Rohan az idő, ami számunkra most azt jelenti, hogy szombaton indulunk haza.
Ezért arra gondoltam, még előtte egyszer jövök egy aktuális helyzetjelentéssel.
Röviden szólva a helyzet kiborító! 😀 Nem tudom, mikor volt utoljára ennyire stresszes időszak az életünkben, vagy hogy volt-e egyáltalán.
Mi imádunk utazni és nagyon szeretjük az utazással járó izgalmakat, előtte a készülődést, a tervezgetést, a várakozást. De ez most sajnos kizárólag stresszt jelent számunkra és nagyon nehezen viseljük.
Kezdjük azzal, hogy fizikailag is, ugyanis az oltás mellékhatásaként mindketten tartósan (másfél hónapja tartó) masszív fejfájástól szenvedünk. Gyakorlatilag éjjel-nappal fáj a fejünk. Ez önmagában is rossz közérzetet eredményez.
Nekem az asztmám is felerősödött sajnos, így az utazás előtt még az orvoshoz is el kellett látogatnunk, hogy ilyen fejfájással egyáltalán repülőre ülhetünk-e. Egyébként ennyit az “ingyenes” oltásról… Másfél hónapja szinte minden nap fájdalomcsillapítót kell szednünk és most is kaptunk mindketten valamilyen gyógyszert, ugyanis az lett a diagnózis, hogy izomgyulladás alakult ki ott fent a nyakunk alatt található izomban (csuklyás izom, talán) és ez okozza a fejfájást is.
Hozzáteszem, nyilván a stressz sem segít, hogy elmúljon. De azért önmagában ez is tök nyomasztó, nehéz koncentrálni a munkára is, szóval nagyon nem egyszerű.
Apropó munka: Csibinek az egyébként sem kevés munkája mellé bejött néhány extra feladat, ami rengeteg plusz munkával jár. Most amikor ezt írom, este ¾ 9 van és még most is dolgozik. Ez már hetek óta így van.
Amikor hazautazunk, akkor is kénytelenek leszünk dolgozni is, amiatt is, hogy ennyi a munka, illetve amiatt is, hogy ne bukjuk el az éves szabadság-keretünket.
Nekem is van idén is egy csomó érettségire és / vagy nyelvvizsgára készülő diákom, szóval én sem szeretném, ha hetekig miattam nem lenne óránk.
Technikailag ami közvetlenül az utazással összefüggő intéznivaló: a múltkori posztban említettem, hogy kérvényezni kellett a védettségi igazolványt, mert ez a Magyarországra történő belépés egyik feltétele. Ma már 15 napja, hogy kérvényeztük, de nem érkezett meg még, illetve semmilyen visszaigazolást sem kaptunk, így nem tudjuk, hogy mit is kellene majd a reptéren ezzel kapcsolatban felmutatnunk. (Most várok egy választ ezzel kapcsolatban.)
Ahogy látjuk világszerte, de főleg Európában sok helyen feloldottak egy csomó korlátozást (végre már), így szerencsére a londoni átszálláshoz nem kell tesztet csináltatnunk indulás előtt.
Elméletileg szombaton estefelé indulunk és vasárnap kora este fogunk megérkezni Budapestre. Vidám lesz 24-26 órán keresztül végig maszkban lenni. De hát nyilván kibírjuk valahogy majd, csak azért ettől sem vagyunk feldobva.
Ráadásul egy csomó kérdés foglalkoztat minket: elvileg Hugiékhoz megyünk majd, de azért persze emiatt is izgulunk, hogy átutazzuk a fél világot, három repülőtéren, x ember között, nehogy valami nyavalyát hazavigyünk nekik.
Aztán persze otthon is, kivel és mikor “merjünk” találkozni… És itt nem a betegségtől tartunk elsősorban, hanem nekünk visszafelé viszont prezentálni kell egy negatív tesztet, mert különben ugye veszélybe kerül a visszautazásunk.
És mi jelenleg itt élünk, tehát az egy csomó plusz költséggel, szervezéssel járna, mire aztán újra megpróbálhatnánk elindulni.
Így is csak az autóbérlés árak félmillióra rúgnak 3 hétre. Majd a végén megpróbáljuk egyébként összegezni, hogy mennyibe is van ez a kis túra.
Továbbá van egy csomó elintéznivaló is, mert nagyon sok dolgot még most a covidos időkben SEM sikerült online elintézni.
A nehézségeken felül persze nagyon örülünk, hogy végre láthatjuk a családunkat és a barátokat, amennyiben sikerül majd összehozni bármit is a szoros napirend mellett. Nagyon durva belegondolni, hogy három éve már, hogy nem voltunk otthon egyáltalán. Úgy repült el az idő, hogy szinte fel se lehet fogni.
Őszintén szólva sokkal jobban szerettünk volna akkor és úgy hazautazni, hogy valódi örömmel, az utazás izgalmával és a várakozással a szívünkben megyünk, amikor már újra felszabadultan meg lehet ölelni a rég nem látott szeretteinket és barátainkat.
Ez most azért kicsit elszomorít minket, de minden nehézség ellenére is megpróbáljuk majd a maximumot kihozni ebből az utazásból.
Jelentkezünk majd akár otthonról is, elmeséljük milyen volt maga az utazás, és a hazatérés és azt is, hogy milyen dolgok hiányoztak otthonról.
...
Időközben szombat lett. Elrepült ez a pár nap, így csak most tudjuk feltenni ezt a bejegyzést. Már az online becsekkolás sem egyszerű, nem is sikerült. Szóval most így indulunk neki ennek az útnak, majd még mesélünk...
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!