Akik követnek minket az új instagram oldalunkon (@WayOfClouds) azok már tudják, hogy nemrégiben New York-ban jártunk.
Ez is eljött végre!
Amikor még otthon laktunk, akkor fogalmazódott meg bennünk a “Karácsony New Yorkban - Kevin után szabadon” gondolata.
Árajánlatot is kértem (és kaptam is), mire pont kiderült, hogy ha minden jól megy, akkor kiköltözünk!
A költözés meg is történt ugyebár, de New York nagyon sokáig váratott minket! Soha nem gondoltuk volna, hogy Kaliforniába előbb jutunk el, ráadásul kétszer is.
Mire szerettünk volna menni, addigra beütött a hülye covid és New York-ba elég speciális feltételekkel lehetett akkoriban még utazni. Mi pedig nem feleltünk meg ezeknek a feltételeknek.
Most viszont eljött a mi időnk. Annyian mondják, hogy New Yorkot látni kell a karácsonyi időszakban (és minden évszakban 😄)!
Hugomnak küldtem pár fotót, ő nemes egyszerűséggel annyit írt, hogy New York nem illik hozzánk! (Mert nem meleg és tengerparti.) Valamilyen szinten igaza is van, mert mi is arra jutottunk, hogy amikor hideg van, akkor csak meleg helyre fogunk utazni, ez a hideg nem nekünk való.
Még a tanítványaimnak is mindig azt szoktam mondani, hogy ha szidnak, csakis melegebb éghajlatra küldjenek!
Mindössze három napot töltöttünk itt, mert az elsődleges cél valóban annyi volt, hogy beleszagoljunk a karácsonyi hangulatba.
Amúgy pedig a karácsony mellett meglepően sok dolgot fedeztünk fel ezalatt a nettó 2,5 nap alatt. Elsőre vegyesek voltak az érzéseink, de 2,5 nap is elég volt megszeretni a várost (bizonyos dolgokat leszámítva).
Vissza is fogunk térni, mert sok minden kimaradt még. (De nem télen!)
Na, jöhetnek a részletek?!
A repülőjegyet október 12-én vettük meg (265 USD/fő). Ismét a Delta légitársaságot választottuk, immár zsinórban harmadszor, mert nekik volt kedvezőbb árú jegyük (ami még így sem volt olcsó). De tekintve, hogy viszonylag közel a karácsonyhoz mentünk, ezt most bele is kalkuláltuk.
A repülő a JFK-re érkezett, hazafelé viszont a LaGuardia reptérről indult a gépünk.
A szállásunk Manhattan-ben volt, mert szerettünk volna sok helyre gyalogosan is egyszerűen eljutni. Ezúttal a Booking-on találtunk jobb árat, nem a szálloda saját oldalán. A 36. utcában található 3-os (Google térkép szerint 4-os) SpringHill Suites New York Manhattan/Times Square South-ra esett a választásunk. Két éjszakára 675 USD-be került. Nagyon nem volt olcsó, de az itteni viszonyokhoz képest, ez még elfogadható volt minden körülményt figyelembe véve.
December 13-án hajnali 6-kor indult a gépünk Charlotte-ból. Megint egy nagyon korai géppel mentünk, mert szerettük volna kihasználni maximálisan az időnket. (Tekintve, hogy mindössze 3 napunk volt, ez most még fontosabb volt!)
4 órára rendeltünk Uber-t, ami a korai időpont miatt 46 USD volt. Ez drágának számít. (Főleg úgy, hogy a reptér mindössze 13-15 percre van tőlünk.)
Ezúttal igyekeztünk időben kiérni a repülőtérre, mert itt Charlotte-ban óriási ütemben fejlesztik és bővítik a repülőteret, ezért a szokásos őrületen kívül még egy csomó minden le is van zárva és állítólag nagy dugók szoktak lenni. Nem tudom, hogy a korai időpont miatt, vagy más okból kifolyólag, de szerencsére semmilyen dugóba nem kerültünk, minden gond nélkül simán kiértünk.
Kinyomtattuk a boarding pass-t, gyorsan átestünk a vizsgálaton (most kicsit nagyobb forgalom volt - bizonyára az ünnepi szezon miatt), vettünk egy kávét, aztán lassan már lehetett is beszállni.
Néhány utastól elvették a bőröndöt, mert ismét a kis “tubussal” repültünk. Sajnos a miénket is elvették, ami csak azért nem volt olyan jó, mert leszálláskor nekünk egy csomót kellett várakozni, mire felhozták a csomagjainkat. (Ugyanis a gép kicsit előbb érkezett és még nem volt ott a személyzet.)
Na de ez legyen a legnagyobb baj, nem igaz?
A repülőút sima volt, szép időben utaztunk és érkeztünk.
Tehát a JFK reptéren landoltunk.
Ahogy már említettem, a bőröndünket Charlotte-ban elvették és viszonylag sokat kellett várnunk, mire visszakaptuk őket.
Nagyon szerettünk volna úgy rálátni a városra, ahogy Kevin a Reszkessetek betörők 2. részében. De nyilván nem lehetett. Kevin ugyan az American Airlines gépével érkezik és lehet hogy arról a terminálról valóban látni a várost, de az is lehet, hogy csak a filmben van úgy… Szóval ez sajnos nem jött össze!
A reptéren (számunkra) két meglepő dolgot láttunk: az egyik a SIM-kártya automata, a másik pedig a friss vágott virág automata. 😀
Ezt követően azonban elindultunk, hogy megkeressük az Air Train nevű “metróvonatot”.
Úgy döntöttünk ugyanis, hogy tömegközlekedéssel fogunk eljutni a szállásig (az Uber majdnem 70 USD lett volna).
