Arról még nem is meséltünk, hogy mi mindent csinálunk, mióta az új helyen élünk. Az időjárás nagyon hektikus, az idei tél hosszú (és szokatlanul hideg) volt, így ez sokszor befolyásolta a programokat.
Hosszú ideig az autónk is rossz volt még novemberben, így akkor kényszerű szobafogságban voltunk. A decemberi, karácsonyi programokról meséltünk, de azóta nem sok mindent, pedig megkezdtük ám a kalandozásainkat itt is.

A mindennapi sétákat legfőképpen itt a village-ben bonyolítjuk, mert távolabbra autó nélkül nem nagyon lehet eljutni.
De többször jártunk az óceánnál, felfedeztünk már jónéhány új helyet is. Az egyik kedvenc helyünkről már esett néhány szó, de most essen kicsit több is.

Southport egy apró, de annál hangulatosabb tengerparti város Észak-Karolina délkeleti részén, a Cape Fear folyó torkolatánál. Bár a térképen könnyű átsiklani felette, aki egyszer ellátogat ide, gyorsan megérti, miért tartják sokan az egyik legbájosabb kisvárosnak a teljes keleti parton. (Mi is azonnal megértettük. Szerelem első látásra.)

A város inkább egy régi kikötőváros hangulatát őrzi, ahol a széles verandás házak, a hatalmas tölgyfák és a vízparti mólók adják a látványt.

A település a Cape Fear River és az Atlanti-óceán találkozásánál fekszik, ezért mindig fontos szerepe volt a hajózásban. Már a 18. században is kikötőként működött, később pedig halászatból és tengeri kereskedelemből élt. Ma inkább a nyugalom és a kisvárosi életérzés miatt keresik fel.

Southport különlegessége, hogy Hollywood is felfedezte. Több film és sorozat készült itt, mert a város pont olyan, mintha egy romantikus film díszlete lenne.

Itt forgatták például az “A Walk to Remember” (Séta a múltba) egyes részeit is a környéken. A romantikus regények kedvelői számára mondom, hogy Nicholas Sparks “Leghosszabb út című“ regénye alapján készült a film.

Valamint a Safe Haven (Menedék) több jelenetét is. (Szintén Nicholas Sparks azonos című könyve alapján.)

A vízparti park, a kis utcák és a történelmi házak miatt sok rendező választja a várost, ha egy klasszikus amerikai tengerparti kisvárost keres.

Southportból indul a komp Fort Fisher felé, amely összeköti a várost a Bald Head Island és Kure Beach környékével.
A közelben található Oak Island hosszú homokos partja is, ahová sokan járnak strandolni. (Erről a helyről is lesz még szó, mert mi is járunk ide kagylót szedni… 🙂)

A város egyszerre kikötő, kirándulóhely és nyaralóváros, de szerencsére mégsem lett belőle zsúfolt üdülőközpont (egyelőre).

Southport híres a kisvárosi ünnepeiről, különösen a július 4-i fesztiválról, amely az egyik legrégebbi függetlenség napi ünnepség az egész államban. Évente 40 000 - 50 000 látogatót vonz.

Az év során sok kisebb rendezvényt is tartanak, és a városközpont ilyenkor igazi amerikai filmhangulatot idéz. Zászlók a verandákon, élő zene, food truckok és szuper hangulat.

Végül nagyon röviden egy picit a város történelméről!
Southport története egészen a 16. századig nyúlik vissza, amikor a mai város környékét spanyol felfedezők járták be. A terület stratégiai jelentőségű volt, mert a Cape Fear folyó torkolatánál fekszik, ahol a hajók be tudtak jutni a szárazföld belseje felé. A 18. században a brit telepesek már jelen voltak a karolinai partvidéken, de a kikötők védtelenek voltak, ezért kalózok és spanyol portyázók gyakran támadták a környéket.

A támadások miatt 1745-ben erőd építéséről döntöttek a folyó torkolatánál. Az erőd a Fort Johnston nevet kapta, és a köré települt kis közösségből alakult ki később a város. A hely katonai és kikötői szerepe miatt hamar fontossá vált a térségben.

A települést hivatalosan 1792-ben alapították meg, akkor még Smithville néven, Benjamin Smith amerikai katonáról és későbbi észak-karolinai kormányzóról elnevezve. A város sokáig halászfaluként és katonai támaszpontként működött, majd Brunswick megye közigazgatási központja lett, és ez a szerepe egészen 1977-ig megmaradt.

A 19. század végén a város vezetői szerették volna, ha Smithville nagy kikötővárossá fejlődik, ezért 1887-ben új nevet adtak neki: Southport, vagyis „déli kikötő”. A névváltás is azt jelezte, hogy a települést fontos tengeri kereskedelmi központnak szánták.

A 20. század elején vasutat is építettek, hogy összekössék a várost Wilmingtonnal és az ország belsejével, de a vonal rossz minőségű volt, kevés bevételt hozott, és az autók megjelenése miatt végül 1945-ben megszűnt. Később a hadsereg épített új vasúti kapcsolatot a közeli katonai kikötőhöz, ami ma is fontos szerepet játszik a térségben.

A város történetéhez egy egészen friss, szomorú esemény is tartozik. 2025 szeptemberében egy lövöldözés történt a kikötő közelében, amelyben több ember életét vesztette. A támadót rövid időn belül elfogták, de az eset mélyen megrázta a kisvárost, ahol egyébként ritkák az ilyen erőszakos történések.

Ma Southport inkább békés, történelmi hangulatú tengerparti városként ismert, ahol a régi kikötő, az erőd és a verandás házak még mindig emlékeztetnek arra, hogy a település egykor fontos védelmi és kereskedelmi pont volt a Cape Fear folyó bejáratánál.

Ide viszonylag gyakran visszajárunk, mert annyira magával ragadó a város hangulata. És a városka egyik legismertebb látványosságát is minden alkalommal felkeressük. A Christmas House egy régi, történelmi házban működő bolt Southport belvárosában, a Moore Streeten, nem messze a vízparttól. Az épület maga 1885 körül épült, és ma is megőrizte a klasszikus dél-karolinai / észak-karolinai verandás házak hangulatát.

A boltot 1997-ben nyitotta meg Ann Endres, aki azt szerette volna, hogy legyen egy hely a városban, ahol egész évben karácsonyi hangulat van, nem csak decemberben. A koncepció annyira bevált, hogy azóta a Christmas House a város egyik jelképe lett, és sok turista direkt ezért áll meg Southportban.

Bent szó szerint minden a karácsonyról szól. Díszek, régi stílusú cukorkák és saltwater taffy (erről külön mesélek, úgyis dolgozom már egy édességes poszt-sorozaton is… 🙂 Most csak röviden: ez egy puha, nyúlós, karamella-szerű cukorka), játékok, ajándéktárgyak, puzzle-ök, könyvek, dekorációk.

Az egész inkább olyan, mint egy régi amerikai ünnepi bolt vagy egy mini Santa-műhely, nem pedig egy modern souvenir shop. Több szobán keresztül lehet sétálni, sőt még emelete is van. Az egyik legjobb karácsonyi bolt, ahol valaha jártunk.

A város pont attól szerethető, hogy nem egyetlen látnivalóra épül. Nem csak a Christmas House-ról szól, hanem arról az érzésről, ami magával ragad.

Southport nálunk nem egy egyszeri kirándulás lett, hanem egy visszatérős hely. Olyan, ahová nem azért megyünk, mert „van mit megnézni”, hanem mert jó ott lenni. (Lehet, élni is tudnánk ott...)