Ingatlankeresés

Másnap reggel elhagytuk a szállodát. Szakadó esőben pakoltuk a bőröndöket vissza az autóba és indultunk az ingatlanirodába. Egész nap apartmanokat néztünk. Ezt nem intézhettük mi magunk. Kaptunk egy “segítőt” magunk mellé, ő volt Annie, akinek korábban meg kellett adnunk, hogy nagyjából mit keresünk, hol szeretnénk lakni, ő pedig az igényeink alapján leszervezett néhány látogatást különböző helyekre. Első körben még úgy gondoltuk, hogy a belvárosban szeretnénk lakni. (Bár Csibi munkahelye a külvárosban van.)

Hat apartman komplexumban jártunk, többek között két felhőkarcolóban is. Az egyik, a “The Vue” elég exkluzív, van minigolf, kosárpálya, szauna, sőt még bártender is.

The Vue
The Vue

A hat helyből amúgy öt nagyon tetszett nekünk. A lakások alapvetően mindenhol nagyon tágasak, amerikai konyhás, nyitott elrendezésűek.

Kondi terem
közösségi tér: konditerem

Minden hálószobához külön fürdőszoba és gardrób tartozik, a légkondi és a ventilátor alapfelszerelés. A konyhában van hűtő, tűzhely, beépített mikró és mosogatógép, sőt mosó- és szárítógép is van. A közösségi terek része a medence, a fitneszterem, a grillező és szinte kivétel nélkül mindenhol van ingyen kávé. Volt mit megemészteni, hiszen minden nagyon-nagyon más, mint amit otthon megszoktunk.

club room
közösségi tér: klub szoba

Délután fél 5-re értünk vissza ismét a szállásra, ahol közölték velünk, hogy nekünk ugyan nincs itt apartmanunk és a cégről se hallottak soha, aki intézte a szállást. Gondolhatjátok. Addig egész jól tartottuk magunkat, könnyedén vettük az akadályokat, de ott az már kezdett azért picit sok lenni.

A wifi nem működött, Csibi céges telefonja/és e-mailje megszűnt, a mostani kártyáján kb. pénz sem volt. Az enyémen igen, így cserébe gyorsan lett egy 40 ezres számlám.
Próbáltunk telefonálgatni, de a költözést koordináló nő sem vette fel a telefont és Csibi főnöke sem. Jól álltunk.
Az irodában azonban segítőkészek voltak, megengedték, hogy használjuk a számítógépüket.
Végül sikerült elérni a költöztetős nőt, így kiderült hogy Csibi céges e-mail címére (ami mint említettem időközben megszűnt) küldte a tudnivalókat és az is, hogy az apartman is rendben van. Kicsit szürreális volt a sztori, de megoldódott minden, úgyhogy végre a bőröndökből is ki tudtunk pakolni.
Egyébként az átmeneti szállásunk a külvárosban volt. Nyugodt, csendes, pont olyan a környék, mint a filmekben. 😀

Ja, és itt mesélem el, hogy a költöztető cég által feladott 15 kartondoboz már korábban megérkezett. Mi viszont azt kértük, hogy amíg csak átmeneti otthonunk van, addig ne legyenek kiszállítva, hiszen nem tudnánk hova elhelyezni őket. Így valahol egy raktárban várták, hogy újra együtt lehessünk.

Aznap este volt még egy tényleg igazán szuper sztorink: elmentünk vacsorázni egy ilyen gyorsétterem félébe. Mikor fizettünk, odalépett a főnök/műszakvezető/csoportvezető, bárki is volt, és megkérdezte, hogy most eszünk-e itt először? Meglepődve válaszoltuk, hogy igen, erre ő meghívott minket, így nem kellett fizetnünk semmit sem. Hát, ilyen még nem történt velünk soha, sehol. Welcome to the USA. 😀

További képek

The Vue
tipikus konyha
konyha és nappali
dolgozószoba
nappali
hálószoba
üres nappali, ilyen a lakás beköltözéskor
közösségi tér: házimozi
nappali és étkező
közösségi tér: konditerem
közösségi tér: klub szoba
hálószoba

előző következő