10/01/2023

Vasárnap a reggelinél nagyon sokan voltak. Három kört kellett mennünk, mire egy asztalhoz le tudtunk ülni. Sokak nyakában volt valami konferencia kártya, valószínűleg valamilyen rendezvény volt a szállodában vagy a környéken, ami ezt a rengeteg embert indokolta.
Mindegy, sikerült megreggelizni, az a lényeg.
Utána azonnal útra keltünk. Ezen a reggelen még kellett a pulcsi, de határozottan jobb volt az idő. Mire leszálltunk a metróról a pulcsit el is tehettük.

Nos, tehát erre a napra is sok a tervünk: Wall Street és Brooklyn.
Tavaly a Wall Street kimaradt, (pedig elég közel voltunk hozzá), ezért most ott kezdtünk.
Metróval elmentünk a Brooklyn híd megállóig. Itt megnéztük a New York City Hall-t, amit sajnos csak kívülről és viszonylag messziről láttunk, mert kerítéssel van körülvéve. Itt van egy kis park (Városháza Park), szökőkúttal. Volt egy nagyon cuki kutya, aki egy bottal hadakozott, nem akarta letenni. Bement a kis kerítés mögé, ahonnan nem tudott kijönni (nem akarta letenni a hatalmas botot), és a gazdájának fel kellett emelni a láncot, hogy őfelsége kényelmesen átjusson a bottal… Nagyon vicces volt. Mikor mi elhagytuk a parkot még akkor is a bottal a szájában üldögélt! 😂 (kicsit homályos a kép, bocsi érte, de muszáj volt lefotózni)

Innen tovább indultunk a Wall Street irányába. El kell haladni a Westfield Bevásárlóközpont (vagy Oculus Center - nem tudom pontosan, mi a neve) mellett (One World Trade Center környékén járunk).
Itt ismét beleütköztünk a mosdó problémába. A Westfield-ben tudjuk, hogy van, de nem akartunk “kitérőt” tenni, hiszen az egy óriási hodály, mire megtalálod benne a mosdót egy csomó idő eltelik. De valójában most már tudjuk, hogy célszerűbb lett volna ott kezdeni.
Bementünk ugyanis egy helyre (ez egy kisebb bevásárlóközpont volt, csomó kajáldával, fánkozóval, stb.) Úgy gondoltuk, hogy itt nyilván kell lennie mosdónak. Volt is, csak éppen le volt zárva.

Megkérdeztünk egy ott dolgozót, ő azt mondta, hogy menjünk fel az emeletre. Ott viszont egy étterem volt, ahol lehet, hogy volt mosdó, de csak emiatt nem mentünk be, mert nem akartunk semmit sem fogyasztani akkor még éppen.) Lent megkérdeztük a biztonsági őrtől is, hogy hol van legközelebb mosdó. Természetesen a Westfieldbe irányított minket. Viszont hozzátenném, hogy nagyon kedves volt az ember, mert kijött velünk az épület elé és megmutatta, hova menjünk pontosan. Nagyon segítőkész volt!

Oké, akkor már eldőlt, hogy muszáj lesz ezt választani. Át is mentünk és itt az épület mellett óriási állatfigurákat találtunk.
(Tavaly nem emlékszünk rá, hogy itt voltak-e). Most utánanéztem, nem voltak itt! Ugyanis 2023. május 24-től 2024. május 24-ig láthatóak.
Erről most írok kicsit részletesebben, mert ez egy nagyon fontos téma: A “Love The Last” projekt része az “A Wild Life for Wildlife”, nevű társadalmi mozgalom, melynek célja a köztéri művészet által vezérelt figyelemfelkeltés, támogatás szerzése a világszerte veszélyeztetett állatok számára. Arra szeretnék ösztönözni az embereket, hogy cselekedjenek, mielőtt örökre elveszítjük ezeket az állatokat.
A környezetvédelem, a bolygónk iránti tisztelet és szeretet minden eddiginél hangsúlyosabb szerepet kell(ene), hogy kapjon manapság. Jelenleg ugyanis a 6. tömeges kihalást éli át a világunk. Egyre több állat van bajban, sajnálatos módon miattunk, emberek miatt.
Ezért vannak itt ezek a hatalmas állatfigurák: sakkozhatunk egy rinocérosszal, kávézhatunk az elefánttal és felülhetünk egy tandemkerékpárra az állatok társaságában.

