6/24/2022
A reptérre vezető úton is végig dugó volt.

Emiatt egyszer még muszáj volt egy picit tankolni is. Beírtunk egy benzinkutat, ahol olcsó(bb) volt a benzin. Na, hát ilyet se láttunk még. Képzeljétek, hosszan kígyózó sor volt, ahol irányítani kellett a forgalmat, mert kint állt az autósor vége.
Ide nem álltunk be, mert már így is időszűkében voltunk, úgyhogy a reptér közvetlen közelében tankoltunk egy keveset, aztán leadtuk az autót. Eléggé kimaxoltuk, mert nagyjából 5 előtt pár perccel sikerült odaérkeznünk.
Megmaradt egy csomó üveg vizünk, amit ugyebár a reptérre már hiába viszünk magunkkal, így szépen otthagytuk az autókölcsönző épületében. Mivel csomó időnk volt, át is öltöztünk, aztán egy Shuttle busszal átmentünk a reptérre.

Világosban még nem láttuk, így azt sem tudtuk (mert a becsekkoláskor sem derült ki), hogy két terminál van (2-es és 4-es).
Persze, rossz helyen szálltunk le. Az American Airlines pont a másik terminálról megy, a 4-esről. A következő busszal átvitettük magunkat oda.
Itt kiderült, hogy igen friss a reptér, mindössze 6 éves.
És tényleg nem túl nagy.
Itt a 4-es terminálon van az American Airlines, a Hawaiian Airlines és a Southwest “főhadiszállása”.

A földszinten vannak a pultok, a kiírás szerint egyedül a mi gépünk indult azon a napon (mármint American járat), ezért az American pultjai tök üresek voltak. Pedig szerettünk volna valahogy egymás mellé kerülni a repülőn, mert ugyanazzal a problémával szembesültünk, mint az ideúton.
Hogy csak pénzért lehet foglalni és amit a gép dobott, az sajnos nem egymás mellé szólt.
De itt ezzel most semmit se tudtunk kezdeni. Az American honlapján sajnos nem tudtunk módosítani és a kihelyezett számítógépeken se. Ott igazából végül már meg sem próbáltuk.
A szerencsére bíztuk, és gondoltuk, hogy legvégső esetben majd az utast megkérjük, hogy cseréljen velünk.
Mert Csibi ahova be tudta foglalni az ő helyét, amellett volt még egy üres hely, csak az ablaknál ült valaki. De persze még véletlenül se mellé dobott nekem a gép helyet.
Na tehát innen fel kell menni az emeletre, ahol azonnal indul a biztonsági ellenőrzés.
Megnézték az útlevelet, Csibinek az igazolványa is elég volt ismét, aztán átverekedtük magunkat az ellenőrzésen is, megint mindent kirámolni, cipőt le, stb… Az egyetlen szerencse az volt, hogy azért sem kellett kapkodni, mert rengeteg időnk volt, meg azért sem, mert semekkora sor nem volt előttünk kb.
Hamar meg is voltunk, gondoltuk, akkor kéne valamit enni, mert a reggeli már régen volt, aztán ki tudja, mi lesz.
Na most úgy van, hogy a biztonsági ellenőrzéstől balra volt a mi kapunk, a 410-es (volt vagy három összesen, ameddig a szem ellátott, és a jobb oldalon ugyanennyi).
A mi oldalunkon azonban semmi, de semmi nem volt nyitva.
A másik oldalon találtunk egyetlen nyitva tartó éttermet, amely természetesen fullon volt.
De szerencsére találtunk egy szabad asztalt, így le is ültünk és szépen megvacsoráztunk. 37 USD-be került. Mire végeztünk még mindig csak 19 óra volt.

Charlotte-ból este 21:04-kor száll le majd egy gép, ami aztán 22:30-kor indul vissza. Hosszú-hosszú várakozás állt előttünk. Egy darabig el is voltunk, de aztán már kezdett nagyon fárasztó és unalmas lenni.
Amikor végre megjelent a személyzet, megpróbáltuk a jegyet megkérdezni, de azt mondta a hölgy, hogy sajnos ülnek minden helyen, ezért nem lehetséges a módosítás.
Később kiderült, hogy ez nem volt teljesen igaz, mert egy pár ült azon a helyen, ahol elméletileg egy hely még üres volt. Szóval ők vagy fizettek érte, vagy nem tudjuk, hogy történt, de ekkor nagyon úgy nézett ki, hogy valóban külön fogunk ülni.
Felszálltunk a gépre végre, leültünk. Csibi meg én helyet cseréltünk, hogy legalább én üljek a folyosó mellett, ő meg bevállalta, hogy beül középre. Én a 18. sorban, ő a 20-ban. De a mellette ülő csaj annyira kedves volt, hogy magától felajánlotta, hogy cseréljünk helyet és így tulajdonképpen magától megoldódott a dolog.
Idefelé 4 óra 44 perc volt az út, a pilóta most azt mondta, hogy egy gyors 4 óra alatt Charlotte-ban leszünk.
Próbáltunk egy kicsit aludni, valamennyit sikerült is, de aztán már mindenünk annyira fájt, hogy alig vártuk, hogy megérkezzünk.
Ja, egyébként ezúttal ismét egy mini perecet kaptunk (21 gramm) és egy pohár vizet a 4 órás út során.
Továbbra is felháborítónak tartom, hogy egy 700-1000 dolláros repülőjegy mellett pénzért adhatod fel a bőröndödet, plusz a helyedet is csak pénzért választhatod ki és akkor még ez is.

