10/01/2023

Itt az északi kijáratnál mentünk ki a parkból. A Staten Island Ferry-nél (South Ferry Station) szerettünk volna felszállni a metróra, de ismét abba az akadályba ütköztünk, hogy hétvégén itt pont nem állt meg a metró.
Viszont lent a metró aluljáróban találtunk egy érdekes dolgot, amiről kiderült, hogy az állomáson dolgozó építők 2005-ben a 17. vagy a 18. század végén a brit gyarmati korszakból származó kőfal maradványait találták meg. A régészeti elemzések szerint ez a legrégebbi ember alkotta építmény Manhattanben. Így a fal egy hosszú részét beágyazták az új állomás falába.

A metróra ugyan nem sikerült felszállni, de legalább ezt is megtudtuk. Így viszont gyalogolhattunk vissza egy másik megállóba, ahonnan a Brooklyn hídhoz vissza tudunk jutni.
Ezúttal a parkon kívül haladtunk és bár már fáradtunk, ezért is nem gyalog mentünk vissza a Brooklyn hídhoz… :-) De csak mentünk, mert tudtuk, hogy még további jó sok gyaloglás vár ránk.

Szerencsére a metróval aztán hamar visszajutottunk a Brooklyn Bridge állomáshoz. Indulhat a következő felvonás.

Tavaly csak a híd közepéig jutottunk el, most feltett szándékunk volt átsétálni Brooklynba! Már tavaly is az volt a benyomásunk, hogy már az tök hosszú út, míg az ember felér magára a hídra.
Idén is rengeteg árus van a híd elején, mindenféle kacatot, csecsebecsét árulnak. Míg tavaly összesen egy forgós szelfizős kamera állványt láttunk a hídon, most tele volt velük a híd és az összesnél Alicia Keys Empire State of Mind című dala szólt, a New York-os refrénnel persze… Azt mondtuk, hogy elég idegesítő lehet ezt hallgatni egész nap. (Pedig amúgy imádjuk azt a számot!)
A hídon pedig egészen elképesztő tömeg volt. Mindkét irányból hömpölyögtek az emberek.

Tavaly karácsony előtt nem voltak ennyien.
A Brooklyn-híd egyébként a 19. századi mérnök munka zseniális bravúrja. Az USA egyik legrégebbi függőhídja, Manhattant köti össze Brooklynnal. A világ első acélkábeles függőhídja volt és 1903-ig a leghosszabb is (1833 méter). 1883. május 24-én adták át a forgalomnak, 1915-ben kapta hivatalosan a Brooklyn híd nevet. Építési költsége 15,5 millió dollár volt.

Nagyon érdekes rajta átmenni és fura, hogy mekkora az autós forgalom is. Nekem nagyon tetszik maga a híd is és körülötte a panoráma is.

Negyed 3 lett mire a hídon átértünk. Itt nagyjából a DUMBO városrész és a Brooklyn Bridge Park Manhattan-re nyíló panorámája volt az elsődleges célpontunk.
Illetve ekkor már kacérkodtunk egy késői ebéd-korai vacsora gondolatával is.
A hídon átérve balra lekanyarodva követve kb. az utat az ember máris a DUMBO városrészben találja magát. Ti tudjátok mire utal ez az elnevezés?
Biztos van köztetek, aki igen. Én nem tudtam, de most utánanéztem: Down Under the Manhattan Bridge Overpass. Ez Brooklyn egyik leglátogatottabb negyede, mely macskaköves utcáival és a pompás kilátással vonzza a látogatókat.
David Walentas milliárdos ingatlanfejlesztő és cége a Two Trees Management a 20. század végén megvásárolta a DUMBO egészét és előkelő lakó- és kereskedelmi területté alakították át. Eredetileg kompkikötő volt, jelenleg pedig technológiai startupok központja. New Yorkban itt a legmagasabb a technológiai cégek koncentrációja.

A hídról lekanyarodva tehát az utat követve, a Washington Streeten sétálva érkezik meg az ember a tömegeket vonzó látványhoz: a két utca között a Manhattan Bridge-re nyílik kilátás.

