10/02/2023

A reggelit követően ismét nyakunkba vettük a várost. Tegnap délután nem volt erőnk eljutni a Bryant Parkba, ezért most itt kezdtünk. Tavaly is voltunk már itt, nagyon tetszett nekünk a park hangulata. Mondjuk akkor karácsony előtt jártunk itt, volt kirakodóvásár és a jégpálya is működött. Most ragyogó napsütésben és 26-28 fokban voltunk itt október 2-án!
Ahogy láttuk a jégpálya most átépítés (és bővítés) alatt áll.
A parkba vezető lépcsősornál pedig nagyon szép, élénk és vidám színekben pompázó krizantémok voltak kihelyezve. Végre egy kis őszi hangulat, mert amúgy azon túl, hogy az ősz késésben van és még nagyjából minden zöld színben pompázott, kicsit hiányoztak a mások posztjaiban látott őszi / halloweenes dekorációk. Nem tudom, hogy korábbi évek fotóit teszik-e fel, de mi nagyon kevés dekorációt találtunk most. Na, de sebaj, mert ez viszont kettő helyett is nagyon szép volt!

Már tavaly is megfigyeltem, hogy helyenként olyan jók a város fényei, nem tudom, hogy a felhőkarcolók között beszűrődő napfény miatt van-e így, vagy mitől, de az nagyon tetszik nekem. Most itt a parkban is ezt éreztem.

Megnéztük a Public Library előtti részt is, de ott sem volt semmi extra dekoráció. Viszont volt egy nagy plakát “Protect the freedom to read” felirattal, amiről eszünkbe jutott az otthoni helyzet a befóliázott könyvekkel…

Innen tovább a Rockefeller Center felé sétáltunk, aztán a Central Park volt a fő cél.
Szóval ma már teljesen a másik irányba haladtunk, mint az előző két napon.

A Rockefeller Centernél és a The Channel Gardens-nél sem volt semmilyen őszi dekoráció sajnos, de még a Saks Áruház sem volt kidekorálva. De ő magában is jól néz ki, szerintem.

A Channel Gardens végén / elején egy óriási LOVE felirat díszelgett. Fotót készíteni elég nehéz volt, mert egyfolytában álltak előtte. Azért sikerült, illetve a másik oldalra átmentünk, ahol nem volt senki, szóval onnan meg kifejezetten könnyű volt! 😀
Erről az ikonikus, 12 méter magas LOVE feliratról annyit sikerült kideríteni, hogy már korábban is New Yorkban volt, majd egy időre eltávolították és sokak nagy örömére most ismét kiállításra került a városban. Ezúttal itt a Fifth Avenuen, a Channel Gardens elején található 2023 október 23-ig. Robert Indiana (1928-2018), amerikai képzőművész alkotása.
(Később hazafelé a HOPE című alkotásába is belebotlottunk egy sarkon. Egész pontosan a 7th Avenue és a W. 53rd Street sarkán található).

Közvetlenül a Rockefeller Center előtt pedig egy másik alkotása látható, ONE Through ZERO (The Ten Numbers) nevet viseli. Az alkotás 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, és 0 számjegyeket ábrázolja. Mindegyik szám 2,4 méter magas és az emberi élet körforgását szimbolizálja születéstől a halálig.

A The Rink (a korcsolyapálya) körül 193 zászló is Indiana Peace Paintings képeit tartalmazza, melyeket a szeptember 11-ei támadásra reagálva készítettek.

Megnéztük még a Karácsonyfa helyét is. (Azóta már a karácsonyfa is megérkezett, úgy rohan az idő.)

Valamint reggel a szállodában néztük a tévében a Today Show-t, ami egy amerikai reggeli televíziós műsor és pont itt van a sarkon a stúdiója.
De még a SAG-AFTRA (Kb. 160 000 médiaszakembert képviselő szakszervezet) sztrájkjába is belefutottunk.

Innen visszamentünk a Szent Patrik Katedrálishoz, amely most is nagyon méltóságteljesen nyújtózkodott az ég felé és szuper fény vonta be.

A bejáratánál csodaszép virágos díszítés volt ezúttal, nekem nagyon tetszett. Feltűnő volt, hogy rengeteg rendőr állt a katedrális előtt, mellett és aztán úgy láttuk, hogy bent is. Valamilyen velük kapcsolatos vagy hozzájuk kapcsolódó rendezvény volt bent, mert sajnos nem lehetett bemenni. A kapuban állt két őr, ők mondták, hogy még másfél-két óráig nem szabad bemenni. Kicsit sajnáltuk, viszont nyilván nem vártunk ott ennyi ideig.

