Punta Cana, Dominikai Köztársaság

Sokat dilemmáztunk azon, hogy ennek a sztorinak van-e helye a blogunkon, de mivel az itteni életünkhöz köthető, nyilván van. 😁
Továbbá szeretnénk azt is elmesélni, hogyan kezelik ezt a járványos helyzetet egy olyan országban, mely egyértelműen a turizmusból él. Ahol a cél az, hogy korlátozások mellett a legtöbb szolgáltatás lehetséges legyen.

Az én kedves férjem egy szép szeptemberi napon közölte, hogy elutazunk. 😀
Azt hittem, valahova itt Amerikában.
Azért is költöztünk ide, mert nagyon szerettük volna Amerikát és a környező országokat illetve a karibi szigetvilágot is közelebbről megismerni.
Én amióta az eszemet tudom, mindig vágytam a Karib-szigetekre. Megindokolni nem tudnám, de ez nagyon régi vágyam volt. Imádtam (ma is imádom) a térképet bújni.
Pár évvel ezelőtt volt szerencsénk egy karibi hajóútra elutazni, úgyhogy azt követően az érzés csak még erősebb lett. Aztán jött ez a covidos őrület és az utazási terveink egy időre dugába dőltek.
2020-ra volt néhány útitervünk, melyekből sajnos semmi sem lett.

Nyárra Európában enyhültek a szabályok, itt is, csak éppen itt a fokozatosság elvét követve. (Legalábbis Észak-Karolinában.)
Ezért lefoglalt egy utat a Dominikai Köztársaságba, november végére.
Ahogy közeledett az időpont egyre jobban aggasztott az európai helyzet, mert láttuk, hogy sorra zárnak be ismét az országok, vártuk, hogy itt mi fog történni.
Csibi nem izgult annyira, én többször kifejeztem az aggodalmamat, de mindig próbált megnyugtatni, hogy rendben lesz minden.
Imádunk utazni egyébként, tehát én is próbáltam magamban elhallgattatni az aggódó-énemet, hogy minden oké lesz.

Itt nem állt le sem a légiközlekedés, a szállodák sem zártak be, szóval itt országon belül azért lehet utazni. (Szigorú szabályok betartása mellett.)
Persze folyamatosan figyelni kellett a légitársaság honlapját is, meg mindenféle információt, hogy naprakészek legyünk a tudnivalókat illetően.
Az utat a Cheap Caribbean oldalán foglaltuk le, így onnan is tudtunk információhoz jutni.

Ami még nagyon érdekes, hogy szerettünk volna biztosítást kötni, de ez itt akkor lehetséges, ha amerikai állampolgár vagy, vagy zöldkártyával rendelkezel. Ez ránk ugye nem igaz egyik sem.
Otthoni biztosítóval pedig csak akkor lehet, ha a biztosításkötés idején Magyarországon tartózkodsz.
Szóval patthelyzet.
Egy korábbi utazásunk során egyszer sajnos szükséges volt igénybe vennünk az orvosi ellátást, szóval ezzel nem nagyon akartunk játszadozni.
Viszont a járványhelyzetre való tekintettel, itt most ezeket a dolgokat úgy oldották meg, hogy a repülőjegyek módosításának díjától a légitársaság eltekint (bizonyos repjegy típus esetén), ami min. 200 USD normál esetben és a szállodát is le lehet mondani az utazás előtt, ha valamilyen olyan esemény történik ami COVID-dal kapcsolatos. Pl., igazolt COVID-os megbetegedés, nem indul a repülő korlátozások miatt stb. Ebben az esetben a befizetett pénzt egy másik időpontra át lehet foglalni, vagy teljesen másik útra fel lehet használni. Mi e-mailben kértünk tájékoztatást, mert a honlapon található információk nem mindig egyértelműek.
Illetve az orvosi ellátás kérdése is megoldódott, ugyanis a Dominikai Köztársaságba való utazáskor ki kell tölteni egy papírt, mely szerint ha bármi baja esik az embernek (COVID-dal kapcsolatban), akkor az ország állja a kezelés / ellátás költségeit. (Ez csak azokra vonatkozik, akik repülővel érkeznek az országba.) A szálloda pedig normál orvosi ellátást nyújt szükség esetén a vendégeknek.
Ezekkel a megoldásokkal a biztosításunk (“lemondási” és egészségügyi) tulajdonképpen rendeződött.

Az American Airlines oldalán is folyamatosan frissült, hogy az egyes országokba hogyan, milyen feltételekkel lehet beutazni.
Szerencsére a Dominikai Köztársaság szeptember közepén enyhített a belépés feltételein, így tesztre sem volt szükség.

