Az otthon töltött idő

02/14/2022

Hétfőn reggel a 16. kerületbe kellett mennünk, mert ott volt a hely, ahonnan autót béreltünk. Sokkal kedvezőbb áron találtunk, mintha a reptéren, vagy bármelyik autókölcsönzőből vettünk volna ki autót. Itt 8690 Ft/nap. 17 napra kértük és még plusz 100 000 Ft kauciót kellett otthagyni.
A többi helyen, ahol néztük, mindenhol alsó hangon 500 000 Ft lett volna, ha kérünk biztosítást is.
Milán elvitt minket, mi átvettük az autót és aztán egyből mentünk vissza Szentendrére, mert ez az utazás elsősorban tényleg mindenféle ügyintézésről szólt.

Többek között szerettük volna a hitelkártyát és bankkártyáinkat megszüntetni, mert kintről kb. semmit sem lehet elintézni, ráadásul a hitelkártyát jó ideje nem is használjuk, viszont mindenféle havidíjat állandóan levonnak. Ezért elsőként ezt szerettük volna elintézni.
Első számú helyszín: Erste Bank. (Szentendrén kb. mindenhol fizetni kell a parkolásért - szerencsére viszont sms-ben is lehet rendezni). Pont a bank előtt találtunk egy helyet, ott le is parkoltunk.
Itt mindkettőnknek volt intéznivalója. Nekem bankkártya/bankszámla megszüntetés, Csibinek hitelkártya és egy lakástakarék megszüntetés. Nem voltak sokan, mégis kellett várakozni, mert egy ember dolgozott a hátsó részen. Végre sorra kerültünk, annyit sikerült elintézni, hogy a bankkártyámat bevonták… :) Ekkor ugyanis a rendszer feladta a működést és nem történt semmi. Mondták, hogy bankszinten volt valami rendszerfrissítés, melynek következtében nem működik semmi, így jöjjünk vissza máskor. Na gondoltuk, ez is jól indul!
Másik bankfiókban ugyanez lett volna a helyzet, szóval meg sem próbáltunk aznap egy másikba átmenni.
Oké, akkor irány a Takarékbank (tiszta szerencse, hogy ebből is akadt egy Szentendrén). Itt csak Csibi szerette volna megszüntetni a kártyáját.

Szóval Takarékbank: rögtön szólítottak minket, ahol a pénztárban ülő emberke elmondta, hogy ezt nem lehet megszüntetni, majd csak 30 nap elteltével, mert még aznap vettünk ki róla pénzt…
(Ez így önmagában is hülyeség, hogy ilyen szabályok vannak…) Amit lehetett, azokat megpróbálta elintézni, de mondta, hogy majd jöjjünk vissza két hét múlva / vagy telefonáljunk. Addigra megpróbálja kideríteni, hogy esetleg közjegyzői meghatalmazással valaki más tudna-e intézkedni az ügyben. Szóval kettőből nulla… Jól indult az egész ügyintézés.

Innen elmentünk a postára, mert most a vízumügyintézés is úgy zajlik, hogy nem lehet elmenni az útlevélért a megadott címre, mint korábban, hanem vinned kell magaddal egy felbélyegzett válaszborítékot.
1380 Ft, elsőbbségi, ajánlott, tértis, szóval mindennel fel kell szerelni.
Vettünk két borítékot, bélyegekkel (mert ez is fontos, hogy csak bélyeggel lehet) és kértünk rá megfelelő matricákat is. Persze otthon derült ki, hogy sajnos nem jó borítékot vettünk. Normál méretűt választottunk, hiszen - gondoltuk mi - abba simán belefér egy útlevél… Igen ám, csak éppen elő van írva, hogy mekkora boríték szükséges.
Szóval akkor már háromból nulla volt az eredményességünk erre a napra… 😄

Ezt követően sétáltunk egyet Szentendre belvárosában, aztán kb. ennyi is volt az első nap.

PS: Huginak van ismeretsége a Takarékbankban, ezért egyeztetett velük és kiderült még este, hogy igenis meg tudtuk volna szüntetni a bankszámlát. Így aztán másnap vissza kellett mennünk és konkrétan keresni egy hölgyet.