Az Air Train JFK egy 8,1 mérföld hosszú vasúti összeköttetés, mely az év 365 napján, a nap 24 órájában üzemel.
A reptér termináljai között ingyenes a használata, de ha a Jamaica vagy Howard Beach állomásig, vagy onnan megy az ember, akkor 8 USD a díja, melyet MetroCard-dal kell fizetni.
A mi esetünkben ez úgy nézett ki, hogy a reptéren felszálltunk és a Jamaica állomásig mentünk - innen csak úgy lehet kijutni, ha fizetsz. Van egy csomó jegyautomata. Az alapjegy 8+2,75 USD - ennyit kötelező venni, 8 az Air Train ára, 2,75 pedig egy metrójegyé.
Mi 20 USD-t töltöttünk a kártyánkra (+1 USD az új kártya miatt). (Egyébként érintős bankkártyát/hitelkártyát is lehet használni a metrójegy fizetésekor. Én nem akartam azt használni, de legközelebb biztos azt választanám, mert a tömegközlekedés itt sem nyerte el a tetszésünket…)
Lényeg a lényeg, megvettük a jegyet / bérletet. 3 napos bérlet nincs, csak egy hetes. Viszont ami jópofa, hogy maximum 33 USD-t kell fizetni (ugyanazzal a fizetőeszközzel) és utána a hét többi részében nem kell többet fizetni a jegyért. (Legalábbis az OMNY szerint.)
A Jamaica állomástól az E-jelű kék metróval utaztunk a Penn Station-ig (34. utca), onnan pedig már csak sétálni kellett a szállodához. Szóval viszonylag könnyű volt eljutni odáig. Viszont ha az ember bőrönddel van, akkor figyeljen oda, mert nem olyan egyszerű átjutni azon a szűkös kis beléptetőn. Én például úgy jártam, hogy kétszer kellett lehúzni a kártyát és rögtön kétszer le is vonta a menetjegy árát… Szóval erre figyeljen mindenki, aki bőrönddel együtt tömegközlekedik. Másoknál is láttuk utána, hogy felemelik a bőröndöt, vagy okosabban csinálják. 😄
Na, szóval a Penn Station állomásig viszonylag hosszú volt az út, körülbelül 40-45 perc. A metrón nem volt akkora óriási tömeg, mint ahogy én azt előtte elképzeltem. Ami számomra megdöbbentő volt, hogy tényleg át lehet menni a szerelvények között. Nagyon ijesztő! Csibi kipróbálta egyszer az egyik végállomáson.
A másik megdöbbentő, hogy hány metróvonal van, mennyi átszállási lehetőséggel. Elképesztő! (És hogy kb. minden sarkon van egy metróállomás és hogy ahogy sétálsz fent, lehet hallani és érezni, ahogy dübörög alattad a metró.)
Amikor feljöttünk a metróból, az első dolog, amit megláttunk az Empire State Building épülete volt. Impresszív!
A Penn Station (Pennsylvania Station) egyébként Észak-Amerika legforgalmasabb pályaudvara. Naponta 300 000 utas használja.
Ide szerettünk volna bekukkantani, de végül a szemben található történelmi Posta épületében lyukadtunk ki. Ebben az épületben van a Moynihan Train Hall ami az Amtrak új otthona New Yorkban. Ez egy világszínvonalú állomás a legmodernebb technológiával.
Egy kis kört tettünk itt, aztán folytattuk az utunkat a szállodába, mert szerettünk volna mielőbb útra kelni, csak bőröndök nélkül!
A szállodát hamar megtaláltuk, mert ahogy említettem kb. 2 utcát kellett sétálni. A korai érkezés miatt abszolút nem gondoltuk, hogy már lesz is szoba (amúgy valahogy 10 óra körül érkeztünk meg a szállodába).
De már készítették is elő a kulcsot, sőt a srác mondta, hogy mivel 11-ig van reggeli, ezért menjünk és nyugodtan reggelizzünk. Ez volt az első pozitív meglepetés, hiszen csak az első éjszakát követően szokott járni a reggeli.
A szálloda kívülről alig észrevehető, belülről pedig tök jól néz ki. Hatalmas az előcsarnok, minden karácsonyi pompában úszik és a Last Christmas szólt éppen, mikor megérkeztünk.
A reggeliző terem is óriási. Nem nagyon mentünk körbe. Annál az ajtónál, ahol bementünk volt kávé és péksüti. Gondoltuk, ez most elég is lesz reggelire.
Magunkhoz vettünk egy-egy kávét, narancslevet és egy-két sütikét. Aztán találtunk még gyümölcsöt is, azt magunkkal vittük, hogy később jó lesz még.
Választottunk közösen egy hatalmas narancsos-vörösáfonyás muffint. Ez a muffin maga volt a Karácsony: narancsos ízű, omlós, puha. Nagyon finom volt!
A legnagyobb baj, hogy vizünk viszont nem volt (és csak tök sokára jutottunk el boltba).
A szobánk a 4. emeleten volt, 402-es szoba. Ez egy tök picike szoba, viszont aranyos elrendezésű és amennyi időt ott töltöttünk pont elég is volt. Volt egy ágy, egy pici kanapé, íróasztal, tévé, hűtő, mikró, egy szekrény és a fürdőszoba.
Táncolni nem nagyon lehetett volna benne… 😄 Az ablakai az utcára néznek.
Gyorsan lepakoltunk és nyakunkba vettük a várost.
Az első célállomás a Rockefeller Center karácsonyfája, de mivel a Times Square is útba esik, ott kezdünk!
Tartsatok velünk a New York-i forgatagba is!
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!