Az utazás előtt jó párszor megfordult a fejemben, hogy mondjuk inkább le, menjünk máskor - de a belső hang mindig válaszolt is egyből, hogy minden rendben lesz, ne aggódj. Folyton izgultam, hogy nehogy megváltoztassák a feltételeket és úgy legyen teszthez kötve, hogy már időben nem tudjuk megoldani, vagy ilyesmi.
Szóval végtelen párbeszédet játszottam a fejemben napról-napra, de mindenképpen erősebb volt a vágy, hogy de jó lesz menni, utazni, megint látni valami újat.

Időközben a Cheap Caribbean küldött egy értesítést, hogy sajnos az a szálloda, ahova az utat foglaltuk nem nyitott meg. (Majestic Elegance - Csibi egyik kollégája ajánlotta, ők már többször jártak itt.)
Viszont szerencsére egymás mellett áll a láncnak összesen 3 szállodája, amiből egyet nyitottak meg, a Majestic Mirage-t (ez a legmagasabb kategóriájú szállodájuk). Így minket is ide helyeztek át.

Így érkezett el a várva várt nap.
Péntekre esett az utazás ideje, előtte mindent szépen becsomagoltunk és péntek reggel útnak indultunk.
Uber-rel mentünk ki a reptérre, ami tőlünk 15 percnyire van. A charlotte-i reptér az egyik legforgalmasabb repülőtér Amerikában (de a világon is). A reptéren legalább 60 helyen vannak kézfertőtlenítők kihelyezve, mindent folyamatosan takarítanak, a távolságtartás szabályaira is lépten-nyomon felhívják a figyelmet. Természetesen a belépéstől számítva mindenhol maszkot kell viselni.
Az ellenőrzés során egy helyen (az útlevél ellenőrzésekor) kérik, hogy vedd le, aztán vissza.
A repülőtéren a szokásoshoz képest nyilván sokkal kevesebb ember volt és minden ellenőrzésen nagyon gyorsan átjutottunk. Jónéhány bolt itt is zárva volt a COVID miatt.

Ez is annyira kettős érzés egyébként: a turizmus miatt borzasztóan szomorú látvány, hogy mennyi minden tönkrement a vírus miatt, másrészt, az egyén szempontjából azért nem olyan rossz, hogy nincs mindenhol brutális tömeg.

Vettünk végül egy szendvicset kávéval, nyugiban el tudtuk fogyasztani, majd elindultunk a kiírt a kapuhoz. Mivel tényleg mindenen jó hamar átjutottunk, ezért elég sokat kellett várakozni.
Mellettünk egy gép a Bahamákra indult, amikor elindult a beszállás, nagyon gyorsan történt mindent. Egy ideje már ilyen csoportok szerint szólítják az utasokat és egy csajszi is csak kapkodta a fejét, hogy a 2-es csoport után már jött a 6-os tök hamar. Azt hitte, kicsit több ideje van. 😀

A mi esetünkben volt néhány utas (többek között mi is), - akiket külön szólítottak egy extra útlevél ellenőrzésre. Nem derült ki, hogy mi miatt, azt gondoljuk, hogy olyan utasokat, akiknek nem amerikai az útlevelük.
De nem volt semmi, megnézték még egyszer és már lehetett is beszállni a gépbe.
Minden simán ment, 3,5 órás az út (közvetlen járat van Charlotte és Punta Cana között). A 3,5 óra végül kevesebb mint 3 óra lett.

Szerencsére Charlotte-ban sem volt hideg, így nem kellett nagyon beöltözni, de persze a farmer-pulcsi is soknak bizonyult, mikor leszálltunk.
A reptérről kifelé hőkamerás ellenőrzés van és az alapján választanak ki embereket, akiket egy gyors tesztelésre félrehívnak. (Amikor mi jöttünk ki, nem láttuk, hogy bárkit is szólítottak volna).

Itt kifelé valamiért még egyszer ellenőrzik a csomagokat, de aztán végre kiléptünk a repülőtér kapuján.
Nekünk volt transzferünk a szállodába, így kerestük, akit kellett.
Viszont egyébként egyből letámadják az embert kb. 20-an, fuvarral, taxival, mindenfélével.
Elég erőszakosan.
De már több ilyen helyen jártunk, szóval tudjuk kezelni (nagyjából) ezeket a szitukat.

Hamar megtaláltuk az emberünket, nagyon kedves volt, rögtön csomó alapvető infót megosztott velünk:
Nem szabad csapvizet inni, soha, sehol. Ne álljunk le senkivel az utcán, ne hagyjuk, hogy így vegyenek rá minket kirándulásra, mert szeretik a turistákat becsapni.
De ezekből fel voltunk készülve, így semmi sem volt meglepő vagy új infó. (Ellenben az megnyugtató volt, hogy rögtön elmondták ezeket a fontos dolgokat!)

