Winston-Salem

Winston-Salem Észak-Karolina államban, Charlotte-tól 80 mérföldnyire található. Ez kb. másfél órás út tőlünk. A kettős nevű város Salem és Winston egyesüléséből keletkezett 1886-ban. Gyakran emlegetik mint Iker várost „Twin City”, de a „Camel City” becenevet is viseli, amely a dohányiparára utal. A 18. században a Pennsylvaniából áttelepülő morvák vásároltak itt nagy földterületeket és 1766-ban kezdték meg Salem építését. Gyorsan virágzó ipari és kereskedelmi központtá fejlesztették. Winston csak egy évszázaddal később, 1849-ben jött létre. A két gyorsan fejlődő város a század elejére egyesült.

A várost 1950-ben kezdték el rekonstruálni, de igyekeztek megőrizni a 18. századi hangulatot is.
Ez a kettősség érezhető is: van néhány felhőkarcoló, de alapvetően érződik a korabeli hangulat is.
Mi a városnak csak egy kis részét jártuk be, de az elnyerte a tetszésünket.
Parkolót találni nem volt egyszerű: az utcai parkolók mind tele voltak, parkolóházat pedig nem nagyon láttunk. Végül aztán a felhőkarcolók tövében találtunk egy helyet, ahol 5 USD/nap áron sikerült megállni.
Aztán a nyakunkba vettük a várost.

A felhőkarcolók mellett elhaladva gyönyörű színekben pompázó hortenziákat találtunk. Imádom, hogy olyan szép színesek. Elhaladtunk a buszpályaudvar mellett és eközben néhány szép épületet sikerült még útba ejteni.
Aztán csak úgy találomra bekanyarodtunk egy utcába, ahol fantasztikus illatú hársfák árnyékában egy templomig jutottunk. (Hársfát eddig még sehol sem láttunk itt. De az illata volt a legjobb.)

Aztán persze ideje volt keresni egy kihagyhatatlan kávézót! 😀 Gyorsan találtunk is egyet: Camino névre hallgatott.
Itt (mármint úgy Észak-Karolinában és gondolom Amerika-szerte is) mostanra lekerültek a “maszk viselése kötelező” táblák, helyette az van kiírva mindenhol, hogy aki be van oltva teljesen, azoknak nem kell maszkot viselni, aki viszont nincs, az hordjon és tartsa a távolságot. De semmiféle megkülönböztetésben nem részesül senki, ráadásul azt sem ellenőrzi senki, hogy ténylegesen be vagy-e oltva. Na itt kértünk egy kávét és egy péksütit, amit kint leülve szép nyugiban el is fogyasztottunk néhány kismadár társaságában.

Ezután folytattuk a sétánkat. Művészeti elemekkel díszített utcákon át haladtunk.
Itt is rengeteg falfestményre bukkantunk. Itt ezeket nem rongálás címszó alatt követik el, hanem rendesen művészeti értékük van. Elég jól feldobják egy-egy város, utca vagy csak egy ház hangulatát is.
Ráadásul itt még szobrok is voltak, melyek a házak tetején ültek, lógtak, vagy éppen álltak. Elsőre meghökkentő látvány, de amúgy nagyon tetszettek nekünk.

A másik érdekessége a városnak, hogy minden villanyoszlopon szélcsengő lóg.
Most nem volt szél, így nem igazán lehetett hallani őket, ellenben egyedivé varázsolta a várost.

Ahogy fentebb már említettük, Winston-Salem korábban a dohányiparáról volt híres. Az 1870-es években a vasút városba érkezése elősegítette a dohányipar fellendülését. Ezek a gyárépületek és raktárak a mai napig fennmaradtak, de azóta korszerűsítették és átalakították őket.

A Bailey Park most a Wake Forest Innovációs Negyed része. Több mint száz cég és öt tudományos intézmény található itt. Egy nagyon szimpatikus park szemben egy orvosi egyetemmel.
A parkban akkor éppen nem voltak túl sokan, viszont nagyon hangulatos hely színes napernyőkkel és székekkel. Voltak páran akik itt tartottak ebédszünetet; egyszerűen kiültek a parkba és itt fogyasztották el az ételüket.
Ezenkívül ahogy láttuk a végzősöknek is volt éppen valami rendezvény, lufikkal, leterített matracokkal és hűtőládákkal.

Az egykori norfolki és nyugati vasutat 1,7 mérföldes (2,8 km) kövezett gyalogösvénnyé alakították át. Long Branch Trail a neve, mely a régi afroamerikai szomszédságból ered, mely korábban az innovációs negyed nagy részét foglalta el.

Az ösvény nagyon népszerű a sétálók, futók, kerékpárosok, kisgyerekesek, kutyások körében.
Viszont mivel a gazdasági központ szívében található, így az alkalmazottak és diákok számára is remek lehetőségeket kínál.
Nagyon hangulatos a kialakítása, sok helyen látni az eredeti síneket, ahol egykoron a vasút haladt.

Ezen elindultunk, mentünk is egy darabon, de már elég fáradtak voltunk a nagy melegben és nem tudtuk, hol lehet az útról letérni, hogy visszajussunk a parkolóhoz. Ezért egy ponton visszafordultunk és onnan már az autót céloztuk meg.

Innen a 10 percre található Salem Lake irányába tartottunk.
Ez a közel 148 hektáros tó nagyon szép és rengeteg sportolási lehetőséget kínál: lehet horgászni, csónakázni, kajakozni, saját hajóval is, de bérelni is lehet.

A tó teljes hosszában szintén van egy gyalogos ösvény, mely körbejárható, ennek hossza 7 mérföld (11,2 km). Lehet itt futni, sétálni, biciklizni, de akár lóháton is körbe lehet járni a tavat.
A tó körül természetesen van mosdó, játszótér, piknikező-grillező helyek.

Rengeteg kacsa és vadlúd is élvezi a helyet, nem csak a tavon úszkálnak, de ha kedvük szottyan akkor az utat, sőt a parkolót is birtokba veszik. Mókás kis jószágok.

Mi az ösvényen elindultunk, de nem jártuk körbe, mert addigra már a városban is elég kilométert gyűjtöttünk össze és a nagy hőségben úgy éreztük, hogy most ennyi elég is lesz.

Szóval itt is maradt még indok arra, hogy valamikor visszatérjünk, mert még Old-Salem-et sem láttuk többek között. Majd egy következő alkalommal azt is megmutatjuk Nektek! 😀