Azon kívül, hogy jópofa fotókat lehet készíteni (a tandemkerékpárnál sorban állással készültek a fotók!!), a szobrokhoz kapcsolódó QR-kódok segítségével információkat lehet szerezni a különböző állatok életéről, szükségleteiről és veszélyeztetettségéről. Azzal, hogy művészeti alkotások által behozzák a vadon élő állatok védelmét a városi “dzsungelbe”, talán a probléma lényegét is közelebb hozzák és érthetőbbé teszik.

És essen pár szó az alkotókról is, mert szerintem tök jó a sztori: Gillie és Marc (brit és ausztrál művészek) köztéri szobraikkal azt próbálják megmutatni, milyennek kell lennie a köztéri művészetnek, és a szeretet, az egyenlőség és a természetvédelem üzenetét terjesztik szerte a világon. Legjobban szeretett figuráikról, a Nyúlnőről és a Kutyaemberről (Rabbitwoman és Dogman) ismertek, akik két ellentétes személy önéletrajzi történetét mesélik el. A Nyúl és a Kutya, mint az állatvilág valószínűtlen társai, a sokszínűséget és a szeretet általi elfogadást képviselik. Számos díjat nyertek szobraikkal és festményeikkel.

Gillie Zambiában nőtt fel, és a művészet iránti szeretetét az őt körülvevő csodálatos vadon élő állatok rajzolásával valósította meg, és minden egyes rajzával beleszeretett a lenyűgöző teremtményekbe. Tragikus módon egy nap látott egy elefántot, amelyet brutálisan lelőttek. Ez olyan mély hatást gyakorolt rá, hogy megfogadta, hogy életét és munkáját a Föld ártatlan állatainak védelmére szenteli.
Marc 20 éves korában egy tanzániai utazás során szeretett bele a természetvédelembe, amikor a csimpánzokat nézte meg.
Az orrszarvúak különleges helyet foglalnak el a művészek szívében. Ez a szerelem egy olyan projekt során kezdődött, mely egy ausztrál állatkertben rejtélyes módon elhunyt fekete orrszarvúnak és borjának állított emléket. Olyan műalkotást akartak létrehozni, amely nemcsak az orrszarvúakra emlékszik, hanem felhívja a figyelmet a természetvédelemre is. Ez aztán arra ösztönözte őket, hogy mindent megtanultak az orrszarvúakról és megpróbálták megtalálni a módját, hogy segítsenek az embereknek megérteni, miért olyan fontos és sürgős ezen állatok megmentése. A páros megalkotta a világ legnagyobb orrszarvúszobrát egy ausztrál rendezvényre. Művészetükkel már több százezer dolláros adományt gyűjtöttek.

Végezetül pedig a három szoborról:
1) Szokatlan állatcsapat (zsiráf, víziló, afrikai elefánt, csimpánz, zebra, északi fehér orrszarvú, oroszlán és hegyi gorilla) teker együtt, azért hogy biztonságot találjanak. Mindegyiküket veszély fenyegeti, főként az orvvadászat és az élőhelyük elvesztése miatt. Egyetlen esélyük a túlélésre, ha összefognak. A Nyuszi és a Kutya pedig az összekötő szerepét tölti be.
Sokkoló adat: Az elmúlt 50 évben a vadon élő állatvilág 70%-a elveszett.

2) A fehér orrszarvú a kutya bátorításával gondolkodik előre. Egy sakkjátszmába csatlakozhatunk be. Az orrszarvúnak nagy gyakorlata van az előre gondolkodásban, hiszen az élet az afrikai síkságon sok veszélyt rejt. Naponta egy orrszarvút ölnek meg az orvvadászok. A túléléshez mindig egy lépéssel előrébb kell járnia. Elgondolkodtató!

3) Végül a harmadik: Az afrikai elefánt sosem felejtette el, amit tanult. Ez a szobor címe, amely azt szimbolizálja, hogy az elefántoknak elképesztően jó memóriájuk van. Ez az afrikai elefánt imád tanulni. Minden nap könyvekbe temetkezve lehetett őt látni. Ma a természetvédelemről tanul Nyuszival együtt. Jelenleg ugyanis naponta 55 afrikai elefánt társát ölik meg az orvvadászok. Együtt remélik, hogy rájönnek, hogy lehet ennek véget vetni.

Szerintünk szuperül van átadva az ötlet és az üzenet is! Nagyon hatásos és elgondolkodtató, ráadásul tényleg jópofa fotókat is lehet készíteni, ha az ember kivárja a sorát! :-)
Ha arra jártok jövő májusig, nézzétek meg Ti is, és ha módotokban áll, tegyetek a bolygónkért, a környezetünkért és ezekért az ártatlan állatokért is!