02/15/2022

Tehát másnap reggel déjà vu - ismét az Erste Bank előtt parkoltunk, gondoltuk, megpróbáljuk ezt is akkor elintézni, hátha már jó a rendszer.
Ezúttal sikerrel is jártunk, mindent meg tudtunk szüntetni. Illetve picit lóg a levegőben az enyém, ugyanis azt mondták, hogy ha véletlenül bármilyen utalás érkezik a számlámra a következő 30 napban, akkor az egész dolog semmis és elölről kell kezdeni mindent.
Mondanám, hogy ezt sem értem, ha egyszer megszünteti az ember, akkor miért nem lehet ott és akkor lezárni, mit kell további 30 napig még életben tartani. Bízom benne, hogy senki sem fog semmit oda utalni és akkor ez a dolog pipa!

Aztán irány a Takarékbank. Kerestük, akit kellett, el is intézték pikk-pakk az egész dolgot. Itt is van 30 nap ügyintézési idő, tehát akkor kerül majd teljesen lezárásra, meg a fennmaradó összeget is akkor utalják át Csibinek, de azért baromira nem mindegy, hogy emiatt nekünk már nem kell bemenni a bankba. A tegnapi fickó nem is nagyon mert ránk nézni. Nekünk mindegy, mi nem haragszunk rá, csak éppen elég fontos nekünk, hogy el tudjuk-e intézni vagy sem. De szerencsére két hölgy nagyon gyorsan, precízen és segítőkészen elintézte nekünk a dolgot.

Az elejéről talán emlékeztek, hogy ugye a védettségi kártya rossz címre érkezett. Erről amúgy időközben az albérlőink is tájékoztattak minket, hogy jött valami küldemény, amiről bedobtak egy papírt.
Na, akkor irány a budaörsi posta, és csak remélni tudtuk, hogy egyáltalán még a postán lesz a küldemény.
A hivatalos e-mailben arról tájékoztattak, hogy január 31-én postázásra került, a lakók pedig pár napja jelezték, hogy akkor érkezett a papír a postaládába, és ekkor már azért február 10-e körül jártunk…
A bedobott papír nem volt nálunk, de eddig korábban anélkül is át lehetett venni a küldeményt. Most a néni először szerette volna látni a papírt, meg az érdekelte, hogy honnan tudunk egyáltalán a küldemény érkezéséről… Ez a dolga, így elmondtuk neki, hogy honnan tudjuk, nyilván tudtam magam igazolni és amikor azt is meg tudtam mondani, hogy gyaníthatóan mi lehet a küldeményben, akkor megkaptam a kártyát. Amire persze az első oltás dátumát írták, azt is rosszul. Mindegy, megvan, azt kész. Valószínűleg sehol sem kell majd, ha meg visszautazunk, akkor pláne nem.
És itt még ezután vettünk két nagyobb borítékot az útleveleknek és kértünk új bélyeget is. Szerencsére Csibi le tudta szedni ügyesen a 445 Ft-os bélyegeket és csak a 40 Ft-osból kellett újat kérnünk.

Utána még elmentünk egy-két helyre vásárolni, Müller, Tesco ilyesmi. Kerestünk egy-két dolgot, amit szeretünk, viszont Amerikában nem lehet kapni. Innen Szentendrére visszajutni, alsó hangon másfél óra volt, szóval ez a nap is eltelt.

02/16/2022

A személyi igazolványom jövőre fog lejárni és mivel ugyebár az elmúlt 3 évben sem sikerült hazajönni, gondoltuk, azt is meg kéne hosszabbítani, ha már itthon vagyunk.
Egy újabb program.
Illetve a Földhivatalban is volt dolgunk, így erre a napra ezeket a programokat szerveztük.
Szerencsére mindkettőt tudtuk Szentendrén intézni.
Az okmányiroda 11-kor nyitott, ezért először a Földhivatalba vettük az irányt. Ennek van saját parkolója, így ott nem kellett külön fizetni.
Ki kellett tölteni egy papírt, be kellett fizetni a díjat és már meg is voltunk. Ez viszonylag gyorsan elintéződött.
Innen átmentünk az Okmányirodába, ahova oda is értünk pont nyitásra, viszont parkolóhely már nem volt, így kerestünk egy másik helyet, ahonnan pár perc sétára van csak a hivatal, de mire visszaértünk, máris rögtön megugrott a sorszám, amit kaptam. Itt minimum másfél órát kellett várakozni.
Aztán mikor végre sorra kerültem, akkor kiderült, hogy tök nagy mázli, hogy régi típusú személyim van még, mert csak ezért sikerült újat csináltatni. Ha nem így lett volna, akkor díj ellenében sem lehetett volna (csak fél évvel a lejárata előtt). Vagy ha azt mondtam volna, hogy elhagytam… 😄
Lényeg a lényeg, azt mondták, hogy 8 nap és érkezik is. (Egyébként február 22-én meg is jött!)

