Csütörtökön (október 8-án) pedig ismét kicsit távolabb utaztunk. A két órányira található New Bern városában tettünk egy kirándulást. Korábban már jártunk itt egyszer 2020-ban. A legemlékezetesebb, hogy nagyon-nagyon meleg volt azon a napon. A városból keveset láttunk, de amit igen, az nagyon tetszett nekünk. Szóval most szerettük volna egy picit jobban is megismerni a várost.

10/08/2026

A Tryon Palota (Tryon Palace) volt a kiindulópont, amellett parkoltunk le és végül onnan jártuk be, amit sikerült bejárni.
A Palotába van belépőjegy (20 USD/fő) és van olyan része (maga a palota), amelyet kizárólag idegenvezetéssel lehet megnézni. 

De először is mesélek picit a városról, meg magáról a palotáról. Tehát jöjjön egy kis Svájc Észak-Karolinában. 

New Bern a Neuse és a Trent folyó találkozásánál fekszik. A települést 1710-ben svájci és német telepesek alapították Christoph von Graffenried vezetésével, aki szülővárosa, a svájci Bern után nevezte el az új otthonukat. A folyók közelsége kereskedelmi szempontból is előnyös volt, így a település fontos kikötővé és közigazgatási központtá fejlődött. 
A svájci kapcsolat a város jelképeiben is megmaradt. New Bernnek ugyanúgy a medve a szimbóluma, mint Bernnek. (Egy apró pici különbség van a két címerben.) 
A medvés motívumok itt tehát nem véletlen díszítőelemek, hanem a város európai gyökereire utalnak. 

New Bernt gyakran Észak-Karolina első fővárosaként emlegetik. Ezt érdemes egy picit pontosítani, ugyanis a gyarmati kormányzat korábban más településeken is működött, New Bern azonban az első állandó gyarmati kormányzati központ lett, majd a független Észak-Karolina első fővárosaként is szolgált. Vagyis a mai, nyugodt kisváros egykor az állam politikai életének középpontjában állt. 

Tryon Palace

A Tryon Palace eredetileg 1767 és 1770 között épült, William Tryon brit királyi kormányzó számára. Egyszerre volt családi otthon és kormányzati épület. John Hawks angol építész a kor divatos vidéki úriházait követte. A György-kori, vagyis Georgian stílusra a szabályos arányok és a szimmetria jellemző. A „palota” elnevezés tehát nem azt jelenti, hogy király lakott benne, hanem a brit uralkodót képviselő kormányzó rezidenciája volt. 
A reprezentatív épület azonban nem mindenkinek tetszett. Az építkezés finanszírozására kivetett adók tovább növelték a belső területeken élők elégedetlenségét, akik már egyébként is tiltakoztak a magas adók és a tisztviselői visszaélések ellen. A palota így a gyarmati hatalom fényűzésének jelképe is lett. 

Tryon és családja alig több mint egy évig élt az épületben. 1771-ben New Yorkba költöztek, miután a kormányzót oda nevezték ki. Utódja, Josiah Martin 1775-ben, a forradalom kezdetén elmenekült. A palotát ezután a függetlenség hívei vették használatba; törvényhozási ülések helyszíne és négy észak-karolinai kormányzó otthona is lett. Ugyanaz az épület, amely korábban a brit koronát képviselte, immár az önálló állam működését szolgálta.

1791. április 21-én este a palota adott otthont annak a vacsorával egybekötött táncos összejövetelnek, amelyet George Washington elnök tiszteletére rendeztek; az elnök déli körútja során látogatott el New Bernbe.

