A kaliforniai kalandunk végén szerettük volna összegezni az élményeket és egy-két dologról írni, ami kimaradt.
Ősszel, amikor ez a projekt elkezdődött, akkor még nem tudtuk, hogy mennyi időt fogunk eltölteni Kaliforniában. Decemberben már körvonalazódott, hogy 2-3 hét lesz a munka, mi meg kihasználtuk a lehetőséget és megtoldottuk egy hét szabadsággal. Viszont a munka elhúzódott, így összesen végülis nettó hat hetet töltöttünk ott. Őszintén szólva, egyáltalán nem bánjuk, hogy így alakult. Már csak azért sem, mert így sikerült a “telet” ilyen meleg helyen töltenünk. Életünkben először kimaradt a klasszikus tél! 😀
Hat hét, de még így is annyi de annyi minden kimaradt. Arról nem is szólva, hogy lettek olyan helyek, melyekbe úgy beleszerettünk, hogy bármikor szívesen visszamennénk.
Az örök dilemma: vissza is mennél, hogy még jobban megismerd a helyet, ugyanakkor meg annyi új vár felfedezésre valahol máshol…
Valójában az egyetlen igazi kihívást a munka jelentette: Csibi rengeteget túlórázott, nekem pedig az időeltolódás (-9 óra) miatt gyakran nehéz volt összeegyeztetni az időpontokat és nagyon sokszor kellett nagyon korán kelnem. Végülis ezeket a nehézségeket is sikerült leküzdenünk és ezt leszámítva viszont szerencsére minden (különböző szállások, autóbérlések, autózások, kirándulások bonyolítása) nagyon gördülékenyen zajlott.
Anaheim
Olyan érdekes dolog ez: azelőtt semmit se hallottunk erről a városról, konkrétan még a nevét sem. Amikor pedig utazásra kerül a sor, csomó infót begyűjtünk, utánanézünk és a helyszínen igyekszünk amit csak lehet megismerni, felfedezni.
Most már tudjuk például, hogy itt nyitotta meg kapuit a világ első Disneylandje és azóta ha valamilyen műsorban, filmben elhangzik a név, akkor jóleső érzéssel csak egymásra mosolygunk, hogy már nem csupán egy ismeretlen város a térképen, hanem már el tudjuk helyezni a fejünkben, sőt emlékek is fűződnek hozzá.
Közlekedés és a HOV
Azt már említettük, hogy szinte mindegy mikor közlekedsz, itt mindig van forgalom a nagyon soksávos utakon… Ugyanakkor itt találkoztunk először HOV-sávokkal. Ti tudjátok mi az?
HOV - High Occupancy Vehicle = nagy kihasználtságú jármű: ez azt jelenti, hogy 2 (!) vagy több fő esetén lehet behajtani ezekbe a sávokba. Ez néhányszor nagyon-nagyon jól jött egyébként, mert sokkal egyenletesebben lehet haladni, sokszor a dugókat is el lehet kerülni. Még így sem mindig sikerült, de azért erre is volt példa.
Ez nagyon tetszett nekünk.
Csibi kollégái mesélték, hogy természetesen vannak, akik trükköznek ezzel is. Például bábut ültetnek az anyósülésre.
Egyébként ha valaki jogosulatlanul használja ezt a sávot és elkapják, akkor elég magas büntetésre számíthat…
A tömegközlekedést végül nem próbáltuk ki, így erről sajnos (vagy nem sajnos) nem tudunk nyilatkozni.
Hajléktalanok
Charlotte-ban és Atlantában is láttunk hajléktalanokat, de itt Los Angelesben (persze, nyilván nagyobb város) a hajléktalanok száma nagyon magas. Ami megdöbbentő, hogy egy-egy helyen (autópálya mellett, hídon, járdaszigeten) szó szerint kempingeznek. Felállított sátrakban laknak. Nagyon sokuknak van kerékpárja, azzal közlekednek.
Hallottuk már, hogy itt szinte megoldhatatlan probléma ez, de így látva elég megdöbbentő is volt az élmény. Sehol máshol ilyen mértékben nem láttunk még ilyet.
Azt mondják, hogy ezek a sátras környékek elég veszélyesek is, mindenképpen érdemes és erősen ajánlott ezeket elkerülni!
2018-ról 2019-re a hajléktalanok száma 16%-kal nőtt. Több mint 36 000-re becsülték a városban élő hajléktalanokat, a megyében ez a szám pedig közel 59 000.
Mi amúgy persze nem mászkáltunk szándékosan ilyen helyeken, de amúgy sehol nem éreztük magunkat veszélyben. (Visszagondolva, Atlantában este sétálgatva sokkal félelmetesebbnek tűnt a belvárosi környék, mint itt).
Azt azért még érdemes talán hozzátenni, hogy mivel a megélhetés sokkal drágább, ezért így logikus, hogy sokkal könnyebb lejtőre is kerülni.
Vannak itt másmilyen hajléktalanok is. Olyanok, akik eljárnak dolgozni, de nincs hova hazamenniük. Autóban, furgonban, lakóbuszban élnek, egy lakást azonban már nem tudnak fenntartani. A város 2018-ban ezeknek az embereknek területeket és parkolókat alakított át, hogy legyen biztonságos helyük, parkolójuk az éjszakákra. 2019-ben 16 000-re becsülték az ilyen hajléktalanok számát.
Hogy élnénk-e Los Angelesben?
Los Angeles és környéke, illetve minden, amit Kaliforniából láttunk, tetszik nekünk. Ezért Csibi azt mondja, ha lenne egy normális fizetéssel járó munkája, ahová nem kell sokat utaznia, akkor a válasz igen.
De ahogy az előbb említettük, a megélhetés itt minden téren (lakhatás, benzin, kaja) lényegesen drágább, mint pl. nálunk Észak-Karolinában!
Részemről is igen, de én azért kicsit tartottam a sokat hallott természeti katasztrófáktól. Szerencsére egy sem történt az ott tartózkodásunk alatt, de ezzel kapcsolatban azért azt is gondolom, hogy bárhol történhetnek olyan dolgok, ami miatt az adott hely veszélyes is lehet, így ez végső soron nem szempont.
Szóval összességében mindkettőnknek nagyon tetszett a város, a mérete és a kissé kaotikus közlekedése ellenére is.
Az sem egy utolsó szempont, hogy abszolút nem bánnánk, ha olyan helyen élnénk, ahol maximum félórányi távolságra ott egy tenger vagy éppen maga az óceán teljes pompájában…