Ez a nap is eltelt.

Izgatottan vártuk a következőt, ugyanis február 17-én 9:20-ra volt időpontunk a Nagykövetségen.

02/17/2022

Több parkolóhelyet néztünk a metró vonalán, hogy viszonylag egyszerűen el lehessen jutni a belváros szívébe.
Viszont mivel a metróról sem tudjuk, hol jár, hol nem jár, ezért végülis megkockáztattuk, hogy egyenesen a Szabadság térre megyünk, ahol van mélygarázs. Mivel itt nem volt opció, hogy késünk, ezért nagyon korán keltünk és nagyon időben elindultunk, mert tudtuk, hogy önmagában Szentendréről sem egyszerű bejutni a városba, meg a belvárosban sem egyszerű a közlekedés.
Sőt, mint később kiderült, a brazil elnök is pont ezt a napot választotta látogatásra. Szerencsére ez a mi kora reggeli akciónkat nem befolyásolta. Közel másfél óra után meg is érkeztünk. 8 óra után pár perccel értünk oda, a parkolót is megtaláltuk, hely is volt, és mint kiderült, gyakorlatilag pontosan a tér közepén jöttünk ki, tehát ott álltunk szemben a Nagykövetséggel.

Ezen a reggelen, nagyon hideg szél fújt, szóval egy ideig ott várakoztunk a fedett parkoló bejárónál. Aztán odamerészkedtünk, ahol már ekkor sorban állás volt. Egyesével engedik be az embereket, addig pedig kint kell várakozni, mindegy milyen idő van.
Tudtuk, hogy korábban érkeztünk, a lista szerint sokan voltak még előttünk, de nem mindenki érkezett meg, így volt akit hamarabb beengedtek. Nekünk még várni kellett, így visszamentünk a parkolóhoz, mert annyira fáztunk.
Aztán 9 után pár perccel beálltunk a sorba, de ekkor már nem is kellett sokat várakozni, mert már hívtak is minket.

Most bemehettünk ketten is az ellenőrző pontra. (3 évvel ezelőtt, mikor itt jártunk, akkor még itt is külön lehetett csak átjutni.)
Volt egy lány, aki elég sok problémával küzdött: késett is, a papírjai sem voltak rendben és itt az ellenőrzésen is “beszorult”, szóval miatta kicsit várnunk kellett. Aztán átnézték a táskánkat, telefont, autókulcsot, de még az okosórát is kint kellett hagynunk. A víz pedig úgy működik, hogy innod kell egy kortyot belőle és csak ezután viheted be Magaddal.
Miután rendben találtak minket, mehettünk is. Most már ismerjük a járást itt, ahogy korábban írtuk, olyan, mint egy postahivatal, különböző ablakoknál kell intézni a különböző fázisokat. A járvány miatt most kicsit át van rendezve a várakozó rész, nem lehet szorosan egymás mellett leülni, de alapvetően megvan mindennek ugyanúgy a sorrendje. Nekünk most picit várni kellett, mert a 2. és a 3. ablaknál is voltak előttünk.
Aztán odajutottunk, leadtuk, amit kértek és mivel nekünk ez most megújítás, túl sok újdonság nem volt benne.
Annyit kérdeztek, hogy ugyanannál a cégnél fog-e Csibi dolgozni, ahol eddig. Mondtuk, hogy igen, a hölgy mindent ellenőrzött és mondta, hogy menjünk az egyes ablakhoz (pénztár), ahol 500 USD-t kell befizetni. Utána még látni szeretett volna minket, de mondta azt is, hogy valószínűleg a konkrét interjúra nem lesz szükség, szóval jöjjünk vissza, aztán szerinte el is mehetünk majd. (Egyébként most már úgy van, hogy nincs szükség 3 példányra a külföldi cég által kitöltött nyomtatványokból, mert egyből bekerül a rendszerbe és gyakorlatilag a repülőtéren is már egyből látják a gépben az adatokat.)
Befizettük a díjat, utána pár percet kellett várnunk és mutatta, hogy a konzul aláírta a papírunkat, leadtuk a borítékokat és egy héten belül várhatjuk az útleveleket.
Azt mondta, hogy még közvetlen másnap (pénteken) be fog kerülni a vízum, kedden pedig postázzák is az útleveleket. Másnap, szerdán (23-án) meg is érkeztek! 😀 Juhééé!!!

