange Building pedig a „Nyugat Wall Streetje” becenevet érdemelte ki. Ennyire sok pénz és üzlet összpontosult itt.
A Stockyards egyik leghangulatosabb része a Mule Alley, amelynek neve körülbelül „Öszvérköz”. Ez sem pusztán egy jól hangzó westernes elnevezés. A hosszú épületek egykor lovak és öszvérek elhelyezésére és kereskedelmére szolgáltak.
Az eredeti faistállók 1911-ben leégtek. A helyükre 1912-re olyan új épületek készültek, amelyekben akár háromezer állat is elfért. Az első világháború alatt az európai hadseregek hatalmas mennyiségben vásároltak itt lovakat és öszvéreket; Fort Worth ekkor a világ legnagyobb ló- és öszvérpiacaként vált ismertté. Az épületek közötti széles átjáró kapta a Mule Alley nevet.
Ma ugyanitt üzletek, éttermek és szórakozóhelyek sorakoznak, az átalakított történelmi épületek között pedig ott van a Hotel Drover is. A hotel neve szintén a múltra utal, mert a drover állathajtót, ebben a környezetben marhahajtó cowboyt jelent.
Durva belegondolni, hogy ezen az utcán a mai kirakatok környékén valaha paták dobogtak, és állatkereskedők alkudoztak.
A másik különleges rész a Stockyards Station, ahol a történelmi vasúti sínek mentén üzletek és éttermek sorakoznak. Több mint húsz bolt és vendéglátóhely várja itt a látogatókat, úgyhogy nézelődnivalóból sincs hiány.
A mai üzletkomplexum építményeiben eredetileg sertés- és juhkarámok voltak! Az állatok itt várakoztak, mielőtt a közeli húsfeldolgozókhoz kerültek. A régi, fedett területek később új életet kaptak, és boltokkal, éttermekkel teltek meg.
Ráadásul a vasút sem kizárólag emlék. A Grapevine Vintage Railroad nosztalgiajáratai ma is kapcsolódnak a Stockyardshoz, így a síneknek továbbra is fontos szerepük van a városrész életében.
Azonban a Stockyards legismertebb szereplői a Texas longhornok, magyarul texasi hosszúszarvú szarvasmarhák. A longhorn szó szerint is hosszú szarvat jelent.
Önálló szarvasmarhafajtáról van szó, amelynek kialakulásában a spanyol eredetű állományok és az amerikai telepesek által Texasba vitt szarvasmarhák is szerepet játszottak. A hosszú marhahajtások korszakának jellegzetes állatai voltak, így mára szinte elválaszthatatlanok Texas és a cowboyvilág képétől.
A látványos szarvak miatt könnyű minden példányt bikának nevezni, de a Fort Worth Herd bemutatóin ökrök, vagyis herélt hím szarvasmarhák vonulnak. Egyes állatok két szarvcsúcsa között több mint két méter is lehet a távolság. Elég tekintélyes méret, főleg néhány méterről nézve őket!
A Fort Worth Herd bemutatóját a szervezők a világ egyetlen, naponta kétszer megrendezett marhahajtásaként hirdetik. A cowboyok az East Exchange Avenue-n vezetik végig a longhornokat, általában 11:30-kor és 16 órakor. A program ingyenes, de az időjárás miatt elmaradhat, és hálaadáskor, karácsonykor, valamint húsvétvasárnap nincs hajtás.
Bár a jelenet a 19. századot idézi, a mai bemutatósorozat 1999-ben indult, Fort Worth alapításának 150. évfordulóján. Vagyis tudatosan életre keltett hagyományról van szó, amely a város történetének egyik legfontosabb fejezetét hozza közel a látogatókhoz.
Érdemes a járdára is lenézni, ugyanis a Texas Trail of Fame bronzba foglalt emléktáblái a westernörökséghez hozzájáruló embereknek és más kitüntetetteknek állítanak emléket. Itt a hírességek nyomát követve is végig lehet sétálni a környéken.
Aztán ott van még az 1908-ban épült Cowtown Coliseum, ahol ma is rendeznek rodeókat, a White Elephant Saloon, és a hatalmas Billy Bob’s Texas, amely a világ legnagyobb (9300 m2) honky-tonkjaként ismert. A honky-tonk itt countryzenés, táncos szórakozóhelyet jelent. Az épület története viszont jóval a zene előtt kezdődött. 1910-ben még díjnyertes szarvasmarhákat helyeztek el benne, a második világháború alatt repülőgépgyártásra használták, később pedig áruház működött itt. Méghozzá akkora, hogy az árufeltöltők állítólag görkorcsolyával közlekedtek! A Billy Bob’s 1981-ben nyitott meg, és a koncertek, táncparkett és bárok mellé saját, valódi bikarodeó-aréna is jutott. A fellépők kézlenyomatai pedig külön gyűjteményt alkotnak.
A Cowtown Coliseum falai között több mint száz éve hozzátartozik az élethez a patadobogás és a közönség hangos biztatása. Az 1908-ban megnyílt aréna mindössze 88 munkanap alatt készült el, és a fedett rodeó egyik bölcsőjeként tartják számon. Az 1917-es itteni rendezvényt szokás az első fedett rodeóként emlegetni. A cowboyok mellett azonban egészen más szereplők is megfordultak itt. Theodore Roosevelt is beszélt az épületben, az 1950-es években pedig a fiatal Elvis Presley lépett fel az akkor North Side Coliseum néven ismert csarnokban.