1794-ben Raleigh vette át a főváros szerepét. A palota helyiségeit ezt követően különféle célokra adták bérbe, működött itt szabadkőműves páholy, magániskola és panzió is. Néhány évvel később, 1798-ban a palota pincéjében keletkezett tűz elpusztította a főépületet. A két mellékszárny túlélte a tüzet, de közülük mára csak az egykori istállószárny, a Stable Office maradt fenn eredeti épületként.
A ma látható palotát az 1950-es években építették újjá. Ehhez John Hawks fennmaradt tervrajzait, történeti kutatásokat és régészeti leleteket használtak fel; az eredeti alapokat is megtalálták. A munkát jelentős magánadományok, köztük a New Bernből származó Maude Moore Latham támogatása tette lehetővé. Az újjáépített palota 1959. április 8-án nyílt meg a látogatók előtt.

Ma korhű ruhába öltözött idegenvezetők kalauzolják a látogatókat az épületben. Mindkét emelet, valamint a pince is látogatható; utóbbit a közelmúltban rendezték be újra, John Hawks építész leveleiben fennmaradt leírások alapján.

A palotához tartozó kertek és parkosított területek több mint 6,5 hektárt foglalnak el. A szabályos sövények, virágágyások és sétautak mellett konyhakert és természetesebb, beporzókat vonzó kertrészek is találhatók itt. Érdekes részlet, hogy ezek sem változatlanul fennmaradt 18. századi kertek. A mai kialakításuk alapját az 1950-es években tervezték meg, a gyarmati korszak kertjeit idéző colonial revival stílusban. Vagyis a kertek is azt mutatják meg, hogyan képzelték el és elevenítették fel a múltat az újjáépítés idején. 

Személyes véleményünk, hogy a newporti (Rhode Island) kastélyokhoz képest ez egy nagyon egyszerű kis palota, (a fényűzés tekintetében is), viszont a helyi házakhoz mérten egy hatalmas nagy hodály. Felfoghatatlan, hogy mekkora kiszolgáló személyzettel működött ez a hely is. 

A konyhába is betekinthettünk, ami nagyon érdekes volt. Eleve nagyon érdekes elképzelni, hogyan éltek itt anno az emberek, mit ettek, mivel töltötték a napjaikat. Az is nagyon fura, hogy a konyha egy külön épületben volt, onnan kellett át- és felvinni az ételeket. Hogyan maradt meleg például? Az idegenvezető mesélte, hogy minden nap többfogásos menü volt, hatalmas személyzeti igénnyel. 

A konyhakertben zöldségeket is termesztettek, most is nő a paprika, a tök, a dinnye, a paradicsom és gránátalma is. 

A formára vágott kert nagyon szép, bár most hivatalosan már ősz van, így túl sokminden nem virágzott. Mi több és nagyobb kertekre számítottunk. A legtöbb helyen krizantém volt elhelyezve, habár a többségük még sajnos nem volt kinyílva. Ahogy láttuk a hétvégén krizantém-fesztiválra készültek a városban.

Néhány épület még tartozik a palotához, de az egyiket zárva találtuk, a másikba pedig szintén csak vezetett túra keretében lehet bemenni, ezért azt mi kihagytuk.

Tryon Palace képek

North Carolina History Center

Egy utcával arrébb található a North Carolina History Center, mely a Tryon Palace múzeumegyütteséhez tartozó, modern kiállító- és látogatóközpont, a Trent folyó partján. A palota történetét tágabb összefüggésbe helyezve azt mutatja be, hogyan alakult a környék tája, kik éltek itt, miből tartották fenn magukat, és milyen volt a hétköznapi életük. Több különálló kiállítás és egy rendezvényterem is található benne. 

Regional History Museum a környék történetét mutatja be.
A fő történeti kiállítás Észak-Karolina középső partvidékére összpontosít. Tárgyakkal, filmekkel, hangfelvételekkel és érintőképernyős felületekkel mutatja be a régió múltját. A természet is fontos szerepet kap, megtudhatjuk, hogyan alakult ki a táj, és hogyan befolyásolták a folyók, az erdők és a természeti erőforrások az itt élők életét.

