Mi sajnos még nem jártuk végig a Route 66-ot, de a századik születésnapja remek alkalom arra, hogy egy kicsit elinduljunk rajta, egyelőre csak képzeletben. 😊 Talán egyre közelebb a nap, amikor a valóságban is rálépünk majd. 

A legendás út hivatalosan 1926. november 11-én született meg.  A teljes út azonban csak 1938-ra kapott szilárd burkolatot.
Chicagóból vezetett nyugat felé, egészen Santa Monicáig. Nyolc államot kötött össze: Illinois, Missouri, Kansas, Oklahoma, Texas, Új-Mexikó, Arizona és Kalifornia tájain haladt keresztül. Teljes hossza 2448 mérföld = 3940 km volt.

Aztán jött az 1930-as évek nagy gazdasági válsága és a Dust Bowl, az amerikai prérik súlyos aszályokkal és porviharokkal sújtott időszaka. Ebben az időszakban sokan indultak nyugat felé, jobb megélhetést keresve. John Steinbeck az Érik a gyümölcs című regényében a Route 66-ot Mother Roadnak, azaz „anyaútnak” vagy “az országutak anyjának” nevezte, ez az elnevezés azóta szinte összenőtt vele.
A második világháború után az autózás, a szabadság és a nagy amerikai road trip egyik jelképévé vált. 

A Route 66 varázsát nem csupán az adta, hogy messzire vezetett. Az út mentén kialakult egy sajátos világ családi motelekkel, kávézókkal, benzinkutakkal, szuvenírboltokkal és különös látványosságokkal. A helyi vállalkozások az utazókra építettek, az utazók pedig megálltak egy kávéra, egy szelet pitére vagy egy éjszakára valamelyik neonfényes motelben.

A Route 66 nemcsak egy városból a másikba vezetett, hanem azt is megmutatta, milyen sokféle Amerika a középnyugati kisvárosoktól a texasi tájakon át az arizonai sivatagig és a kaliforniai partvidékig. Ráadásul még a zene is csak tovább erősítette a legendát. Bobby Troup 1946-os dala, a (Get Your Kicks on) Route 66 Nat King Cole előadásában vált ismertté, később pedig sokan mások is feldolgozták. 

Útközben rengeteg érdekesség várja az autósokat.
Catoosában (Oklahoma) például egy hatalmas kék bálna. A körülbelül 24 méter hosszú építményt Hugh Davis készítette egy barátja segítségével; eredetileg az unokáinak szeretett volna egy különleges játszó- és fürdőhelyet kialakítani. 

A texasi Amarillo mellett pedig ott a Cadillac Ranch, tíz, orrával a földbe állított Cadillac, amelyből az évek során folyton változó, festékrétegekkel borított műalkotás lett.  

A fiatalabbak közül sokan talán a Verdákból ismerik ezt az utat. A Pixar alkotói valóban utaztak a Route 66-on, és az ott látott kisvárosokból, tájakból, épületekből merítettek ihletet Kipufogófürdő megalkotásához. A filmben látható, forgalom nélkül maradó kisváros történetének nagyon is valós háttere van.

Persze az összképhez az is hozzátartozik, hogy az autós szabadságot nem mindenki élvezhette egyformán. A faji szegregáció idején a fekete utazók számára sok szállás és étterem nem volt elérhető. A Green Book nevű útikalauz segített olyan helyeket találni, ahol fogadták őket a Route 66 mentén is.  

Az új autópályák aztán gyorsabbá tették az utazást, miközben sorra elkerülték a régi út menti településeket. Ahol korábban autók álltak meg tankolni, ebédelni vagy éjszakázni, ott egyszer csak elmaradtak a vendégek. Az arizonai Williamsnél 1984-ben az utolsó ilyen szakaszt is kiváltotta az autópálya, 1985. június 26-án pedig a Route 66 hivatalosan kikerült az amerikai számozott főúthálózatból.

Szerencsére a története itt nem ért véget. Helyiek, vállalkozók és lelkes útbarátok kezdtek dolgozni azon, hogy megmentsék a megmaradt épületeket, feliratokat és útszakaszokat. Nekik is köszönhető, hogy ma is el lehet indulni a régi út nyomában.

A végére pedig jöjjön két apró érdekesség.

Kansas-nek mindössze körülbelül 21 kilométer jutott a Route 66-ból. 

A Santa Monica-i mólón álló híres „End of the Trail” tábla pedig jelképes végpont. A történelmi út hivatalos nyugati vége a Lincoln és az Olympic Boulevard kereszteződésénél volt. Közel négyezer kilométer után elég szép befejezés a Csendes-óceán. 😊 (Mi itt jártunk és egy kis részt érintettünk Flagstaff környékén.) 

Amerika rengeteget változott száz év alatt és vele együtt az is, hogyan utazunk. A Route 66 mégis mai napig vonzza a turistákat. 

Mi egyelőre sajnos csak képzeletben jártuk végig. De reméljük, egyszer majd a saját történeteinket is hozzáírhatjuk. Addig is boldog 100. születésnapot, Route 66! 🎂🛣️