Elkísért minket a kisbuszhoz, ami elvitt minket a szállodába. Rajtunk kívül senki nem utazott a buszban, így elég kényelmes volt. Fél óra múlva meg is érkeztünk.

Ahogy arról már szó volt, az eredetileg foglalt szálloda nem nyitott meg, ezért egy másikba tették át a vendégeket.
Mindkettő 5*-os all inclusive egyébként, de a Mirage valamiért drágább, elméletileg ez a legfelsőbb kategória.
All inclusive hotelben/hajón voltunk már, de ilyen helyen még nem. Szóval itt azért kicsit meg voltunk illetődve:
A szálloda bejáratánál azonnal elvették a bőröndjeinket, kaptunk egy kis papírt helyette a kezünkbe, majd bekísértek minket a recepcióra vagy inkább egy nagy hallba.
Itt leültettek és várnunk kellett. Nagyon udvariasan jöttek-mentek a dolgozók, elkérték az útlevelünket, addig mi kaptunk welcome-pezsgőt.
(Azt itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy itt volt először az all inclusive ténylegesen all inclusive. Ahol eddig jártunk, ott mindenhol volt valami “kivétel”: Igen, all inclusive, de a kávé nincs benne, igen, de ebben az étteremben nem, igen, de csak tól-ig lehet itt enni, stb.) Itt viszont tényleg all inclusive volt az ellátás!)

Miután minden elrendeződött, jött egy fiatalember, aki egészen a szobánkig kísért minket. Ők az úgynevezett majordomok. Gyakorlatilag egész idő alatt gondoskodnak az emberről. Ha szeretnél étterembe időpontot foglalni, intézi, ha van bármi kívánságod, hozzá kell fordulni. De a hét során bárhol bármikor összefutottunk vele, mindig érdeklődött, hogy vagyunk, minden oké-e, stb.
A szálloda területe egyébként óriási.
Az előcsarnok egy nyitott épület, hatalmas és amúgy nagyon szép. Minden nagyon szép.

Punta Cana, Dominican Rebuplic - Majestic Mirage - outdoor

Itt is vannak bárok, közösségi terek és egy-egy óriási lépcsősor vezet le két oldalon. Több épülete van a szállodának, ameddig a szem ellát gondosan rendezett kert, hatalmas pálmafák, mindenféle virág, csobogó, szökőkút, medencék, stb.
A mi szobánk valahol az épületek vége felé található. Úgy negyedórás séta.
Jah, és egy ponttól kezdve “adults only”, gyermekek nem léphetnek arra a területre. (Van néhány ilyen étterem is). Később láttuk, ahogy kedvesen távozásra szólítottak fel egy családot, akik kisgyerekkel jöttek be az egyik ilyen bárba/étkezőbe.
Minket nem zavarnak amúgy a gyerekek, nem direkt így kértük a szobát (hiszen nem is ebbe a szállodába foglaltunk 😁) meg az sem zavart, hogy ilyen messze vagyunk a történésektől, mert innen viszont kb. két percnyire volt A víz!!
Mi ezért jöttünk, így direkt örültünk, hogy ilyen közel vagyunk a parthoz. Átmentünk ezen a bizonyos éttermen és tádám, máris elénk tárul az a semmivel sem összehasonlítható szín. 🏖️

Punta Cana, Dominican Rebuplic - Majestic Mirage - beach

Kb. pont itt találkozik az Atlanti-óceán a Karib-tengerrel. Helyenként elég vad hullámok vannak, ez is arra utal, hogy az ott még az Atlanti-óceán.
De a színe, az már abszolút karibi!
Ilyen pompás színeket összeválogatni sem lehetne. Mindig más árnyalat, órákig lehet nézni anélkül, hogy megunná az ember.

Na de nézzük csak először is a szobát:
tágas, csinos, kényelmes. Van egy “nappali” helyiség, a bejárat mellett van egy kis wc és mosdó, és aztán maga a nappali. Van egy étkezőasztal, egy kanapé, kis asztallal, tévé, bárszekrény, bárpult és innen is nyitható terasz.
Aztán van egy külön hálószoba: hatalmas ágy, egy fotel, van egy külön wc és egy külön tusoló, illetve a fürdőszoba részét képezi egy kád is, de ez tulajdonképpen a hálóból nyílik vagyis egy légtérben vannak.