Ha az utca végén bekanyarodunk a Plymouth Street-re, akkor egyébként a Brooklyn Bridge-re is jól rálátni.

Ha már a Brooklyn hídról írtam pár szót, akkor a Manhattan hidat sem hagyjuk ki: ez is egy függőhíd, mely összeköti Manhattan-t és Brooklyn belvárosát. A teljes hossza 2089 méter. Leon Moisseiff tervezte és 1909. december 31-én nyitották meg a forgalom előtt. A híd 7 sávos. A felső szinten 4 járműsáv van. Az alsó szinten 3, valamint 4 metróvágány, egy gyalogos- és egy kerékpárút. Nincs rajta útdíj.
Azt mondják, ezen is érdemes átsétálni, a kilátás nagyjából azonos, viszont sokkal kevesebb a turista.

Menet közben Csibi kinézett egy éttermet, itt az utcában (Westville Dumbo az étterem neve). Miután csináltunk néhány fotót, vissza is mentünk, de az étterem tele volt, azt mondták, 30-35 percet kell várni.
Elkérték a telefonszámot, hogy üzennek, ha lehet menni, addig leültünk itt az utcában egy kicsit. Az utca persze teljesen tele volt, itt is hömpölyög a tömeg egyfolytában.
Nem telt el 20 perc sem kb, amikor jött az üzenet, hogy mehetünk enni.
Én egy pesto chicken salátát ettem, Csibi pedig hamburgert kért.

“Ebéd” után (ekkor kb. 15 óra volt) lesétáltunk a két híd közötti részre. Itt van a Pebble Beach és a Brooklyn híd alatt áthaladva, el lehet menni a Brooklyn Bridge Park nevű helyig.
Van itt minden: körhinta, emberek piknikeznek a fűben, éttermek, esküvők, fotózások, szelfi-királyok és királynők és persze szuper kilátás Manhattan felhőkarcolóira.

Amikor már kellőképpen elfáradtunk, úgy gondoltuk, hogy ideje lesz visszaindulni. Csibi már korábban kinézett egy metróállomást, de a térképen nem volt olyan egyértelmű, hogy mi hol van. Nagyon távoli helyekre lőtte be a metróállomásokat. Mindegy, arra indultunk, amit Csibi először gondolt. Vissza kellett gyalogolnunk egy csomót, és az A jelű metrót kellett keresni, viszont csak az F volt kiírva az állomáson. Tulajdonképpen az F is jó lett volna, csak akkor átszállással tudunk hazajutni. Viszont ahogy lementünk, láttuk, hogy az A is megáll itt, amivel viszont egyenesen haza tudtunk menni. Elég sokan voltak az állomáson is, meg a metrón is, de azért nem volt olyan vészes, nem volt a “hering-feeling”, szerencsére.
17 óra körül már le is szálltunk a metróról. Még előző nap kinéztünk egy közeli olasz pékséget, így most útba ejtettük, hogy vegyünk kávét és valami kis sütit.
Ezt már biztos írtuk korábban is, de ezek az európai típusú pékségek nagyon kár, hogy csak itt vannak. Nálunk is lehet kapni egy csomó mindent persze, de ezek a klasszikus péksütik nem nagyon vannak.
Minden nagyon guszta volt a pultban, elég nehéz volt a választás. Végül vettünk egy pisztáciás croissant és egy tiramisut (meg persze két kávét).

Az előző napi croissant után ma is az nyert! :) Finomabb volt, mint a tiramisu. Csak ismételni tudom magamat: a tésztája könnyed, tele van töltelékkel és nem túl édes. Ha erre jártok, próbáljátok ki bármelyiket, biztos mindegyik ugyanilyen finom. A 38th utca és a 8th Avenue majdnem sarkán található, Angelina Bakery a neve.

Hazafelé még arra gondoltunk, hogy a Bryant Parkba is elmegyünk, de így fél 6 körül már eléggé elfáradtunk, ma is rengeteget mentünk. De majd holnap! Tartsatok velünk akkor is!

További képek