A botanikus kert után még maradt pár óránk, úgy gondoltuk, lemegyünk még egyszer a Csendes-óceán partjára.
Nagyjából ráböktünk egy közeli strand nevére a térképen és elindultunk. A közelben van például: Redondo Beach, Hermosa Beach, Manhattan Beach.
A legközelebb Redondo Beach volt, így azt választottuk. (A terv az volt, hogy onnan elmegyünk még a következő partra is, de persze aztán az idő egyre fogyott, így már nem fért bele több.)
Szóval irány Redondo Beach.
Megérkezvén próbáltunk a parthoz közel parkolót találni. Sikerült is, viszont itt fordult elő először, hogy csak készpénzzel lehetett fizetni. Egy fickót megkérdeztünk, hogy nem tud-e felváltani pénzt apróra, de sajnos nem tudott, így innen mennünk kellett, mert nem volt aprónk és sehol nem tudtunk váltani sem.
Így kikeveredtünk a parkolóból és mentünk még egy kört, majd véletlenül a móló alatt található parkolóban találtuk magunkat. Itt persze rengeteg autó volt, de találtunk helyet és kártyával is lehetett fizetni. Innen gyakorlatilag egyből a mólóra lehet kisétálni.
Itt Amerikában nagyon divatosak ezek a mólók (pier), nagyon sok van belőlük, ez itt Redondo Beach-en attól különleges, hogy nem ez a klasszikus, kisétálsz a végére, majd visszajössz típusú, hanem körbejárható. Félkörív alakja van, 6500 m² a területe, 7,6 méterrel a víz fölött található és ez a leghosszabb “végtelen” móló a kaliforniai partokon.
További érdekessége, hogy vitorlákra emlékeztető díszítőelemek vannak rajta, melyek még jobban feldobják az egyébként sem rossz látványt.
A mólóról hallani lehetett egy fóka kétségbeesett ugatását, azt hittük többen is vannak, de aztán megláttuk, hogy egyedül “panaszkodik” a vízben… 😀
A móló egyik végén éttermek sorakoznak, elég nagy volt a tömeg.
Miután körbejártuk, lementünk az óceán partjára és ott is tettünk egy elég nagy sétát. A már jól megszokott iszonyú széles homokos part várt ránk, mellette bicikliút és a csodálatos óceán.
Ezen a februári napon sem volt hideg, de túlzottan meleg sem. Pólóban lehetett sétálni. Viszont volt egy érdekes látvány a strandon, egy néni fürdőruciban volt, viszont arra kabátot húzott. 😀 Itt így megy ez.
A parton nem voltak olyan sokan, mint a mólón, élveztük a sétát.
Volt igazi életmentő kabin, pont, mint a filmekben. Kiderült, hogy amúgy itt biztosan forgattak Baywatch részeket.
A mólóhoz visszasétálva, vettünk egy churrost (itt nagyon népszerű a spanyolok kedvenc reggelije valamiért). Én például most ettem életemben először. Még nem sikerült azóta sem megfejtenem, mire is hasonlít az íze. (Ha valaki tudja, írja meg! 😀 Köszi!)
Amikor mentünk vissza az autóhoz, láttuk, hogy a másik irányban is van még “élet”, így azt is megnéztük, “ha már itt vagyunk” címszóval.
Itt halpiac működik, ami ebben az időpontban már zárva volt, csak a szagok voltak nagyon árulkodóak. Illetve a piacon kívül itt is különböző kis boltok sorakoztak: fagyizók, kisebb éttermek, ilyesmik.
Innen viszont már tényleg az autóhoz mentünk és mivel kezdett késő lenni, a további partok sajnos kimaradtak.
Elmentünk a Mimi’s-be vacsorázni, majd visszamentünk a szállodába. Csibi ismét kirakott csomagostul, ő pedig visszavitte az autót. Pár percnyire van a kölcsönző, utána pedig 10-15 perc séta vissza. Addig leültem a hallban, vártam és nézelődtem. Elég jó kis szálloda.
Renaissance Los Angeles Airport Hotel - gyakorlatilag az ablakból jól látni a leszálló repülőket, tök modern, hatalmas és szép szálloda.
Van a szálloda és a reptér között ingyenes shuttle-busz szolgáltatás, azzal terveztünk reggel a reptérre menni.
Este viszont még kisétáltunk a kivilágított LAX-felirathoz. Sokszor mentünk már el mellette autóval, gondoltuk, csak megnézzük már közelebbről is.
Szóval ez volt az esti program, miután felcuccoltunk a szobába. Ezen a környéken kifejezetten csak reptéri szállodák és autókölcsönzők sorakoznak.
Elmentünk egészen a feliratig, közvetlen közel nem lehet hozzá menni, de szemből elég jó fotókat készítettünk, aztán pedig összecsomagoltunk és aludni tértünk.
További képek
