9/26/2026

Itt Amerikában az autó egyszerre használati eszköz és kincs. Southportban is belefutottunk véletlenül klasszikus autó kiállításba, és még mikor Charlotteban laktunk akkor is láttuk, hogy vannak ilyen programok. Lelkes autótulajdonosok bemutatják az autójukat, amiket meg lehet csodálni.
Ezt a programot minden évben megrendezik. Ahogy megyünk boltba, vagy ügyet intézni, az út mellett láttuk egy kis táblán, hogy mikor lesz. Mivel kb. 15 percre volt tőlünk el is mentünk.

A belépés ingyenes, de aki szeretné, adománnyal is támogathatja a rendezvényt. A bevétel a helyi kereskedelmi kamara munkáját, valamint annak oktatási és ösztöndíjalapjait segíti. Ezekből a North Brunswick High School továbbtanuló diákjai kapnak ösztöndíjat és más anyagi támogatást.

Én nagyon szeretem a régi autókat, kifejezetten a 60-as és 70-es évekből. A nagy motorok szépen duruzsolnak, és ezekben az autókban még volt „anyag”. Nagyon tetszenek az íves formák, a vonalak. Némelyik kész csónak: ránézésre inkább két személynek való, mint négynek, közben meg vagy hat méter hosszú. Persze a modern sportautók is szépek, de nálam a régi formák mindent visznek.

A 60-as évekből származó Mustangoknál különösen sokáig el tudok időzni. A Fordok közül ezek a kedvenceim, a Chevrolet-k közül pedig a Nova és a Corvette Stingray. Bármelyiket elfogadnám, és szívesen hazavinném a garázsba!

A tulajdonosok kempingszékeken ülnek valahol az autójuk körül, és egymással beszélgetnek, de bárkivel szívesen szóba elegyednek, a kérdésekre is válaszolnak. Néhányan közvetlenül az autó előtt telepednek le. Ennek nem annyira örülünk, mert így nehéz jól lefényképezni az autót. Többen más kiállításokra is járnak, és a korábban elnyert díjaikat is büszkén kihelyezik.

Annak is megvan a maga szépsége, amikor egy-egy autó elindul. Ilyenkor végre lecsukják a motorháztetőt, és egyben lehet látni az egész autót. Értem, hogy azért van nyitva, hogy a motortérbe is bepillanthassunk, de az autót meg részben kitakarja. Induláskor ráadásul a motorhangot is hallani, ami nálam külön öröm.

Egyszer aztán egészen más hangra lettünk figyelmesek. Volt néhány kiállított gyorsulási versenyautó is, amelyeknek egyesével túráztatták a motorját. Na, ezeknek bitang hangjuk volt!

Gyűltek is köréjük az emberek. Az egyik olyan erővel szólt, hogy az már-már fájdalmas volt. Nem tudom, hogy csak a közönség kedvéért csinálták, vagy ez is valamilyen verseny része volt, mindenesetre a végén tapsoltak az emberek. Nekem is tetszett, bár Szilvi a borzasztó hangerő miatt kevésbé lelkesedett.

További képek