Punta Cana, Dominican Rebuplic - Majestic Mirage - room

És a teraszra innen is ki lehet menni.
A teraszon van egy kis asztal két székkel, egy ülőgarnitúra, saját napozóágy (bár ezt sajnos nem tudtuk használni, mert amikor esett az eső (és sokat esett), akkor megtelt a teteje vízzel, ami folyamatosan az ágyra csöpögött, így csuromvizes volt a matrac… 😔 ), de ezenkívül volt még egy saját jacuzzink és kvázi saját medencénk.
Szóval a szoba elég pöpec. De persze itt azért nem töltöttünk túl sok időt.

A part végestelen végig fehér homokos, hatalmas pálmafákkal.
Mint a mesében.
Kagyló itt nincs a parton, vagy csak elvétve, de egyébként is azt olvastam, hogy nem szabad kivinni az országból, így nem baj, hogy nem is találtunk, mert csak szomorú lettem volna.

Punta Cana, Dominican Rebuplic - beach

A szálloda előtti részen vannak a kis sima napozóágyas részek, meg ezek a nagyobb baldachinos ágyas napozók.
Mivel ugye a covid idején voltunk nyaralni, ezért nagy tömeg nem volt, bár azért a közvetlenül a parton álló napozóágyak elég hamar elkeltek minden nap.
Van egy csomó vízisport lehetőség is.
A kölcsönzőtől jobbra mindig minden foglalt volt, balra pedig hivatalosan szerintem már a másik szálloda lenne, de mivel itt is voltak napozóágyak kitéve, ezért mi mindig oda mentünk, így mi is tudtunk közvetlenül a víz mellett heverészni.
Vagy kicsit beljebb a nagy ágyakon.
Itt is volt a parton csomó helyen kihelyezve kézfertőtlenítő, pl. a törölközők mellett is. Sőt az ágyaknál tök jópofa megoldás volt. Az ágyra ki volt rakva egy kis tábla, hogy “fertőtlenítve van az ágy”, innen tudtad, hogy tiszta a helyzet, nyugodtan lefekhetsz. Majd miután végeztél, megfordítottad a táblát, hogy tudják, hogy végeztél és újra fertőtleníteni kell.

Punta Cana, Dominican Rebuplic - Majestic Mirage -beach

Feküdtünk persze a napon, de nem állítom, hogy sokat, ugyanis a parton azonnal szinte kényszert érzünk, hogy elinduljunk.
Egy pálma árnyákéban letesszük a papucsot, és irány hol jobbra, hol balra… Na, ilyenkor teljesen megfeledkezünk az időérzékünkről, mert másfél-két órát simán elbarangolunk. Odafelé mindig lassabban haladunk, mert persze bámészkodunk, mindent megnézünk, fotózunk, stb. Visszafelé általában sokkal gyorsabban visszaérünk. 😀
Számunkra ez megunhatatlan látvány. A víz, a pálmák, a homok, a fura, ismeretlen növények, a kókuszok sokasága, mely ott hever a parton. Ha a szállodától balra indulunk, akkor ott van mellette közvetlenül az Elegance hotel (ide szólt a foglalásunk - tulajdonképpen a szobánk teraszáról rá is lehet látni a másik szállodára) - nagyon szomorú látvány, ahogy üresen árválkodik. Némiképp elhanyagoltnak is tűnt az egész hely, maga az épület is, a parton látható étterem és maga a part is. Na itt kb. tényleg százával hevertek a kókuszdiók a földön.
Viszont láttuk, hogy elkezdték rendezni a partot, begyűjteni a kókuszokat, stb. (A helyiekkel beszélgetve az derült ki, hogy 2021 elején szeretnék megnyitni újra a másik két szállodát is!)
Egyszer amikor arra sétáltunk, az ott dolgozó személyzet megkínált minket egy kókuszdióval. Bár mi voltunk olyan szerencsések, hogy egyik reggel konkrétan a teraszunkra hozott oda kettő darabot egy szállodai alkalmazott.
Szuper finom!
Az éttermi személyzet egyik tagjával elég jól “összebarátkoztunk”, minden nap beszélgettünk vele. Egy csomó helyi dologról próbáltam érdeklődni, így a kókuszról is. A dominikaiak például karácsonykor tutira valami kókuszos sütit készítenek. Viszont a kókusz számukra tök drágán kapható a boltokban. Ez számomra teljesen érthetetlen, mondtam is, hogy “de hát itt hever százszámra”, de ők ebből sajnos nem kaphatnak.
Ennek ellenére tradicionálisan sok kókuszos süti készül karácsonykor.

Na de vissza a partra.
Szóval tovább haladva egészen a szállodák végéig elmentünk, ahol ki van írva, hogy innen már csak az őstermészet van, nem annyira ajánlott arra tovább menni.
Pedig azt is megnéztük volna.