Elindultunk tovább a Central Park irányába. Azonban mire ide jutottunk, már jól esett volna egy kávé, meg egy mosdószünet. Csibi keresett egy kávézót. Már tavaly is említette, de akkor nem tettünk emiatt kitérőt, most viszont néhány utcával arrébb kellett sétálni, de végülis elmentünk a Capital One Kávézóba.
Ez a kávézó azért érdekes, mert ez egy banknak a kávézója. És ha Capital One-os bankkártyád van, akkor féláron kapod a kávét. És nekünk Capital One-os bankkártyánk van, bár ezt már biztos össze is raktátok.
Szerintünk tök jópofa, hogy van egy ilyen bankos kávézó. Tök nagy épület, a hátuljában ott a bank is, ahol intézhetsz ügyeket. A kávézó részen vannak kis “irodák”, ahova beülhetsz dolgozni. Így is kb. minden asztalnál laptopoztak az emberek. Nagyon érdekes hely volt. Vannak kis tablettel mászkáló - gondolom banki alkalmazottak - akik próbálnak ügyfeleket is szerezni. Mert nyilván akkor is vehetsz kávét, ha nem Capital One bankkártyád van.

Mi vettünk kávét meg egy sonkás és egy mandulás croissant. Minden nagyon finom volt.
Elüldögéltünk egy darabig, voltunk mosdóban is, majd mentünk tovább a Central Park irányába.

Ugyanott mentünk be, mint tavaly, a Plaza Hotel felőli oldalon, csak most közelebből megnéztük a bejárat mellett található szobrot is, a Sherman emlékművet. Az 1903-ban felszentelt aranyozott bronz emlékmű William Tecumseh Sherman (amerikai tábornok, üzletember) lovas szobrából és a hozzá tartozó Victory szoborból áll, Niké görög istennő allegorikus alakjával. A szobor a Grand Army Plaza nevű téren, a Central Park délkeleti sarkán található.

Utána egy darabig ugyanazt az útvonalat követtük, mint tavaly, majd kicsit elkalandoztuk, mert Csibi mondta, hogy van itt egy kutyás szobor, amit meg kéne nézni. Így is tettünk. Hamarosan meg is találtuk. A Central Park Állatkerttől északra található.
Ez Balto szobra. Balto egy alaszka husky és szánhúzó kutya volt. Itt egy kicsit utána kellett néznünk a dolognak, mert volt némi zavar a fejünkben. 2019-ben láttunk egy Disney filmet, Togo címmel, amiről tudtuk, hogy igaz történet alapján készült és abban is egy szánhúzó kutya a főszereplő (Togo). A helyzet az, hogy mindkét kutya ugyanahhoz a sztorihoz tartozik.

Röviden: 1925 januárjában a nyugat-alaszkai Nome városában diftéria járvány (torokgyík) tört ki. Viszont a tél kellős közepén az oltóanyag szállításának egyetlen módja a kutyaszán volt. Húsz hajtó és kb. 150 kutya 5,5 nap alatt teljesítette a Nenana és Nome közötti 1085 km-es távot. Ez volt az úgynevezett “szérumfutás”. Az utolsó szakasz egységének vezérkutyája, Balto aki itt a Central Parkban szobrot kapott (1925-ben).
A Balto körüli felhajtás háttérbe szorította a legnagyobb teljesítményt nyújtó egységet. Leonhard Seppala és Togo által vezetett kutyái összesen 420 km-t tettek meg. Seppala felháborodott (és amúgy én is), hogy Togo nem kapott szobrot, pedig őt is megillette volna.
Egyébként ezúton is szívből ajánljuk a filmet, akit érdekel nézze meg. Lehet nekünk is meg kéne nézni újra, most hogy így írtam róla. (Csak én minden kutyás filmen sírok. 😂)

Miután tovább indultunk egy pár percre leültünk egy padra, és jött két kutyasétáltató fejenként 5-6 kutyával, aztán találkoztak egy harmadikkal. Nagyon mókás, ilyet is kb. csak filmeken láttunk korábban, de most már szinte megszokott látvány ez is.
Azon csodálkozom, hogy nem mennek annyira egymásnak a kutyák. Kettő volt, akik egy picit morogtak egymásra, de amúgy meg tök jól neveltek voltak.

A kutyás szoborhoz nagyon közel található a 2,6 hektáros Central Park Állatkert. Tulajdonképpen a Central Park délkeleti sarkában található. Elődjét 1864-ben alapították, ez lett az első nyilvános állatkert New Yorkban. A jelenlegi létesítmény először 1934-ben nyílt meg, 1983-ban bezárták 5 évre, hogy felújítsák. 1988 óta üzemel újra teljesen természetes környezetbe helyezve az itt élő állatokat.
Eredetileg nem terveztük, hogy bemegyünk, de spontán ötlettől vezérelve, mégis bementünk. A bejárat előtt található automatából nagyon egyszerű jegyet venni, de van klasszikus jegypénztár is, aki azt jobban kedveli. Többféle jegyből lehet választani, ami az állatkertbe, a gyerekkertbe és a 4D-s színházba is jó, annak az ára 19,95 USD / fő (13 év felett), 3-12 éves gyermekek számára: 14,95 USD.

Mi olyat vettünk, ami csak a két kertbe szól, de csak az állatkertben jártunk amúgy. (Ennek ára: 13,95 USD.)
A pénteki vihar kapcsán olvastuk a híreket, hogy az egyik fóka eltűnt a nagy esőzésekben. Most itt hárman voltak, nem tudjuk, hogy összesen ennyien vannak-e… 😀
Ők nagyon mókásak voltak, itt elég hosszú ideig ácsorogtunk, mert időnként rendesen kihajoltak a medence szélénél és nagyon viccesek voltak.