Szép kis kitérő lett, de úgy gondolom, hogy ez a kiállítás mindenképpen megérdemelte ez a kitérőt!

Vissza a kiránduláshoz: miután itt jól elidőztünk, végre elintéztük a mosdót is, aztán pedig indultunk tovább a Financial District irányába.

Először a Tőzsde épületéhez érkeztünk, ami egy nagyon szép épület, a homlokzata kiváltképpen. Jelenleg egy óriási piros Kellanova plakáttal az elején. A Kellanova korábbi nevén Kellogg Company egy amerikai multinacionális élelmiszergyártó cég és valószínűleg otthon is ismeri mindenki. A Kellogg’s Corn Flakes nevű gabonapehely biztos egyből beugrik mindenkinek. Mivel a tőzsdén is jegyzik, ezért volt most éppen kiplakátolva.

A New York-i Értéktőzsdéről is ejtsünk pár szót, nagyon röviden. A New York Stock Exchange (NYSE, beceneve: The Big Board) a világ legnagyobb tőzsdéje. 2023 júliusában a részvénypiaci kapitalizációja közel 25 billió amerikai dollár volt! (Értelmezhetetlenül nagy szám!)
A New York-i tőzsde eredetét 1792. május 17-re lehet visszavezetni, amikor a Wall Street 68. előtt található platánfa alatt 24 bróker aláírta a fa neve után az ún. Buttenwood Agreement nevezetű alapító okiratot. A jelenlegi főépület 1903-ban nyílt meg (Broad Street 18.)

Néhány történelmi mérföldkő:

• 1920. szeptember 16-án robbantás történt az épület előtt, amelyben 40 ember életét vesztette.
• 1929. október 24-e: fekete csütörtök néven vonult be a köztudatba. Ezt követően, október 29-én, a fekete kedden kezdődött eladási pánikot okolják a nagy gazdasági világválság kirobbanásáért.
• 1943: a nők számára is megnyílik a tőzsdén való kereskedés lehetősége.
• 2001: a szeptember 11-ei támadásokat követően a tőzsde 4 napra bezárt. (A tőzsde épülete mindössze 5 háztömbnyire van az egykori ikertornyoktól.)
• 2012. október 29-én két napra leállt a tőzsde a Sandy hurrikán miatt. (Utoljára 1888-ban volt zárva a tőzsde időjárás miatt két napig). A Sandy hurrikán összesen 24 amerikai államot érintett valamilyen módon, gyakorlatilag az egész keleti partvidéken rombolt.
• 2020. március 23-án pedig a COVID-19 világjárvány miatt ideiglenesen áttértek a kizárólag elektronikus kereskedésre. Május 26-án nyitott újra a tőzsde.

Próbáltam a legérdekesebb eseményeket összegyűjteni, hogy ne is legyen túl sok az infó, de azért mégis tudjunk meg valamit. Azért is szeretem ezeket a posztokat írni, mert amikor járunk valahol, akkor utána a látnivalók függvényében csomó mindennek utána is járok és nagyon sok mindent tanulok is ezekből.

Na, miután itt eltöltöttünk egy kis időt, haladtunk tovább, a Charging Bullt, a híres bikát kerestük. Kicsit itt elbóklásztunk, mert eltévesztettük az utcákat, de végül persze megtaláltuk.

A Charging Bull (Támadó bika) vagy más néven a “Wall Street bikája” egy bronz szobor, mely a Bowling Green Park mellett áll.
A Bowling Green Park azért érdekes, mert ez New York legrégebbi közparkja (1733), melyet még most is az eredeti, 18. századi kerítés vesz körül. Ma egy szökőkút díszíti a közepét. A nevét (kuglipálya) azoktól a polgároktól kapta, akik itt játszottak.
Innen indul a Broadway északi irányba, a tér délnyugati része pedig a Battery Parkkal szomszédos.
A terület a lenape indiánok kultikus helyszíne volt anno, de New York történelme is innen számítható, ugyanis itt történt meg a híres adásvétel, mely során Peter Minuit holland kormányzó megvette az indiánoktól Manhattan szigetét 1626-ban, 24 dollárért. A vétel eredeti okmánya a hágai levéltárban található.