Itt útközben is sok üresen árválkodó szállodát láttunk, de volt azért még olyan, amelyik nyitva volt: volt ahol tök sok ember volt a parton, volt ahol kevesebb.
Itt viszont olyan magával ragadó, óriási, hatalmas, csodaszép hullámok voltak, hogy itt meg emiatt időztünk egy csomót. 🌊
Fantasztikus!

Punta Cana, Dominican Rebuplic - beach

Azt mondják, hogy a közbiztonság nem annyira jó, de itt a parton, minden szállodának van biztonsági őre.
Mert persze itt is jönnek ám mindenféle árusok különböző csecsebecsékkel: szivarral, karkötővel, díszekkel, napszemüveggel, kulaccsal, sőt, van papagáj, majom és leguán is, akikkel jó pénzért lehet fotózkodni.
Nekünk elmondták - de ez már régi tapasztalat máshonnan is - hogy ne vásároljunk tőlük. Azt mondják, hogy nagyon túl vannak árazva ezek a cuccok és persze nem érnek annyit. De ha az ember kimerészkedik a szállodából, ott is az a javaslat, hogy nem szabad tőlük vásárolni, mert átverik a turistákat.
Még shopping-túra is van szervezett keretek között, ahol állítólag normális helyre visznek el, ha szeretnél vásárolni. Mi ezt kihagytuk, így nem tudjuk.
(Én annyit tudok, saját tapasztalatból, hogy az nagyon sokat segít, ha az ember beszéli az adott ország nyelvét.
Én tudok spanyolul, és ennek köszönhetően Mexikóban például sokkal olcsóbban tudtunk kirándulni menni, mint ahogy pl. a szállodában kínálták ugyanazt a kirándulást.)
De még így is sokan vásároltak ezektől az árusoktól a parton. Ők egyébként mind egyenpólóban voltak, szóval látszólag egy cégnél dolgoztak. Én egyébként eléggé sajnáltam őket, mert látszott, hogy tök nehéz hátizsákkal róják egész nap a partot a tűző napon, annak reményében, hogy bármit eladjanak. Értem én, hogy ez a munkájuk, de szerintem kemény munka ez.

Hozzánk is gyakran odajöttek, kedvesen de határozottan utasítottuk vissza őket. De annak mindig mindenki tökre megörült, hogy spanyolul szóltam hozzájuk! Ez meg nekem volt jó érzés! 😀
Sőt, nagyon sokszor utána a szállodában is, amikor kiderült hogy tudok spanyolul, egyből dominikaivá fogadtak. 😀
Azt kérdezte kb. mindenki, hogy hol tanultam a spanyolt. Mert képzeljétek, itt nincs az iskolákban sajnos nyelvoktatás. Aki akar, az drága nyelviskolákban tud tanulni.
A legtöbben csak annyit tudnak angolul, amennyi feltétlenül kell a munkájukhoz. Van, aki amúgy persze folyékonyan beszél, de sokan egyáltalán nem tudnak semmilyen idegen nyelven beszélni.

Kaja és a programok
Van egy színpad, hatalmas nézőtérrel, ahol minden este van valamilyen rendezvény.
És bár nincs kifejezetten tömeg vagy rengeteg ember a szállodában, de ezekre az estékre azért megtelik a színpad körüli nézőtér.
Az asztalok megfelelő távolságra vannak helyezve egymástól, így nem kell félni semmitől.
A személyzet minden tagja mindig mindenhol maszkot visel és a vendégeknek is kötelező a közösségi terekben (amíg le nem ültetnek egy asztalhoz).
Kint a szabadban egyéni belátásra van bízva, volt aki hordta, volt aki nem, van aki akkor, ha sokan jöttek szembe, vagy egyszerre sokan voltak egy helyen. Olyankor mi is feltettük, de szerencsére nagyon ritkán volt olyan helyzet, hogy sokan voltak egy helyen.

