Immersive Van Gogh Kiállítás

Hónapok óta az egyik legjobban várt esemény is elérkezett. Charlotte városába is elhozták ugyanis az Immersive Van Gogh Kiállítást.
Ahogyan a nevében is benne van valóban magával ragadó. Ez ugyanis nem egy hagyományos művészeti kiállítás, ahol a képek a falon lógnak, miközben az ember sétálgat közöttük. A művészet és a zene semmihez sem fogható párosítása.

Van Gogh festményei 14 kisfilm formájában elevenednek meg a szemünk előtt.
A kiállítás alkotója Massimiliano Siccardi, aki közel 30 éve dolgozik ezen a nagyszabású eseményen.
Megérte rá várni, mert igazán fantasztikus élmény volt!!
Szerencsére nem volt tömeg (hétköznap este voltunk).

A kiállításnak a Camp North End nevű hely ad otthon.
Kiderült, hogy Charlotte-nak ezen a részén még nem is jártunk.
A Camp North End egy 76 hektáros ipari területen fekszik, a belvárostól északra.
Az épületek korábban a Ford gyáraként, majd rakétagyárként szolgáltak.
Manapság azonban tökéletes példája annak, hogyan lehet a régi épületeket újrahasznosítani.

Van itt mindenféle vendéglátó egység, bevásárló- és művészeti központ egyre élénkebb éjszakai élettel.

A kiállítás helyszíne például az egykori Ford gyár.
A jegyvásárlás nagyon érdekesen zajlott. Először is regisztrálni kellett. Utána kaptunk egy e-mailt, hogy most előfoglalási kedvezménnyel lehet jegyhez jutni.
A jegyek ára időponttól függően változott.

Mi hónapokkal ezelőtt megvásároltuk a jegyet, amit aztán július elején küldtek ki - online.
Azt kérték, hogy lehetőség szerint ne nyomtassuk ki, csak a telefonon kell felmutatni.
Mi egy hétköznap estét választottunk, úgy tűnik okosan, mert ekkor nem volt kifejezetten nagy tömeg. Sokan voltak, de nem volt nyomasztó érzése az embernek.

Ez annak is köszönhető, hogy a kiállításon megfelelő távolságra elhelyezett körök jelezték, hol lehet helyet foglalni - székeken, padokon, vagy akár a földön.
A belépőjegyhez járt egy-egy van Gogh-os párna is - ezt a végén (sajnos) le kellett adni, illetve kaptunk fejenként egy-egy posztert is.
A raktárépület most a kiállításhoz passzoló dekorációt kapott, van büfé és szuvenírbolt is természetesen, de a fő látványosság az maga a kiállítás.
Voltunk még otthon régebben szintén egy modern kiállításon, amely véletlenül ugyan, de szintén egy van Gogh kiállítás volt. De ehhez foghatót még nem láttunk.

Jó, hogy le lehet ülni és bármerre néz az ember a hatalmas teremben ugyanazt látja.
Izgalmas, ahogy klasszikus vagy éppen modern zenére megelevenednek a festmények.
Amikor véget ért, mi még bent maradtunk - és az aznapi utolsó vetítést is végignéztük.
Ekkor már nem sokan voltak a teremben, így másik helyre is át tudtunk ülni.

És akkor jöjjön egy kis statisztika is a kiállításról:

• 400 felhasznált kép
• 400 ampernyi áramerősség (egy átlagos családi háznak 32 A elegendő)
• 14 000 m³ kiállítási tér
• 30 kilométernyi kábel
• 119 000 képkockányi videó
• 550 méter gerenda
• 225 000 000 pixel
• 98 projektor

Korábban volt egy időszak az életemben, amikor híres festők (ön)életrajzi könyveit olvasgattam.
Van Gogh-gal kapcsolatban az jutott eszembe, ahogy néztem a szemem előtt megelevenedő festményeket, hogy lehetséges az, hogy egy ilyen festőgéniusz egész életében mindössze egyetlen képet adott el, halála után pedig az emberek kapkodnak a jegyekért, hogy megnézhessék a műveit.
Szomorú sors jutott neki. Magányosan, több betegségtől gyötörten élt, majd miután levágta a fülét, rövid ideig elmegyógyintézetbe is került.
Végül 37 évesen öngyilkos lett.
Hagyatéka közel 850 festmény és ugyanennyi rajz.
Szegény jó Vincent, ha tudta volna, hogy 1987-ben az “Íriszek” című műve 53 millió dollárért kel majd el…

További képek