Miután tettük ezt a “kis” kitérőt, utána továbbindultunk végre a Cabrillo Nemzeti Emlékpark felé.
Juan Rodriguez Cabrillo egy portugál felfedező, aki Spanyolország szolgálatában állt. 1542-ben lépett Point Loma (San Diego közelében) a partra. Ennek emlékére 1913-ban létrehozták itt az emlékművét és tulajdonképpen a parkot is.
A parkba a belépő 10 USD gyalogosként (de ide fel nem sokan jönnek gyalogosként, az tuti), autónként 20 USD.
Van itt gyalogösvény, látogatóközpont, lejárat az óceánhoz, világítótorony, 2. világháborús bunker, ami most mini múzeum.
Az Emlékmű mellől csodás kilátás nyílik a városra (és a katonai reptérre 😄 - emiatt nagyon sok katonai helikopter repked). Innen felsétáltunk a Point Loma Világítótoronyhoz, ahol meg lehet nézni a szobákat is, de sajnos a legtetejéig most nem lehetett felmenni, mert le volt zárva.
A világítótorony mellett álló melléképületben egy kis múzeum van berendezve, ahol a világítótornyokról, azok működéséről szóló kiállítás található.
Innen tovább sétálva van egy 2. világháborús bunker, ahonnan a vizet figyelték, de belül nem tudjuk, hogy milyen, hogy néz ki.
Van egy bálnaleshez kialakított kilátó, ugyanis a bálnák haladási útvonala éppen erre van, szabad szemmel is könnyen kiszúrhatóak, távcsővel meg valószínűleg még sokkal könnyebben észre lehet venni őket. Nekünk ezzel most nem volt szerencsénk. De bizonyára fantasztikus élmény lehet, ha felfedez az ember egy vagy több arra haladó bálnát.
Körbe haladva elindultunk visszafelé amikor egy helyi önkéntes bácsi megállított minket és felhívta a figyelmünket egy páratlan jelenségre.
Igazából már a parkolóban is feltűnt egy bizonyos növény, amihez hasonlót még sosem láttunk, de akkor még nem tudtuk, hogy mi ez, vagy miért érdekes.
Ez a növény a Shaw's agave, amely tulajdonképpen egy kaktusz és egyébként rengeteg helyen láttunk már ilyet!
Viszont az érdekessége az, hogy élete vége felé - a bácsi elmondása szerint kb. 30 év után - kezd el virágozni és a virág szára 2-4 méteres lesz és így néz ki:
A virágzás után a növény elpusztul. Milyen szerencse, hogy ennek éppen a részesei lehettünk! Páratlan élmény!
Ezután autóba ültünk és lementünk a vízpartra, de ekkorra már csak fél óránk maradt kb. a park zárásáig, de így is megérte lemenni. Számunkra ez a sziklás tengerpart újdonságnak számít, mert ahol eddig jártunk (nem itt Kaliforniában) - azok inkább lapos partok, itt pedig ezek a sziklaképződmények nagyon különlegesek.
Itt sétáltunk egyet gyorsan és szokás szerint élveztük a tengerparti sétát, még akkor is, ha ezúttal nem homokban sétáltunk! Sajnos az idő rövidsége miatt itt csak gyorsan körülnéztünk, aztán menni kellett vissza, mert már akkor is jöttek az önkéntesek, hogy kedvesen emlékeztessenek a zárásra…
Az volt a terv, hogy innen visszamegyünk az érkezés napján talált fókákhoz, de az messze lett volna, így véletlenül ráböktünk a térképre, úgy, hogy mi az ami még útba esik és meg tudjuk nézni sötétedés előtt.
Így találtunk rá a Sunset Cliffs Natural Park-ra.
A naplemente csodálatos színeket kölcsönöz a szikláknak.
Gyönyörű tengerparti házak sorakoznak, sokan jönnek ki a partra megnézni a naplementét. Kiülnek a szikla szélére és onnan nézik, ahogy lemegy a nap.
Jó lehet ide minden nap kimenni és végignézni, ahogy az óceánnal egybeolvad a nap.
További képek