Punta Cana, Dominican Rebuplic - Majestic Mirage - Theatre

Rengeteg étterem, bár van, egész nap bárhova betérsz, nagyjából bármikor bármit tudsz enni-inni.
Mi általában nem tudunk/akarunk mindent végigkóstolni, így lehet nekünk nem annyira éri meg ez az all inclusive dolog. 😀 Viszont bármit ettünk-ittunk minden finom volt.
Nálunk a kávé az egyik kulcsfontosságú lételem. Van egy kávézó, ahol mindenféle különleges kávékat lehet kapni. Ide minden nap visszajártunk. Rengeteg féle sütiből is lehet választani, a legfurább, hogy nekem kb. az otthonról ismert Sacher-torta volt a legfinomabb. 😀

Punta Cana, Dominican Rebuplic - Majestic Mirage - Café Espanol

Van olyan kajálda, ahol lehet reggelizni / ebédelni - külön menü alapján, de a nap további részében csak kis falatkákat lehet ott kapni. Azok is nagyon jópofák.
Vannak elegánsabb éttermek, ahova időpontot foglalva lehet menni vacsorázni, ezeknél általában van dresszkód, ami főleg a pasikra vonatkozik: hosszú nadrág, zárt cipő.
Egy-két ilyen helyet is kipróbáltunk, de nekünk a sima klasszik, egyszerű éttermek jobban bejöttek.
Voltunk olasz, francia étteremben illetve egy steakhouse-ban. Az olasz étterem nagyon szép volt, itt az étel is ízlett.
A francia étteremben szerintünk nem azt kaptunk, amit rendeltünk, de erre végülis nem derült fény… 😀

A többi helyre foglalás nélkül lehet menni, de mindenhol ültetés van és mindenhol úgy oldották meg a dolgot, hogy egy asztal kimarad, így itt sem volt soha tolongás, vagy hogy egymás nyakán ültek volna az emberek.
Az asztalokat, ahonnan felálltak, spéci géppel fertőtlenítették azonnal, többször is láttuk, szóval tényleg mindent megtettek, hogy a körülmények ellenére is minden gördülékeny legyen. Az all inclusive kiszolgálás pedig úgy néz ki, hogy minden ugyanúgy ki van pakolva, de nem TE szedsz a saját tányérodra, hanem mondod a személyzetnek, hogy mit szeretnél és ők rakják a tányérodra, hogy ne az legyen, hogy mindenki mindent összefogdos.
Ezt nem mindenki tartotta be, láttunk néhány türelmetlen típust, aki nem bírta kivárni, míg kiszolgálják, de alapvetően szerencsére nem ez volt a jellemző. Ez a felszolgálási mód egyébként nekünk tetszik, lehet később is maradhatna. A személyzetnek valószínűleg kicsit macerásabb, viszont az ételek nincsenek folyton széttúrva, valahogy rendezettebb így a benyomás.
A többi helyen pedig (illetve mindenütt) QR-kód alapján kellett letölteni/megnézni az étlapot. Szóval erre is van megoldás, hogy ne legyen minden összefogdosva).

Punta Cana, Dominican Rebuplic - Majestic Mirage - Café Espanol

Összességében szerintem tök okosan megoldották, hogy mégis működjön az egész.
Nyilván kénytelenek is, hiszen ez az ország is alapvetően (ahogy még sok másik is) gyakorlatilag a turizmusból él.
Miriam, akivel sokat beszélgettünk, elmesélte, hogy a szálloda kb. 60%-os kapacitással működik jelenleg.
A háromból egy szállodával… 😔
Ez is szomorú, mert itt is rengeteg ember veszítette el a megélhetését.
Szóval nyilván minden vendégnek örülnek, hiszen ebből élnek.
Az ott tartózkodásunk idejére esett a Hálaadás, amit itt is megünnepeltek, volt ünnepi menü is az étteremben.
Ebben az időben egyébként érezhetően több vendég is volt a szállodában.

Mi pénteken jöttünk és pénteken mentünk, sajnos gyorsan elszállt az egy hét.

Miriammal minden nap beszélgettünk. Minden nap várt minket, mi pedig mentünk is lelkesen.
Mivel ugye nem volt sok vendég, mindig ugyanahhoz az asztalhoz tudtunk leülni és minden nap kérdésekkel készültem, mert alapvetően tök sokminden érdekelt a helyi kultúrával, élettel kapcsolatban.
Ő pedig mindig minden kérdésünkre válaszolt.
Szóval ettől még különlegesebb lett ez az egész. Utolsó este mikor elköszöntünk tőle, rendesen elpityeregte magát.
Mi is meghatódtunk.
Aztán pénteken 12-ig kellett elhagyni a szobánkat, mert 12:30-ra jött a transzfer értünk.
Délelőtt még sétáltunk egy nagyot a parton, napoztunk, aztán szomorúan összepakoltunk és elindultunk.
Ezúttal egy másik pár is utazott velünk a transzferbuszban, ők a beszélgetés alapján már negyedszer voltak itt a szállodában.

A reptérre vezető félórás út során sokat nézelődtünk kifelé, néha egészen elképesztő helyeken, az úttesten bukkantak fel helyi arcok, ez elég fura volt. Helyi üzletek előtt a piros lámpánál várva is kérdeztük egymástól, hogy “bemennél ide”? Többnyire nem volt a válaszunk. Elég “fura” helyek (is) vannak. De persze azt már szerencsére megtanultuk, hogy nem mindig szabad azért előre ítélkezni.