A White Elephant Saloon neve mögött pedig igazi vadnyugati történet áll. Az eredeti szalon Fort Worth belvárosának hírhedt, Hell’s Half Acre nevű szórakozónegyedében működött. Ehhez a helyhez kötődik az 1887-es párbaj, amelyben Luke Short szerencsejátékos és szalontulajdonos lelőtte Jim Courtright egykori városi rendőrfőnököt. A mai, Stockyardsban található White Elephant azonban egy későbbi fejezet, a szalon 1970-ben éledt újjá ezen a helyen, tehát a lövöldözés nem a mostani épület előtt történt. Odabent a falakon és a mennyezeten cowboykalapok őrzik zenészek, rodeóversenyzők és más nevezetes vendégek emlékét. Aki pedig nézte a Walker, a texasi kopó sorozatot, annak ismerős lehet a belső tér, ugyanis itt forgatták a (C. D.’s Bar & Grill)[https://www.themoviedb.org/tv/3772-walker-texas-ranger/season/2/episode/19?language=hu-HU] jeleneteit is.
Na és akkor most rendhagyó módon itt a végén mesélem el, hogy mi mindent fedeztünk fel ebből. Majdnem mindent! 😂
Az utca végén található egy Stockyards parking nevű parkoló, ahol szerencsére pont találtunk még egy helyet. Azt nem mondom, hogy olcsó volt a parkolás, mert majdnem 30 dollárba került.
Először csak úgy sétálgattunk és nézelődtünk össze-vissza. Nagyon mókás, de itt tényleg rengetegen cowboy kalapban és western csizmában sétálgatnak. Nagyon hangulatos és autentikus a hely, abszolút a régi időket idézi. Utólag és mindent egybevetve nem árulok el nagy titkot, de ez a hely tetszett nekünk a legjobban.
Aztán beültünk egy helyre ebédelni.
Próbáltuk úgy időzíteni, hogy 4-re végezzünk, mert elsősorban a hosszúszarvú marhák miatt jöttünk ide. Ebéd után már kezdett gyülekezni a tömeg és bár nem tudtuk, hogy merre fognak vonulni, azért az alakuló tömeg segített, hogy hol is lenne jó megállni. Sikerült tök jó helyet kifognunk. Nagyon durva, hogy mennyire hatalmas állatok. Ahogy lassan, méltóságteljesen végigvonultak ott az utcán, gyakorlatilag karnyújtásnyira tőlünk, lenyűgöző volt. Meg egy picit félelmetes is így egy-két héttel a rodeós élményünk után. Már csak ezért is megérte ide utazni.
Ezt követően folytattuk a sétánkat. Megnéztünk mindent, amit csak tudtunk itt az utcán. Már volt feldíszített karácsonyfa is a tér közepén, nagyon jól mutatott. (Kicsit sajnáltam, hogy még csak most kezdődött a karácsonyi dekoráció mindenhol, így karácsonyi programra nem jutottunk el sajnos.)
Bementünk a vasúti sínek helyén kialakított boltokhoz nézelődni, voltunk a Mule Alley-ban is és megnéztünk egy csomó csillagot is a földön. (Olyan, mint a Hollywood Walk of Fame, csak itt western hírességekkel van tele az utca.)
Két dolog van, ami kimaradt nekünk. Az egyik a Billy Bob’s Texas nevű szórakozóhely, mert ezt meg sem találtuk, erről csak utólag olvastam. Egyébként így a térképet visszanézve, kb. egy utcányira sétáltunk el mellette.
A másik pedig a John Wayne Múzeum, ahova viszont szívesen bementünk volna. De a rövid tapasztalatunk alapján itt a legtöbb múzeum mind 5-kor zárt, így nem volt rá esélyünk.
John Wayne (1907–1979) az amerikai westernfilmek egyik legismertebb színésze volt, akit gyakran „Duke” becenéven emlegettek. Legtöbbször kemény, szűkszavú cowboyokat, katonákat alakított, így sokak szemében a filmes vadnyugat megtestesítőjévé vált. Leghíresebb filmjei közé tartozik a Hatosfogat, Az üldözők és a Rio Bravo; A félszemű seriffben nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott. Bár elsősorban a vadnyugattal azonosítják, ő maga Iowában született, és a cowboyimázsát csupán a filmvásznon építette fel.
A John Wayne: An American Experience a legendás színész életét és pályáját mutatja be. Több mint négyszáz személyes és filmes emléktárgy, köztük fotók, levelek, jelmezek és kellékek segítségével idézi meg a „Duke” világát. A kiállítás egyik különlegessége az 1969-es True Grit, magyarul A félszemű seriff című filmért kapott Oscar-díja. A híres cowboyfigurán túl a családapát és a magánembert is igyekeznek megmutatni, sőt kedvenc kalapjaiból is látható egy válogatás.
Miközben itt sétálgattunk, akkor értesültünk az országos repülési tilalomról, de arról még aznap tettünk is fel posztot. A névnapom is ezen a napon volt, szóval akartunk keresni valami kávézó-sütizős helyet, hogy egy kicsit megünnepeljük, de közben az is kiderült, hogy a fényképezőm töltője itthon maradt, ezért inkább a Best Buy felé vettük az irányt. De erről is tettünk említést a repülős posztban.
