Azt még megnéztük, hogy most is lehet a helyszínen fotót készíteni, 1500 Ft a díja.
Mi amúgy még kint Amerikában csináltattunk az indulás előtti napon, gondoltuk, ha ott csináltatunk, akkor tuti nem lehet baj a méretével (mert ehhez más szabvány méret kell, mint egy sima igazolványképhez Magyarországon). De mivel a DS-160-as nyomtatvány kitöltése során is fel kell tölteni egy-egy fotót (ezt Csibi készítette otthon), a hölgy azt mondta, hogy ez tök rendben van, szóval nem volt szükség a másik igazolványképre. 😀

Itt végeztünk is! 😀 Ez nagyon flottul, gyorsan és gördülékenyen zajlott!
Csak azon bosszankodtunk, hogy gyakorlatilag emiatt kellett hazautazni, holott ezt simán el tudtuk volna intézni kint is.
Na de most már mindegy, legalább ez megvan.
És ha már gyakorlatilag a Parlament tőszomszédságában voltunk, kihasználtuk az időt és a lehetőséget és egy kicsit turistáskodtunk a környéken is. Pláne, mivel tudtuk, hogy túl sok ilyen típusú program most nem fog beleférni az itthon töltött időbe.

Én anno ide jártam Főiskolára az Alkotmány utcába, viszont utána nagyon hosszú ideig nem voltam még a környéken sem, így meglepve tapasztaltam, hogy a villamoson kívül autók most nem járnak erre. Ez amúgy tetszik. A Parlament épülete is nagyon szép, meg a téren található egyéb épületek is! Körbejártuk a Parlamentet, csináltunk pár fotót, aztán beültünk egy kávézóba, szemben a Parlamenttel, mivel a korai kelés miatt, kávét sem ittunk és nem is reggeliztünk. Ittunk egy capuccinot és ettünk egy szendvicset, aztán indultunk vissza a parkolóba.

A parkolás itt nyilván nem volt olcsó, 2700 Ft-ot fizettünk, de legalább közel volt és nem is késtünk el. 😀

Innen mentünk tovább a Központi Okmányirodába. A belvárosból külön történet kijutni. Ráadásul a parkoló neve, amit megadtunk, kiderült, hogy több helyen is van, és már jó messzire jutottunk, mire mindkettőnknek gyanús lett, hogy a Visegrádi utca az pont a másik irány… 😄
Szóval lehetett megfordulni és visszamenni.
Ez viszonylag gyorsan meg is történt. Az Okmányirodában is összesen csak két ember volt előttünk, így hamar sorra került Csibi. A védettségi kártyáját viszont cserébe nem találták… Másodszori nekifutásra aztán sikerült azt is magunkhoz venni. Itt mindössze 300 Ft-ot fizettünk a parkolásért és végre kész voltunk.

Délután Csibi Apukájához mentünk látogatóba. Jó volt ennyi idő után újra találkozni. Ettünk, beszélgettünk, aztán szépen este is lett. Megint csúcsforgalomban indultunk vissza Szentendrére. Ezt eddig még nem sikerült megúszni. Egy - másfél óra általában, mire visszaérünk.