1989-ben itt a tér északi részén állították fel a pénzpiacok erejét szimbolizáló 3200 kg-os bika szobrot.
Egy olasz-amerikai művész, Arturo Di Modica készítette és helyezte a tőzsde épülete elé december 15-én éjjel, az akkor még itt álló 18 méteres karácsonyfa alá. Mindezt engedély nélkül tette, és másnap szórólapokon tudatta a New York-iakkal, hogy az 1987-es tőzsdei fekete hétfő ihlette és az amerikaiak jövőbe vetett hitét fejezi ki. A rendőrség lefoglalta és eltávolította a szobrot, de az embereknek tetszett és visszakövetelték. Később, december 20-án a mostani helyén, a Bowling Green Park mellett állították fel. Ez az egyik legkedveltebb turisztikai célpont Manhattanben, a bika a város egyik legtöbbet fényképezett műalkotása.

Mi komolyan nem hittünk a szemünknek, mikor megláttuk, mekkora sor áll az elején és a hátulján is.
A turisták a bika különböző részeit ragadják meg: lógnak a szarván, fogdossák izmos testét, és nem maradnak érintetlenül az állat heréi sem. Valószínűleg a legtöbbet érintett testrésze ez, hiszen konkrétan fénylik a sok tapogatástól.

Mi úgy döntöttünk, hogy nem állunk be a sorba, se elölről, se hátulról… Megpróbáltunk mellé állva egy “kötelező” szelfit készíteni, de még ezt se sikerült úgy, hogy ne lógjanak be mindenféle irányból mások a képbe. Nagyjából lehetetlen úgy fotót készíteni. Megdöbbentő volt a tömeg! 😀
A szobor egyébként sok filmben is feltűnik, így szerintem mindenki pontosan “ismeri”.

A Bowling Green déli oldalán egyébként az Amerikai Indiánok Nemzeti Múzeuma található (régi amerikai vámház), ahová ingyenes a belépés. Azt mondják, alsó hangon 3 órát el lehet itt tölteni, mi most nem mentünk be, talán jobb is, mert tutira borult volna az összes programunk. De még egy múzeumos körre úgyis vissza kell térnünk New Yorkba.

Szóval mi innen a Battery Park felé vettük az irányt.
A Battery egy 10 hektáros nyilvános park, mely Manhattan déli csücskében található. Területén számos nevezetesség van. Többek között a Castle Clinton nevű egykori erőd és több mint 20 szobor, illetve emlékmű, de itt található a SeaGlass Carousel is, a leghangulatosabb körhinta, amit eddig láttunk. 2015-ben nyílt meg a nagyközönség előtt. Nem csak a vízparti hely miatt kapott itt helyet, hanem mert a Castle Clinton korábban egy ideig (1896-1941) akváriumként működött. Itt volt ugyanis a New York Aquarium, mielőtt Coney Island-re költözött volna.

Több komp is indul innen, többek között Staten Island-re, Governors Island-re, Ellis Island-re és Liberty Island-re. Van egy kilátó is, ahonnan rálátni a Szabadság-szoborra, de ez most sajnos zárva van.

A Battery egyébként a New York-i bevándorlók leszállóhelyeként volt ismert egészen 1892-ig, amikor a bevándorlási központot áthelyezték Ellis Island-re.
A park többször is hanyatlásnak indult, be is zárták, 2015-ben állították helyre és fejlesztették mai formájára.
Jól is tették, ugyanis évente átlagosan 7,2 millió turista látogatja.

Nagyon fura volt egyébként, mert amikor mi a parkba léptünk, odajött hozzánk egy figura, hogy hol a jegyünk!? Nem is igazán értettük, hogy mit akar, aztán kiderült, hogy kompjegyet keresett rajtunk. De mondtuk neki, hogy mi nem kompozunk, csak a parkban szeretnénk sétálni, ahogy rajtunk kívül rengeten is tették… De ő ezt nem értette. Végül persze bementünk a parkba kompjegy nélkül is, szóval ne hagyjátok, hogy rátok beszéljenek bármit! Kivéve persze, ha kompozni fogtok! :-)
Megnéztük a Bevándorlók szobrát, az East Coast Memorial nevű II. világháborús emlékművet.

Ez az emlékmű azoknak az amerikai katonáknak állít emléket, akik az Atlanti-óceán nyugati részének part menti vizeiben haltak meg az atlanti csata során. Nyolc 19 méter magas gránitoszlop, mindkét oldalára összesen 4609 név van felírva. A két sor között egy bronz sas szobor található, mely a Szabadság-szobor felé néz.

És a SeaGlass Körhintát, ami nagyon hangulatos. Nagyon tetszett nekünk. Komolyan elgondolkodtunk, hogy kéne menni rajta egy kört. De végül nem tettük. Nagyon jók a halak színei és a tenger hangját idéző zene szól.

Ezt követően már a tovább indulást fontolgattuk, mert még sehol sem tartottunk a napi programunkban, de már 13 óra volt.

További képek