Malibu

Először is egy-két tény: Malibu a Los Angelestől néhány kilométerre északra kezdődő keskeny, de hosszú part menti sáv. Nevét az őslakos indiánok Humaliwu (itt a hullámok hangosak) kifejezése után kapta. Hollywoodi filmsztárok kedvelt lakóhelye.

A mára inkább végeláthatatlan villanegyednek, mintsem európai értelemben vett városnak nevezhető Malibu néhány évtized alatt hatalmas változáson ment át. Már az 1920-as évek végétől megindult a filmsztárok betelepülése, felépült az első zárt, őrzött utca, a Colony Drive, melyet még sok hasonló, idegenek elől lezárt övezet követett. 1936-ban nyitották meg a közönség számára a malibui mólót.

Malibu gyakorlatilag egy 34 kilométer hosszú villanegyed. Európai értelemben vett belvárosra, sétálóutcákra, part menti kiépített sétányra azonban senki ne számítson.
A part sok helyen több kilométer hosszan házakkal van beépítve.

A helyi törvények szerint a villák és a víz dagálykori vonala közötti terület a ház gazdáját illeti meg, ezért idegenek elől kerítéssel lezárt partszakaszok jöttek létre. Az amerikai parthasználati törvény viszont azt is kimondja, a dagály és az apály vonala közötti nedves homok (wet sand) már közterület, ahol bárki jogosan tartózkodhat napkeltétől napnyugtáig.

Fentiek alapján az apály időszaka alatt a nedves homok területén a zárt partszakaszokon is végig szabad sétálni. A nedves homok területéről a száraz homokra átmenni, a villákat megközelíteni, napnyugta és napkelte között a területen tartózkodni viszont már törvényellenes.

A közlekedés gerincét az óceán partján futó Pacific Coast Highway jelenti, de a hegyeket is több országút szeli át, például a filmekből ismert Mulholland Highway.

Főleg a téli hónapokban gyakori a szárazföld felől orkán sebességgel fújó extra száraz és forró Santa Ana szél. A Santa Ana alatt megszaporodnak a rosszullétek, öngyilkosságok, bűncselekmények és rengeteg tűzeset is történik ilyenkor.

Sok érdekes tény van még Malibuval kapcsolatban, de szerintem ennyi is pont elég most. Jöjjön inkább az, amit mi láttunk belőle.

Mi a Malibu Pier-t vettük célba, viszont amikor láttuk, hogy mekkora a tömeg, inkább tovább autóztunk a Pacific Highway-en. Számunkra ez is legalább annyira izgalmas program, ha nem izgalmasabb. Közvetlenül az óceán mellett autózni - volt idő, amikor erről még álmodni sem mertünk. Szóval számunkra ez is üdítő élmény.

Autóztunk, majd amikor az autóút egy időre távolodik az óceántól és beljebb halad a szárazföldön, akkor visszafordultunk. Közvetlenül az óceán melletti oldalon is sok helyen meg lehet állni, persze mi is így tettünk.
Az egyik ilyen állomásnál a sziklákról láttuk, hogy lent napozik egy hatalmas fóka.
A partra a sziklákon keresztül lehet valahogy lejutni - láttuk, hogy voltak is lent néhányan. Volt, aki viszont már felfelé kaptatott a sziklákon. Egy férfi pedig a fóka felé haladt. Valószínűleg az történhetett, hogy korábban ott vertek tanyát és ott maradt a csomagja. Amíg ők a parton sétálgattak (kagylót gyűjtöttek), addig kijött a fóka és birtokba vette a területet.
Hát nem mondom, hogy nem izgultunk kicsit, hogy a pasi hogy jut a csomagjához, ugyanis a fóka elég harciasnak tűnt, ahogy a pasas egyre közelebb ment hozzá. Végül sikerült visszaszereznie a szatyorját, ráadásul senkinek sem esett bántódása. 😀

Utána pedig ahogy haladtunk visszafelé, ámuldoztunk a közvetlenül az óceán partján fekvő házakon, egy picit talán “irigykedtem” is, hogy milyen lehet itt élni, itt felnőni, ezt megszokni kiskorodtól kezdve. Hát elég más. Már párszor beszéltük Csibivel, hogy bizonyos szempontból igenis meghatározó, hogy hova születik az ember… Itt ez gyakrabban eszembe jutott.

Aztán a Zuma Beachnél, ami a leghosszabb szabadstrand és a szörfösök paradicsoma, mi is leparkoltunk és sétáltunk egy nagyot.
Csomóan mentek szörfözni, sokan sétáltak, néhányan még fürdőztek is.
Már ment le a nap és ahogy aranyhidat képzett a vízen, mondtam Csibinek, hogy mennyire giccsesen romantikus lenne, ha ott a napfényben megjelenne egy delfin. 😀 Aztán láss csodát: jó, nem pont ott, ahol vártam, de ahogy ott sétáltunk, a parthoz nagyon-nagyon közel felfedeztünk két delfint.

Akárhányszor delfinekkel találkozunk, mindig óriási élmény és ez ezúttal sem maradt el. Ráadásul a parthoz ennyire közel. Milyen szuper lehet a vízben fürödve ilyen közelségben delfinekkel találkozni. (Jó, mondjuk, ha egy cápa jön, az valószínűleg korántsem ekkora élmény… Azért ebbe is belegondoltam. 😄) De a delfin, vagy egy bálna… Életre szóló emlék lehet.

Na, hát nekünk ennyi jutott Malibuból. Itt sem találkoztunk sztárokkal, de ez nem vont le semmit az élményből, elhihetitek. Hazafelé, még ott Malibuban megálltunk az Ollo nevű étteremnél vacsorázni. Hangulatos, fiatalos hely. Tele volt persze, mint az éttermek általában. Mi csak valami egyszerűt ettünk, valamit elfeleztünk, mert nem voltunk túlságosan éhesek. Aztán a végén választottunk egy csinos kis desszertet is, arra viszont emlékszünk, hogy nem csak szép, de finom is volt!