A repülőtér előtt a pálmafák tövében hatalmas karácsonyi gömbök vannak kihelyezve és a reptéren az I love Punta Cana felirat tetején a mikulássapka is karácsonyi hangulatot árasztott már.
Miriam elmondta, hogy december elejétől kezdődik tradicionálisan a karácsony ott is, akkor kap minden dekorációt és alapvetően egy vidám nagy fiesta az egész karácsony előtti időszak. Persze nem covid idején, hanem a normális időkben. Szóval most mi csak pár nappal csúsztunk le a karácsonyi dekorációról. Már a szállodában is láttuk, hogy egy-két helyen felkerültek az égősorok.

A repülőtéren ismét nagy kavalkád volt, ahogy az lenni szokott.
Egy papírt ki kellett tölteni, aztán sorban állás, az ellenőrzésen viszonylag gyorsan átjutottunk, nem volt nagyon szigorú kontroll. Utána pedig a szokásos, uncsi várakozás.
Volt egy korábbi charlotte-i járat, igazából azt is simán elértük volna.
De persze ez nem így működik.
Szereztünk egy kávét aztán pedig láttuk, hogy van egy terasz, ahonnan lehet látni a repülőket, így odamentünk. Itt persze minden asztal foglalt volt, de egy pár percnyi várakozás után azért szabadult fel hely, szóval oda kiültünk és néztük a gépeket. De ez - most legalábbis tutira nem - nem olyan forgalmas repülőtér, mint itt Charlotte-ban, szóval elvétve jött-ment egy-egy gép.
Aztán elérkezett a mi időnk is, sima út volt. Visszafelé sokkal többen voltak a repülőn, mint kifelé (ahogy még a szállodában hallottuk, volt aki csak egy hosszú hétvégére utazott oda).
De szerencsére azért szabad helyek is akadtak, így pl. mellettünk sem ült senki.
Amúgy a legtöbb vendég természetesen az USA-ból érkezik, de jönnek még Kanadából (rólunk azt hitték, kanadaiak vagyunk). Állítólag nagyon sokan jönnek a szomszédos Puerto Rico-ból (meglepő, hogy egyik karib-szigetről a másikra utaznak. 😀 Meg Panamából. És persze normál időkben Európából is sokan szoktak érkezni. Még oroszok voltak most többen - de ők szerintünk Amerikából érkeztek, hozzánk hasonlóan).

Visszafelé 3,5 órás volt az út, de minden tökre időben történt.

Itt az a jellemző, hogy csak a szokásos fedélzeti méretű bőrönddel utaznak az emberek - már mi is beszereztünk ekkora bőröndöt és csak azzal utazunk. Ez így viszonylag egyszerűbb, mert nem kell utána a szalagnál sem várakozni, egyből kész is vagy.

Mi már többször érkeztünk meg külföldről Amerikába, ami mindig egy tortúra kb, mert annyira sokat kell várakozni, sorba állni, vízum, nem vízum… stb.
Szóval most is erre készültünk, főleg, mert ugye hálaadás-hétvége, óriási légiforgalom, stb.
Na, hát tokkal-vonóval 20 perc alatt kijutottunk a repülőtérről.
Ilyen sem volt még soha!
Először mindig be kell szkennelni az útlevelet egy gépnél. Na hát mi itt rendre elakadunk. Most is így történt, mert a mi vízumunkkal nem ide kell beállni. Szerencsére kaptunk útbaigazítást, ki kellett tölteni egy papírt (hoztunk is el belőle, hogy legközelebb ez addigra kész is legyen), aztán egy néni egyből elirányított minket egy határőrhöz, akitől pár perc alatt már távozhattunk is.

Szóval soha ilyen gyorsan nem sikerült még kijutni.
Egyébként itt nem volt semmilyen hőmérséklet mérés vagy bármi hasonló.

