A Spirit gépeit már messziről felismerni rikító sárga színűkről. De nem mindig volt sárga.
A történet még az 1980-as években kezdődött, amikor a Spirit még nem is légitársaságként működött. Eleinte charterjáratokat szerveztek, főként kaszinókba. Las Vegas volt az egyik fő célpont. Akkoriban még senki nem gondolta, hogy ebből egyszer az Egyesült Államok egyik legismertebb (és legmegosztóbb) fapados légitársasága lesz.
A nagy fordulat a ’90-es években jött, amikor a cég elkezdett menetrend szerinti járatokat indítani, majd fokozatosan átalakult azzá, amit ma “ultra low-cost carrier”-nek hívnak.

A Spirit nem egyszerűen olcsó akart lenni, hanem a lehető legolcsóbb akart lenni. Méghozzá nagyon tudatosan. Az alapelv az volt, hogy a jegy ára annyira alacsony legyen, hogy bárki felszállhasson a gépre. De minden másért fizetni kell: poggyász, ülésválasztás, nagyobb lábtér, stb. Még a fedélzeti italok és snackek is külön díjasok voltak.
Ez a modell sokakat felháborított, mások viszont imádták. A Spirit ugyanis kimondta azt, amit sok más légitársaság csak burkoltan tett, méghozzá hogy a repülés lehet egy „csupasz” szolgáltatás is.

A Spirit gyorsan nőtt, és egyre több amerikai városba repült. Az áraival nehéz volt versenyezni, és rengeteg utast vonzott.
Ugyanakkor kialakult egy másik arca is. A panaszok száma magas volt a késések, törlések, szűk ülések, rejtett költségek érzete miatt. A Spirittel utazni olyan választás, amit az ember akkor hoz meg, ha minden más túl drága. És ennek ellenére (vagy éppen ezért) nagyon sokáig működött.

A 2010-es évek végére a Spirit már komoly szereplő volt az amerikai piacon. Csak közben a verseny is egyre keményebb lett. Hiszen más légitársaságok is elkezdték átvenni az olcsóbb jegyek logikáját (basic economy), miközben a Spirit költségei is emelkedtek. Az üzemanyag ára, a munkaerő, a működési költségek mind nyomást gyakoroltak a modellre.
És itt kezdett látszani az a probléma, hogy az ultra low-cost modell csak akkor működik igazán jól, ha minden körülmény ideális. De a légiközlekedésben ritkán ideális minden körülmény.

A Spirit egyik utolsó nagy dobása az volt, hogy egyesülni próbált egy másik fapados légitársasággal, a JetBlue-val. A JetBlue 3,8 MILLIÁRD dollárt ajánlott fel készpénzben a Spirit 2022-es megvásárlásáért, hogy a légitársaságot meg lehessen menteni és a versenyt fenn lehessen tartani. Ez az üzlet azonban komoly hatósági akadályokba ütközött. Az amerikai szabályozók attól tartottak, hogy az összeolvadás csökkentené a versenyt és végső soron emelné az árakat. Az üzlet végül meghiúsult. És ezzel együtt talán az utolsó esély is elveszett arra, hogy a Spirit egy erősebb partnerrel stabilizálja a helyzetét.

A csőd tehát nem egyik napról a másikra történt, hanem egy lassú, hosszan elhúzódó folyamat volt. A Spirit gyakorlatilag a világjárvány óta problémákkal küzdött. Növekvő adósság, csökkenő bizalom, erősödő verseny és egy olyan üzleti modell, amely egyre nehezebben alkalmazkodott a változó környezethez. Dolgoztak ugyan szerkezetátalakítási terveken, de aztán az üzemanyagárak emelkedése miatt nem maradt más választásuk. A Spirit Airlines végül tehát beadta a csődvédelmet, és ezzel lezárult egy korszak az amerikai légiközlekedésben.

