Az utazás mindig izgalmas, még úgy önmagában is. Most különösen az volt, ráadásul elég kalandosra is sikeredett.
Három bőrönddel és két hátizsákkal indultunk útnak. Nagyon nem volt egyszerű mindennek helyet találni, volt amit még utolsó pillanatban kénytelenek voltunk otthon hagyni. A hátizsákban minden műszaki kütyü, laptop, drón, tartozékok, majd leszakadt a hátunk.
A gépünk április 4-én, 40 perc késéssel indult légtérkorlátozás miatt. Londonban szálltunk át, ahol kb. egy óránk volt (lett volna) az átszállásra. De miután nem tudott a gép a helyére beparkolni egy másik repülő miatt, ezért itt is buktunk egy csomó időt. Következett egy újabb biztonsági ellenőrzés, így ha időben szállunk fel és érkezünk meg, valószínűleg akkor sem értük volna el a csatlakozást. Na, még ilyen sem történt velünk. Szerencsére 2 óra múlva volt egy másik járat Charlotte-ba, addig a Heathrow-n próbáltuk elütni az időt. Ettünk egy szendvicset, ittunk egy kávét és bíztunk benne, hogy ha mi lekéstük a gépet, akkor legalább a bőröndjeink is. A következő járatot így kényelmesen elértük, de az is késve indult és lassan is haladt, mert erős szembeszél volt, így itt is csúsztunk legalább egy órát.
2 helyett végül kb. fél 5-kor szálltunk le. Amerikába bejutni mindig nehéz, ezt már tapasztaltuk korábban is. Órákig kell sorban állni. Most sem volt ez másként. Külön sorban mennek az amerikaiak, külön az ESTA-sok és külön a vízumosok.
Persze a helyiek vannak legtöbben, de a leggyorsabban is ők jutnak át mindenen. A másik két sor meg végül egyesül, és itt egyesével kérdeznek ki mindenkit. Ujjlenyomat, fotó, papírok ellenőrzése, keresztkérdések. Szóval ez is eltartott egy darabig. De szerencsére simán átjutottunk.
A bőröndökre se kellett sokat várni, mert addigra le voltak pakolva a szalag mellé.
A lassú átjutás miatt jól elszaladt az idő. Innen egyből az autókölcsönzőhöz vezetett az utunk. Ez is elég furán alakult, mert azt az autót, amit kaptunk, másnak is kiadták. Mehettünk vissza, ahol kaptunk egy másikat. Azonban a parkolóban jött az újabb meglepetés: valaki ugyanis már ült a kocsiban. Ezt is duplán adták ki. Harmadszorra végre sikerült! Ekkor már azért elég megviseltek voltunk. 😀
A megállapodás szerint kint egy hónapig biztosítottak számunkra egy apartmant, ezalatt az idő alatt kellett magunknak lakást találni. Így most már autóval ide, az átmeneti szállás felé indultunk. Viszont nyilván senkit nem ér meglepetésként, hogy a sorozatos csúszások miatt a recepció már zárva volt, mire odaértünk.
Internet nem nagyon volt, telefonálgatni is késő volt már, így kerestünk egy szállodát a közelben, és ott töltöttük az első éjszakát.
Mire odaértünk, már elég fáradtak voltunk, nagyjából bezuhantunk az ágyba és már aludtunk is. Másnap sűrű program várt ránk.
Iratkozzatok fel a YouTube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!
