Nagyon fura belegondolni, de ez már a harmadik július 4-e, amit itt töltünk.
A legelső évben még alig pár hónapja voltunk itt, akkor még minden új volt. Tavaly sajnos rendhagyó módon minden nagyobb rendezvény elmaradt a pandémia miatt.
Az 1776-ban kikiáltott függetlenség napja (Independence Day) vagy július negyedike (Fourth of July) az Egyesült Államok talán legnagyobb ünnepe.
Philadelphiában 1776. július 2-án a kongresszus kimondta a 13 gyarmat elszakadását Nagy-Britanniától majd két nappal később kiadták a (főleg) Thomas Jefferson által írt Függetlenségi Nyilatkozatot.
Az ország azonban csak az 1783-as párizsi békével nyerte el teljes függetlenségét.
Az első szervezett ünnepséget 1777. július 4-én tartották Philadelphiában.
Na de a történelmi tényeken túl rengeteg program is jellemzi ezt az ünnepet.
A családok piknikeznek, grilleznek, partikat rendeznek. A hosszú hétvégét kihasználva nagyon sokan útra kelnek, hogy meglátogassák a családtagjaikat vagy barátaikat, de sokan időzítenek vakációt is erre az időszakra.
Reggelente katonai parádékat, délután baseball-meccseket, este pedig természetesen tűzijátékokat szerveznek.
Az egész ország nemzeti színekbe öltözik, mindenhol a kék-piros-fehér színű zászlók lobognak. (Ez egyébként nem csak ünnepek idején szokás itt.) Sőt az épületek is ilyen megvilágítást kapnak.
Az emberek is nemzeti színű ruhákba öltöznek vagy legalábbis van rajtuk valami nagyon amerikai. Felirat a pólón, tegnap láttam például egy nagyon jópofa amerikai-zászló formájú nyakláncot is, de van fejdísz és persze minden egyéb kiegészítő.
Mi eredetileg a hegyekbe szerettünk volna menni 2-3 napra, de az ünnepre való tekintettel (illetve arra, hogy mindig csúszásban vagyunk az idővel), mire észbe kaptunk, már csak azt sikerült megállapítani, hogy nincs hely sehol sem.
Ezért módosítottunk a terven: szombaton Chapel Hill városába utaztunk egy kis kirándulásra, vasárnap pedig délután, vagyis inkább már estefelé elmentünk a kedvenc parkunkba a Freedom Parkba.
Itt most nem volt tömeg, de itt is piknikeztek, sőt egy család / baráti társaság itt ünnepelte a július 4-ét. Kaja-pia, láttuk a tűzijáték is be volt készítve. Itt nem csak Szilveszterkor lehet tűzijátékot kapni ugyanis, hanem kvázi bármikor. (Bár néhány államban biztonsági okokból betiltották vagy korlátozzák azokat.)
Sétáltunk egy nagyot. Minden csupa zöld; naplementéhez közeledve már a fények is nagyon jók voltak. Nagyon szeretjük, mert ez a park is mindig más arcát mutatja.
Innen aztán a belvárosba mentünk. A térkép szerint a belvárosban már dugó volt, ezért a szokásos parkolónk helyett egy távolabbit néztünk ki. Kiindulva az eddigi tapasztalatainkból amúgy is tudtuk, hogy nem is érdemes a Romare Bearden park közelében parkolóhelyet keresni ilyen esemény alkalmával.
Amúgy ahol parkolni szoktunk, az le is volt zárva, mert a közeléből szokták fellőni a tűzijátékot.
Tehát egy kicsit odébb tettük le az autót egy parkolóban és onnan besétáltunk a belváros szívébe.
Ez egy 10-15 perces séta kb.
Ahogy haladtunk már láttuk, hogy gyűlik a tömeg.
Mint már említettük, tavaly elmaradt a tűzijáték és nagyon érezhető volt, hogy az emberek már vágytak valami nagyszabású, közösségi programra.
Rengetegen voltak a parkban. Ami két éve még teljesen szokatlan volt számunkra, azt most már abszolút alap: pokrócok tömkelege, saját kis kempingszékek. (Nekünk még nincsen, de most már úgy tűnik, ideje lesz beszerezni! 😁)
Most “késve” érkeztünk, ezért nem is tudtunk leülni, meg őszintén szólva azért annyira a tömeg közepébe nem is vágytunk.
A szélén állva vártuk a kezdést. A hagyományok szerint itt is van előtte egy baseball-meccs a stadionban, akik ott vannak, onnan nézhetik végig a tűzijátékot, a tömeg másik része pedig innen a parkból.
Mókás volt látni, ahogy az épületek erkélyei is megteltek.
Maga a tűzijáték nagyon látványos és ütős volt (két éve is amúgy). Egy kis ízelítőnek itt egy rövid videó a tűzijáték utolsó perceiről.
Ami számomra fura volt, hogy alig volt valakin maszk.
A hangulat egyébként fantasztikus volt, jó volt része lenni ennek az ünneplésnek.
Mikor vége lett, sétáltunk még egy kicsit a városban. A tömeg lassan kezdett oszlani, rendőrök irányították a forgalmat most is. Az egyik sarkon iszonyú hangosan szólt a zene, vadidegen emberek táncoltak egymással.
Mi azt hittük van ott valami kisebb rendezvény, de mindössze a dugóban álló autók egyikéből áradt a zene és arra táncoltak az emberek. 😀 Úgy tűnik elég trendi itt ez a Slingshot nevű autó, abból ordított a zene.
Szerencsére a városból kifelé már nem volt dugó, így kényelmesen, a szokásos 20 perc alatt haza is értünk. Útközben még láttuk, hogy városszerte további tűzijátékok voltak, sőt hazaérve itt a mi környékünkön sem szűnt meg egészen éjfélig az ünnepi hangulat.
Egy utazós csoportban olvastam a minap, ahol az egyik tag mesélte, hogy ők már több mint 10 éve élnek itt Amerikában és akkoriban mennyivel másabb volt az ünneplés: sokkal erősebben lehetett érezni a patriotizmust, mint mostanában.
Mivel nekünk nincs még ilyen sokéves tapasztalatunk ezért mi sajnos nem tudjuk összehasonlítani. Viszont számunkra még így is érezhető volt. Még akkor is, ha számos nemzet vett körül minket: indiai, spanyol ajkú, amerikai… Volt ott mindenki. Jó volt a pillanatban benne lenni.
Ha most így éreztünk, vajon milyen lehetett 10-15 évvel ezelőtt?!
🇺🇸 🎇
További képek
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!