Komolyan úgy érzi az ember, hogy hiába fizet egy normális légitársaságnak, pont ugyanannyira fapados az egész utazás, mint a valódi fapadosokkal…
Mindezt úgy, hogy egyébként ugye kierőltették ezt, hogy fizess a csomagfeladásért, amit alig szeretne valaki, ezért mindenki mindent is próbál felvinni a fedélzetre. Úgy, hogy most már nem először fordul elő, hogy a beszálláskor bemondják, hogy van lehetőség arra, hogy most ingyen feladd a bőröndödet, hogy több hely legyen a fedélzeten…. Vicc az egész!
Ja, és az ablaknál ismét olyan valaki ült, aki lehúzta a rolót és kb. végig aludt… Grr. 😤

6/25/2022
Viszont valóban 4 óra múlva, reggel 5:50-kor le is szálltunk Charlotte-ban.
Ilyen korán még ubert is alig lehet fogni. Elsőre nem is sikerült. Másodszorra igen, de bár ne sikerült volna, mert még így sem jártunk.
Iszonyú szürreális volt az élmény. Nagyon fáradtak is voltunk, alig vártuk, hogy hazaérjünk.
Na ezt figyeljétek:
Jön a bácsi, David, aki aztán Michael néven mutatkozott be. (Mondjuk, legalább az autó és az arca stimmelt.)
A kocsiban a visszapillantóról lógott egy mozgáskorlátozott tábla, amitől a bácsi viszont nem látta a telefonját.
Fogalma nem volt, hogy merre megyünk. Nem értette, hogy itt lakunk, azt hitte, szállodába megyünk.
Kb. háromszor rántotta el a kormányt más autók elé gurulva, mert folyton kézbe vette a mobilját, hogy úgy nézze az utat. Aztán már Csibi próbálta navigálni, én pedig egyre inkább szerettem volna ott azonnal kiszállni abból az autóból.
Aztán azt mondja a bácsi, hogy most elmegyünk tankolni…
Ott volt mellettünk egy benzinkút, de az persze nem volt jó, mert nem lehetett bemenni a shopba. Akkor kerestünk egy másikat. A bácsi otthagyott minket az autóban, amíg ő bement fizetni, 15 USD-ért akart tankolni.
Otthagyott minket járó motorral, majd amikor visszajött már engedte is a benzint. Járó motorral… Próbáltunk neki szólni, hogy nem kéne leállítani?! De nem értette, hogy mit akarunk. Nekiállt mutogatni, hogy üres a benzintartály.
Na, ott komolyan azt fontolgattam, hogy kiszállok a fenébe.
Csibi mondta, hogy maradjak már csak 9 percnyire vagyunk otthonról…
Próbálta a folytatás során is navigálni a bácsit, több-kevesebb sikerrel. Egyszer majdnem az árokban kötöttünk ki, mert akkor is a telefonját piszkálta.
Akkor már mondtam Csibinek, hogy a sarkon lévő szállodánál állítsa le az embert, mert én inkább hazasétálok onnan gyalog, de egy másodpercig sem maradok tovább ebben az autóban.
Ezért így is tettünk.
Aztán itthon derült ki, hogy emiatt a kis kitérő miatt, az amúgy 30 USD-s út, így már 47 lett… Szóval Csibi írt az Uber-nek és elég gyorsan vissza is utalták a különbözetet.
Én egyébként a bácsinak azt sem engedném meg, hogy autóba üljön. Mindenkire nézve is veszélyes szegény!
Komolyan mondom, hogy féltem, hogy hazaérünk-e épségben.
Borzasztóan szürreális lett a vége…
De szerencsére épségben megúsztuk ezt a sztorit is. Itthon megállapítottuk, hogy a virágaink az erkélyen sajnos nem élték túl a két hetes kalandot, mert itt 40-42 fokok voltak és szegények teljesen odalettek. :-(
Aggódtunk, hogy a kolibrik is elpártolnak tőlünk, hiszen felelős kolibri-tartóként csak vizet mertünk nekik itthagyni. Attól meg nem biztos, hogy boldogok voltak.
Azonnal csináltunk nekik fincsi italt és szerencsére egész nap jöttek-mentek, úgyhogy legalább őket nem veszítettük el.
Még azon melegében elugrottuk a Walmartba vásárolni is, hogy a legszükségesebb dolgokat megvegyük, majd fürdés után lefeküdtünk délelőtt 10-kor egy kicsit aludni. 14 órára állítottuk be az ébresztőt, hogy ne vesszen kárba az egész nap.
De én kb. egy óra múlva asztmás rohamot kaptam, ami miatt már nem tudtam visszaaludni, ezért felkeltem. Olvastam egy kicsit, aztán meg nekiálltam a főzésnek, míg Csibi aludt.
De nagyon kis kótyagosak voltunk egész nap, este 10-kor ki is dőltünk.
6/26/2022
Vasárnap 10:15-kor ébredtünk. Szóval most talán sikerült kialudni magunkat.
De persze ez a nap meg így nagyon gyorsan eltelt, és holnaptól meg ismét jönnek a szürke dolgos hétköznapok…
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!