Az őslakos közösségek, az európai telepesek és a rabszolgasorba hurcolt afrikaiak története egyaránt megjelenik. Szó esik a családi életről, az étkezési szokásokról, az oktatásról és a vallásról, valamint a halászatról, a mezőgazdaságról és a faiparról. Helyi személyiségekkel is találkozhatunk, köztük a Pepsi megalkotójával, Caleb Bradhammel.
Különösen érdekesek a személyes visszaemlékezések és a zenei részletek. A kiállítás a Jonkonnu nevű afroamerikai ünnepi hagyományt is bemutatja, amelyben a jelmezek, a zene és a tánc kapnak főszerepet. Ettől az egész sokkal emberközelibb, mint egy pusztán évszámokra épülő történelmi áttekintés.

A Pepsi Family Center, időutazás 1835-be
Ez a központ játékos, interaktív része. A neve a PepsiCo támogatására utal, a kiállítás egy 1835-ös észak-karolinai folyóparti település életébe viszi vissza a látogatókat.
Az egyes állomásokon különféle korabeli feladatokba lehet bekapcsolódni: a Snapdragon hajó legénységének tagjaként együttműködni egy kereskedelmi út során; megismerni a fenyőgyantából készülő terpentin előállítását; alapanyagokat keresni a konyhában; foltvarrott takaróhoz mintát tervezni; vásárlói megrendeléseket összeállítani egy boltban; segíteni a helyi újság elkészítésében a nyomdában. Így a látogatók a korabeli munkákon keresztül ismerkedhetnek meg a múlttal. Ez nagyon jópofa volt szerintünk. 

Guion Gallery, „Kincsek a padlásról”
A Treasures from the Attic című állandó kiállítás a Tryon Palace iparművészeti gyűjteményéből mutat be darabokat. Érdekessége, hogy olyan tárgyak is ide kerültek, amelyek a palota berendezésének történeti pontosítása után már nem illettek a kormányzó 1770 körüli otthonát bemutató enteriőrökbe. Így továbbra is láthatók maradtak, külön kiállításban. 

Duffy Gallery, időszaki kiállítások színhelye
Itt változó témájú tárlatokat rendeznek. A hivatalos 2026-os program szerint 2026. június 6. és 2027. január 10. között a Freedom and Identity: Symbols of a New Nation, vagyis „Szabadság és identitás: egy új nemzet jelképei” című kiállítás szerepel a kínálatban. 

Az épületben található Cullman Performance Hall pedig előadásoknak, koncerteknek és színházi programoknak ad helyet. A History Center így a múzeumi kiállítások mellett kulturális találkozóhelyként is működik. 

Van még itt ajándékbolt és egy étterem is, ahol meg is ebédeltünk. 
Nekem a regionális múzeum tetszett a legjobban. Kb. az összes táblát lefotóztam, mert ott nem volt idő végigolvasni mindent, de engem nagyon érdekelnek ezek a történelmi dolgok. Nagyon igényes és informatív múzeum! A rendes belépőkkel ezekre a helyekre is be tudtunk menni.

North Carolina History Center képek

Séta a belvárosban

Miután itt végeztünk, addigra már jócskán benne voltunk a délutánban és a városból még semmit sem láttunk. 

Ahogy már fentebb is említettem, a medve New Bern svájci gyökereire utal. A várost Bern után nevezték el, és a svájci város medvés jelképét is átvették. A színes szobrok viszont jóval fiatalabbak. A Bear Town Bears projekt 2010-ben, New Bern alapításának 300. évfordulójára indult. Helyi művészek egyedileg festett medvéket készítettek, vállalkozások és szervezetek támogatásával. Azóta a gyűjtemény folyamatosan bővült, így a városi séta könnyen egy kis medvekereső túrává alakulhat. 

Ezúttal valamiért sál is volt rajtuk (a legtöbbjén), próbáltuk kideríteni, hogy miért. 

A New Bern Yarn Project és a Craven Arts Council közös kezdeményezésében önkéntesek kézzel kötött és horgolt sálakkal, illetve körsálakkal öltöztették fel a medvéket. Az ilyen köztéri dekorálást yarn bombingnak (fonalbombázás) nevezik. Fonalból készült alkotásokkal díszítenek fel szobrokat vagy más utcai tárgyakat.

