A Freedom Park
A 2. világháború végén a Mecklenburg megyei Lions Club magánpénzt gyűjtött egy park felépítésére a veteránok tiszteletére, ez a Freedom Park, melyet 1949-ben adtak Charlotte városának.
A belvárostól kb. 5 km-re fekszik.
A park közepén egy tó található, körülötte pedig csupa zöld az egész. Vannak sportpályák, játszótér. A tó közepén van egy pavilon, ahol koncerteket, különböző rendezvényeket tartanak egész nyáron.
Minden szeptemberben egy 5 napos fesztiválnak is otthont ad a park.
A parkból egy kis “függőhíd” vezet át egy kiránduló ösvényre. Mellette található a Charlotte Természettudományi Múzeum, ahol Piedmont régió növény- és állatvilágát mutatják be.
Discovery Place Nature
Egyszer korábban már jártunk a parkban, sőt a múzeumba is bementünk, megérdeklődtük, hogy milyen múzeum is ez, de akkor végül nem mentünk be. Most azonban úgy döntöttünk, hogy megnézzük. A belépő mindössze 8 USD. Van a múzeumnak parkolója is, de mi kint álltunk le a park egyik bejáratánál (ott is ingyen).
A múzeum körbejárható, van a gyerekeknek kis játszósarok mindenféle játékokkal, szoktak különböző témájú vetítések, online show-k is lenni, ezekre fel kell iratkozni és amíg kezdődik addig lehet bóklászni a múzeumban.
Mi feliratkoztunk, de annyira belemerültünk a nézelődésbe, hogy aztán sajnos lemaradtunk az előadásról, így erről nem tudunk semmit se mesélni.
Vannak teknősök, kígyók, baglyok, békák, oposszum, preparált állatok, ahogy az egy természettudományos múzeumhoz illik.
Van egy pillangó-kert is, ahova nagyon kíváncsian mentünk be. A pillangók ide-oda röpködtek, de egy hófehér galamb elvonta a figyelmünket róluk.
Mikor belépünk, ott ült a kalitka tetején, akkor még csak meglepődtünk, hogy jé, van itt egy galamb is.
Aztán egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy követ minket. (Egyébként akkor csak mi voltunk a pillangó birodalomban.)
Leszállt a kőkerítésre először tisztes távolságra tőlünk, aztán egyre közelebb jött és szinte szuggerált minket. Közelebb merészkedtem hozzá, de nem hogy nem repült el, hanem lefeküdt és hagyta magát megsimogatni.
Aztán egyszer csak - tisztán látszott rajta, hogy előre megfontolt szándékkal - rárepült Csibire. Valószínűleg a vállára akart leülni, de Csibi automatikusan lehajolt, hátha csak el akar repülni mellette / fölötte, vagy legalábbis bárhol… Ennek az lett a vége, hogy a csodaszép kis hófehér galamb Csibi hátára ült le… 😀 Aztán, ahogy Csibi próbált felegyenesedni, ő is elfoglalta az eredetileg kinézett helyét és úgy tűnt jól érzi magát, mert nem akart sehova menni.
Csibi kicsit feszélyezve érezte magát eleinte, aztán mindenki megbékélt a helyzettel. Nagyon kedves és barátságos madár volt, nem állt neki megcsipkedni Csibi fülét vagy ilyesmi, sőt még csak le se kakilta. 😄
Mikor láttuk, hogy nem akar mozdulni, akkor mi döntöttünk úgy, hogy induljunk el valamerre…
Így lassan elindultunk a kalitkája irányába, azt hittük, na majd most biztos továbbáll. De nem így történt…
A kalitkájához érve viszont elegánsan átröppent a helyére.
Ilyen se történt még velünk, talán ez volt a legjobb az egész múzeumlátogatásban.
Utána megnéztük még a többi állatot is, például itt láttunk először pöttyös teknőst és egy nagyon mini koromfekete gekkót is. Nagyon cukik voltak.
A múzeum után tettünk még egy kört a parkban.
Jó ötlet volt megnézni ezt a múzeumot is.
További képek
