Egészen korai géppel szándékoztunk hazajönni vasárnap. (9:05)
Elég sok járatból lehet választani, nagyjából óránként vagy kétóránként indul menetrend szerinti közvetlen járat Charlotte-ba.
Nem akartunk hajnalban kelni, de későn se, így választottuk ezt a gépet.
4,5 óra az út visszafelé és úgy számoltuk, hogy az időeltolódással együtt 17 óra körül otthon leszünk. Utána még kényelmesen el tudunk menni bevásárolni, hiszen másfél hónap után kongott a hűtő az ürességtől.
Időben kint is voltunk a repülőtéren, bár rögtön volt egy változás: átküldtek minket egy másik terminálra. De ezzel még nem is volt baj, mert közel volt. A vizsgálatokon nagyon gyorsan és simán átjutottunk - gyakorlatilag egyszerűbben, mint amikor Charlotte-ból jöttünk ide.
A vírusra vonatkozó első “jelek” itt is megjelentek már: táblák jelezték a kézmosás fontosságát.
Ettől függetlenül, semmi lázmérés, semmi, igazából még csak óriási tömeg sem volt, amire számítottunk.
Szóval mindenen simán átjutottunk. Vettünk egy kávét és szendvicset, amit elmajszoltuk, végül odamentünk a kapuhoz.
Na innen indult a kálvária, mert a gépünk késett.
Először csak kicsit, aztán egyre többet.
Mindig tologatták az időpontot, infót csak ritkán kaptunk és akkor is csak annyit, hogy sorry, de késik a gép.
Aztán próbáltak minket a részletekről is tájékoztatni, csak kicsit ellentmondásosak voltak az információk: hogy nem ér ide az, ami jött volna, mert valami technikai gond adódott vele. Akkor úgy volt, hogy a hangárból kell kihozni egy ott pihenő gépet, de az eltart egy ideig (20 percet mondtak), mire engedélyt kap, onnan áthozzák ide, stb. Azonban még 40 perc után sem érkezett meg…
Végül az lett, hogy még a kaputól is elküldtek minket egy másikhoz. Ott aztán tovább várakozunk.
Oda egyszer csak érkezett egy repülő, amin utasok voltak (tehát gyaníthatóan nem a hangárból jött ki…).
Közben pedig már a következő menetrendszerinti járat is felszállt szépen Charlotte irányába. Vicces, hogy még azzal is előbb hazaértünk volna.
Közben utánanéztünk: 3 óra várakozás után lehet kártérítésre igényt tartani. Hát arra gondosan ügyeltek, hogy pont benne legyünk a 3 órában.
Mivel ilyen sokat kellett várakozni, ezért kiraktak üdítőt és szendvicset, amiből lehetett venni a beszálláskor (mert amúgy útközben már csak valami kis snacket adnak, meg innivalót, mást nem). Így most kaptunk egy szendvicset és nagyjából 2 óra 58 perces késésnél zárták be a repülő ajtaját. Így kártérítést nyilván nem lehetett kérni.
De akkor én már mondjuk úgy voltam vele, hogy csak jussunk haza épségben, a többi nem is nagyon érdekelt.
Az út sima volt szerencsére, a kapitány elmondta, hogy tényleg valami technikai meghibásodás miatt nem érkezett meg az eredetileg várt repülő.
Szóval a hazaút némiképp viszontagságos volt, de aztán még egy késő esti vásárlásra elszaladtunk a boltba és igazából kicsit vegyes érzésekkel konstatáltuk, hogy “itthon vagyunk”. Charlotte is tök jó hely, de a napfényes, pálmafás Kalifornia… Na szóval, szerintem nem kell magyarázni, miért is voltunk picit szomorúak.