02/18/2022

Miután felkeltünk az én Anyukámat látogattuk meg. Itt is ettünk, beszélgettünk egy nagyot és valamikor délután onnan átmentünk Csepelre Csibi egyik barátjához, aki rendelt kintről egy kabátot és most sikerült neki átadni. 😀
Ott is dumáltunk egy kicsit - a járvány miatt nem is mentünk be hozzájuk sem, hanem kint beszélgettünk. Itt is nagyon gyorsan elszaladt az idő, most már mondhatni szokás szerint csúcsforgalomban indultunk vissza Szentendrére.
Már sötét volt, így viszont tök szép volt a kivilágított Parlament.

02/19/2022 - 02/20/2022

A hétvégére családi program volt tervben. Mivel Hugiéknál vagyunk, így közösen terveztünk programot, de csak itt a közelben. Mi egyik nap, amikor egyedül kószáltunk valamelyik ügyintézést követően, egy nénivel beszédbe elegyedtünk, aki sokat mesélt helyi dolgokról és ajánlott kirándulóhelyeket, meg kávézókat, meg mindent és az ő javaslatára mentünk Szentendre Szamárhegynek nevezett részére.

Nagyot sétáltunk, de persze a gyerekek hamar elfáradtak, meg a szél is erősen fújt, így nem volt egész napos program ez sem.
Vasárnap csak kettesben lementünk a Balatonra. Ezt még kint megbeszéltük, hogy a Balatonra mindenképp szeretnénk elmenni.
Tihany lett volna az eredeti célpont, de aztán sok szó esett Balatonakarattyáról és az ott található Magaspartról, ami állítólag nagyon szép, közelebb is van, szóval végül oda mentünk.

Figyelemmel kísérjük Ördög Nóráék videóit is, így tudjuk, hogy az ő boltjuk is ott van. Gyakorlatilag pont ott sikerült leparkolni és onnan tettünk egy elég nagy sétát. Gond nélkül megvolt a napi 10000 lépés. És tényleg csodaszép a panoráma onnan a Magaspartról.
Mi anno idegenforgalmat (is) tanultunk, így tudtuk, hogy itt található a Rákóczi szilfa - illetve ma már csak a tönkje. De most ezt is megnéztük legalább.
Utána a parton sétáltunk vissza és persze mi sem hagytuk ki Nóráék boltját, ahol ittunk egy kávét és ettünk egy retro melegszendvicset.

Ezen a napon szerencsére nem volt tömeg, de azért egyfolytában jöttek-mentek az emberek.
Szerintünk az árak kicsit magasak, viszont tényleg minden nagyon finom volt.

Ezzel le is telt a “szabadság” rész, ugyanis a második héttől kezdve már mindketten dolgozunk újra. Délelőtt még néha el kell ugrani a boltba, vagy próbálunk haladni a saját dolgainkkal, de alapvetően más konkrét program már nincsen. Ez az út most tényleg kb. ennyiről szól.

...

Az első munkával töltött hét nagyon gyorsan el is telt. A délelőttök észrevétlenül elszálltak, én sok időt töltöttem Izivel, sokat játszottunk, aztán kezdődött a munka.
Itt semmi izgalmasról nem tudunk mesélni, mert ez volt minden.

Volt még egy hétvégénk otthon. Szombaton megint családi program volt a terv Hugiékkal. Itt volt némi fennforgás és aztán teljesen máshogy alakult a program, mint ahogy eredetileg megbeszéltük. Sétáltunk egy nagyot, míg Hugi elment bevásárolni. Ez volt a fordulat a programban, mert úgy volt, hogy ebéd után megyünk majd le együtt mindannyian sétálni, mert állítólag van egy nagyon menő pékség Szentendrén a patak partján.
Végülis Izabella délutáni alvása után (ami alapból csúszott), késő délután mentünk csak le, amikor már alig volt bármi is a pékségben. De legalább sétáltunk még egyet. Nekünk ez most azért otthon hiányzott, mert mi itt kint, szinte minden nap elmegyünk legalább egy órára sétálni. Így mi nem bántuk a sétálós programot.
Vasárnap pedig Csibi elment a saját családjához még egy kicsit, én meg az én családommal töltöttem az időt.

Aztán ismét hétfő lett és újra meló.

További képek