Az idei projekt címe „Woven Together for 250 Years”, nagyjából azt jelenti, hogy “250 éve összeszőve”. A fonalszálak összefonódása a közösséget alkotó emberek kapcsolatát jelképezi. A júliusi, Amerika 250. születésnapjához kapcsolódó akció után ősszel ismét felkerültek a sálak. Az októberi installáció november 4-ig marad, és a közösségi összetartozás mellett a pártfüggetlen állampolgári részvételre, így a választásokon való részvételre is felhívja a figyelmet. Szóval a sálas macik mögött egész kedves, tudatos közösségi kezdeményezés áll. 😊
Jelenleg állítólag több mint 100 ilyen medve található a városban, mindegyikük egyedi történetet mesél el New Bern múltjáról, kultúrájáról és lakóiról. Mi sajnos alig néhányat találtunk meg a mostani séta során. 

New Bern igazi kisvárosias jellegű város, jó volt csak úgy sétálgatni.

Belefutottunk egy pumpkin patch-be itt is, rengeteg tökkel meg halloweeni dekorációval. 

Azt is említettük már anno 2020-ban, hogy a Pepsi innen indult világhódító útjára. Ezért aztán nyilván a Pepsi-boltba is beugrottunk egy körre. 

A Birthplace of Pepsi az egykori Bradham-gyógyszertár helyén működik, ahol Caleb Bradham megalkotta az italát. A bolt a feltalálót és a márka korai éveit is bemutatja. 
Bradham 1893-ban kezdte kínálni a „Brad’s Drink” nevű szénsavas italát, amelyet 1898. augusztus 28-án nevezett át Pepsi-Colára. Ez a két évszám azért bukkan fel különböző helyeken, mert az egyik az ital megszületését, a másik a Pepsi név megjelenését jelöli. A Pepsi-Cola Companyt 1902-ben alapította meg. Elég érdekes belegondolni, hogy egy kisvárosi gyógyszerész italából lett egy világszerte ismert márka. 

A kirándulást az Union Point Parkban zártuk. A park éppen ott helyezkedik el, ahol a Trent a Neuse folyóba torkollik. A belvároshoz kapcsolódó, körülbelül 2,4 hektáros folyóparti parkból mindkét vízfelületre rá lehet látni. Ettől olyan különleges a fekvése, a városi utcák után hirtelen kitágul a tér.  

A park szélén vezető sétaút követi a folyópartot, a vízre néző pavilon pedig esküvők és más rendezvények kedvelt helyszíne is.  A park egy része most le volt zárva, a hétvégi fesztivál miatt. Viszont gyalogosan tettünk azért egy kört. Most volt egy hatalmas krizantém-installáció felállítva, ahol persze mindenki fotózkodott. Nagyon szép. 

A vízből magasra kiugrándozó halakat figyeltünk, a parton pedig vadludak és sirályok pihengettek.

A történelmi épületek, a múzeumok és a medvék után ez egy nyugodtabb lezárása lehet a városnézésnek. 

Persze ismét késő lett, úgyhogy ideje volt hazaindulni! 

Péntekre is volt terv: planetárium és tengerpart. De addigra már elfáradtunk és úgy voltunk vele, hogy most tényleg pihenni akartunk (bár még nem pihentünk egy napot sem). Így aztán én pénteken megtartottam két órát, aztán elmentünk a kontaktlencséket átvenni és beugrottunk a Hobby Lobby-ba! (Hát ez a bolt… Erről is írok majd egyet külön, az egyik kedvenc boltom!) 

Utána még mindig tanakodtunk, hogy elmenjünk-e a partra legalább, de kb. egymásra néztünk és egyszerre mondtuk, hogy “menjünk haza”... 😀

A hétvégéről pedig már írtunk. Akkor volt az ideköltözésünk első évfordulója, amit a hurrikán utóhatása határozott meg, ezért a rossz idő miatt ki sem mozdultunk itthonról.

További képek