A Spirit sokak számára tette elérhetővé az utazást, akik korábban talán nem engedhették volna meg maguknak.
Én ennek ellenére őszintén megmondom, hogy nem szeretem a fapados légitársaságokat. Megértem, hogy sokak számára ezek tették lehetővé, hogy utazni tudjanak, ugyanakkor szerintem a repülés összességét nézve több kárt okoztak, mint amennyi hasznuk volt. Mert a mintájukat követve a normális légitársaságok repjegyárai is az egekbe szöktek és most már kb. minden egyes légitársaság fapadosként viselkedik és mindenért is extra pénzt kér. Miközben a jegyárak már alapból nagyon magasak. Az ülések kicsik, kényelmetlenek, kicsi a hely, kb. semmilyen szolgáltatást nem kapsz, megy a szarakodás a fedélzeti bőröndökkel, szóval én annyira nem érzem ezt a fapados világot.
És ha az utasok oldaláról nézem, akkor sem. Mert mostanra már az a trend, hogy oda megyünk, ahová olcsó a repjegy, nem pedig oda, ahová valóban szeretnénk elutazni. És lássuk be, hogy kicsit nevetséges, hogy Milánóba olcsóbb elutazni fapadossal, mint mondjuk Sopronba vonattal. És hát a túlturizmus káros hatásairól is lehetne beszélni.
Én turisztikai szakon végeztem anno, ezért alapból is sokat foglalkoztat ez a téma. Mi egyébként Európában sem és itt sem utaztunk még soha fapadossal. A gondolattal már eljátszottunk, de mindig nagyon gyorsan le is beszéltük magunkat róla.

Na de most térjünk vissza konkrétan a Spirithez még egy picit. A Spirit bukása következtében rövid távon sok útvonalon csökkenhet a választék, különösen azokban a városokban, ahol a Spirit erős jelenléttel bírt. Ez pedig könnyen vezethet (még) magasabb jegyárakhoz, hiszen pont az a szereplő tűnik el, aki lefelé nyomta az árakat.

Hosszabb távon viszont a hatása még érdekesebb lehet. Az utóbbi években szinte minden nagyobb légitársaság bevezetett valamilyen “fapadosított” jegyet. Ezek mögött részben ugyanaz a gondolat állt, amit a Spirit képviselt: csak azért fizess, amit ténylegesen használsz. (Ez az, amivel nem teljesen tudok egyetérteni, mert szerintem inkább a haszon lényeg, nem pedig az, hogy azért fizessek, amit használok…)

A Spirit eltűnésével felmerül a kérdés, hogy vajon ki fogja tovább vinni ezt a filozófiát ilyen radikális formában?
A Spirit Airlines története sokkal több, mint egy légitársaság felemelkedése és bukása. Inkább egy kísérlet volt arra, hogy meddig lehet leegyszerűsíteni egy szolgáltatást anélkül, hogy az élmény teljesen szétesne.

Az egyik legnagyobb tanulság talán az, hogy az ár önmagában nem minden. Az utasok hajlandóak kompromisszumokra, de csak egy bizonyos pontig. Ha túl sok a kényelmetlenség, a bizonytalanság vagy a rejtett költség érzete, akkor a legolcsóbb jegy sem lesz igazán vonzó.

Azt mondják, hogy a Spirit nélkül ma valószínűleg drágább lenne a repülés az Egyesült Államokban. Ők voltak azok, akik folyamatos nyomás alatt tartották a piacot. Ezt nem tudom, csak azt, hogy szerintünk így is nagyon drága a repülés az USA-ban. Irreálisan drága, de még így is, még mindig brutális a kereslet. Sőt! Mi azt tapasztaljuk, hogy az első osztályok MINDIG tele vannak és a “drága helyek” fogynak el leghamarabb. Mi viszont inkább úgy gondoljuk, hogy az amerikai közönség jól meg van vezetve és hülyére van véve…

De mindent összevetve szerintem az a legszomorúbb, hogy a csőddel együtt több mint 17 000 ember vesztette el a munkáját és több mint 30 kisebb repülőtér a szolgáltatásait. Légiutas-kísérők, pilóták, kapuőrök, ügyfélszolgálati munkatársak, és rengetegen, akik közvetlenül vagy közvetetten láttak el különböző feladatokat.

Ezzel kapcsolatban egyébként azt olvastam, hogy más légitársaságok (elsősorban a UNITED) megpróbálnak minél több alkalmazottat átvenni. Reméljük, hogy sok ember munkáját sikerül megmenteni!