Charlotte igazán kedves arcát mutatta ezúttal is, ugyanis nagyon kellemes idő várt minket, nem kellett beöltözni, egy sima hosszúujjú elegendő volt. Jó, hogy nem tök hidegre érkeztünk vissza. 😀
A repülőtér előtt rendeltünk egy ubert, ahogy idefelé is.
Na a legviccesebb az volt, hogy tök ugyanaz a fickó jött értünk most is, aki kihozott minket a reptérre egy héttel ezelőtt.
Ő egyből felismert minket, mi akkor még kételkedtünk, meg hogy honnan tudná, stb.
Aztán a kocsiban ülve már nekem is gyanús volt, mert a visszapillantón lógott valami dísz, vagy ereklye, és arra viszont már én is emlékeztem. A neve alapján nem jöttem rá.
Nagyon kedves volt egyébként. Mondta, hogy aznap (17-18 óra volt, nem tudom pontosan) mi voltunk az első fuvarja. De ez nem azért van, mert nincs elég utas, hanem mert neki nem ez a fő állása. Alapjáraton az Amazon-nál dolgozik.
De azért mennyi volt erre az esély, hogy tök ugyanaz jöjjön ki elénk. Semennyi kb. 😀

Na szóval egyáltalán nem bántuk meg, hogy elutaztunk.
Sehol egyetlen másodpercig nem éreztük úgy, hogy ne lennénk biztonságban (ezt értem mindenhogy.)
Mindenhol volt nálunk maszk, fertőtlenítettük a kezünket. Sőt tök vicces volt, hogy az étteremben, kávézóban úgy vártak, hogy egyből nyomták a kezedre a fertőtlenítőt. 😀

Mindenképpen rendhagyó utazás volt, mert hogy ilyen covidos időkben mentünk, hogy viszonylag kevés más vendéggel kellett bármin osztozkodni, szóval igazából nagy és csodás kaland lett ebből is!
Felejthetetlen utazás, az biztos!
És persze utána kivártuk a két hetet, amit lappangási időnek mondanak és szerencsére nem lett semmi bajunk, így aztán tényleg úgy gondolom, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy innen volt lehetőség eljutni oda és egy újabb fantasztikus élménnyel lettünk gazdagabbak ismét!

Ez alapvetően egy élménybeszámoló, de mivel sok infónk, tapasztalatunk lett arról, hogy kezelik a járvány miatt kialakult helyzetet, milyen megoldásokkal tud működni a dolog, ezért ezeket egy következő posztban foglaljuk össze, hátha másoknak is hasznos.

További képek

recepció
recepció
recepció
előcsarnok
előcsarnok
előcsarnok
előcsarnok
előcsarnok
szoba
szoba
szoba
szobába készített védőcsomag
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
a hotel területe
Piano Bar
Piano Bar
Lobby Bar
Lobby Bar
Lobby Bar
Theatre
Theatre
Theatre
part a szállodánál
part a szállodánál
part a szállodánál
part a szállodánál
part a szállodánál
part a szállodánál
part a szállodánál
part a szállodánál
part a szállodánál
part a szállodánál
part a szállodánál
part a szállodánál
part a szállodánál
part a szállodánál
part a szállodánál
part a szállodánál
part a szállodánál
adults only
adults only
adults only
adults only
adults only
adults only
adults only
adults only
adults only
adults only
adults only
La Rinascita - olasz étterem
La Rinascita - olasz étterem
La Rinascita - olasz étterem
La Rinascita - olasz étterem
La Rinascita - olasz étterem
Playa de Arena Gorda
strand vége a Hard Rock Hotel mellett
Punto panoramico: salida del sol
Punto panoramico: salida del sol
Playa Gran Bahia Principe
Playa Gran Bahia Principe
Playa Gran Bahia Principe
Playa Gran Bahia Principe
Seaside étterem
Seaside étterem
Seaside étterem
Seaside étterem
Seaside étterem
Seaside étterem
Seaside étterem
sportbár
sportbár
sportbár
sportbár
sportbár
sportbár
sportbár
sportbár
Majestic Elegance
Majestic Elegance
Majestic Elegance
Playa Gran Bahia Principe
KUKUA étterem
Playa Gran Bahia Principe
Playa Gran Bahia Principe
Playa Gran Bahia Principe
Playa Gran Bahia Principe
Playa Gran Bahia Principe
Majestic Elegance
Majestic Elegance
Majestic Elegance
Hard Rock Hotel
Hard Rock Hotel
Hard Rock Hotel
Playa Gran Bahia Principe
Majestic Elegance
Playa Gran Bahia Principe
Playa Gran Bahia Principe
Bavaro Hotel
Playa Gran Bahia Principe
Playa Gran Bahia Principe
Majestic Elegance
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Café Espanol
Marketplace étterem
Marketplace étterem
Marketplace étterem
Marketplace étterem
Marketplace étterem
Marketplace étterem
Marketplace étterem
Marketplace étterem
Marketplace étterem
Marketplace étterem
Marketplace étterem
Marketplace étterem
Marketplace étterem
Majestic Mirage Punta Cana

Map - Majestic Mirage Hotel - Bavaro - Punta Cana, Dominican Republic

Iratkozzatok fel a YouTube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!

előző következő