A másik olyan hely, ahol sok időt töltöttünk, az a pingvinek és puffinok otthona volt. A pingvinek nagyon gyorsan úszkáltak a vízben és némelyikük nagyon kíváncsian tapadt az üvegre, hogy megnézzen minket!

Ha jól emlékszem, van néhány grizzly medve, ők most elég lusták voltak. Laknak itt majmok is, de azok közül egyet sem láttunk. Jól elbújtak, vagy nem tudjuk, hol voltak.

Van két hópárduc, de közülük is csak az egyiket láttuk. Ők nagyon titokzatosnak tűnnek és nagyon szépek. Közép-Ázsia hegyvidéki területein őshonos, a legmagasabban élő macskaféle. Nyáron felhúzódik a 3500–6000 m körüli fennsíkokra. A veszélyeztetett fajok közé tartozik.

Ami még nagyon tetszett nekünk, az a vörös macskamedve vagy más néven vörös panda.
Az egyik nagyon cukin aludt, a másik pedig éppen ébredezett. Ők nagyon aranyosak voltak.

A trópusi zónában nagyon sok érdekes madár él, szabadon repkednek, sétálgatnak. Az nagyon jó élmény volt.
Vannak kígyók és békák is, ők szerencsére nem szabadon.

Amit még fontos megemlíteni, mert tudjuk, hogy manapság sokak szemében véres lepedő, ha az ember beteszi a lábát egy állatkertbe…
Szóval itt az állatkert a fajtúlélési terv részeként koordinálja egyes veszélyeztetett fajok tenyésztési programját is és nagyon sok oktatási programot is tartanak!

Végül pedig még egy kicsit elidőztünk a fókáknál és mentünk tovább. Ekkor már ¾ 3 volt az idő is, megéheztünk. Csibi ragaszkodott hozzá, hogy menjünk vissza abba az étterembe, ahol tavaly is voltunk.
Emlékeztünk, hogy nincs túl messze, de a Central Park másik oldalán kell haladni.
Ezúttal a Park mellett mentünk, hogy kicsit gyorsítsunk a dolgon és a világhírű koncertteremmel, a Carnegie Hall-lal szemben lévő Carnegie Diner & Café (205 W 57th St, New York, NY 10019) felé vettük az irányt.
Csibi szerintem ugyanazt kérte, mint tavaly (carnegie classic burger), én pedig talán valamilyen szendvicset, de már nem emlékszem.

A hely most is hangulatos volt, majdnem pont ugyanoda ültettek minket, mint tavaly. A desszertek nagyon jól néztek ki, de nem kértünk semmit, mert már nem fért belénk. Egy pillanatra eljátszottunk a gondolattal, hogy elvitelre kérünk, de aztán azt is kihagytuk!
Tavaly innen tök egyenesen a Broadway-en haladva visszajutottunk a Times Square-re és most is ezt választottuk, bár már nagyon fáradtak voltunk, de végül gyalogoltunk, csak most egy másik utcán. Le kellett sétálni a vacsorát. Ezúttal tehát egy utcával arrébb, a 7th Avenue-n sétálva mentünk vissza.
Itt botlottunk bele a korábban már említett, Robert Indiana “HOPE” című alkotásába is.

Tavaly karácsony előtt nem mentünk be az M&M’s boltba, de megbeszéltük, hogy ha legközelebb visszatérünk, akkor tutira bemegyünk körülnézni. Mivel pont oda lyukadtunk ki, nem is volt kérdés!
Ez egy interaktív bolt telis-tele M&M’s cukorkával és mindenféle csecsebecsével, ruhával, ajándéktárgyakkal.
Mi nagyon ritkán eszünk M&M’s-et, akkor is inkább Csibi szokott rákattanni, de érdekes volt látni, hogy hányféle is kapható.

Egyébként megálltuk és nem vettünk ezúttal sem egyetlen darabot sem.
1/2 lb (= 23 dkg) 8,99 USD-be kerül. Ami szerintünk egyébként drága is! Csak azért mert magadnak válogatod össze, kétszer annyiba kerül, mintha megvennél egy ennél nagyobb kiszerelésű zacskót a Walmart-ban például. Ahelyett, hogy itt árulnák valami jó kis outlet áron. De hát mondjuk amúgy is New Yorkban mit lehet olcsón kapni??
Na mindegy is! Megnéztük, mert meg akartuk nézni, aztán haladtunk is tovább a szálloda irányába. Ismét bekeveredtünk a Times Square nyüzsgő hangulatába, iszonyú sokan voltak. Nem is időztünk nagyon sokáig.

Egy utcába lekanyaradova útba ejtettük a Targetet, hogy vegyünk még pár üveg vizet, aztán meg is érkeztünk. Muszáj volt pihenni, mert az utolsó new yorki napunkra is sok program volt még.

További képek