Kajmán-szigetek

05/23/2023

A hajón nagyon kényelmes az ágy. Ez a Harmony-n is így volt és itt is. Bár azt gondolom, hogy kicsit hozzájárul a hajó ringatózása is…
Másnap seaday volt tehát. Igazából nem tudnám elmondani, hogy mit is csináltunk. Annyira sokféle programból lehet választani, hogy felsorolni sem lehet: lehet shoppingolni, van kaszinó, élőzene, játékok, fitneszterem, medence, jacuzzi, golfpálya, óriáskivetítő, csomó bár, étterem, még valami kiállítás és aukció is volt.
Minden nap kaptunk programfüzetet a napi programokkal, fontos infókkal. Lehetett saját naptárat összeállítani a programjaiddal. De mi amúgy nem csináltunk semmi különöset. Reggeli után napoztunk kicsit, jöttünk-mentünk, próbáltuk felfedezni a hajót, pihentünk, kávéztunk, sütiztünk, ilyesmi.

Az Oceanview Café nevű étteremben minden nap voltak ugyanazok a dolgok és minden nap volt valami speciális étel is egy-egy országra fókuszálva: így volt olasz, francia, német, mexikói, karibi nap is.

De mindig volt saláta, pizza, amerikai ételek, mexikói és indiai ételek, gyümölcsök (főleg dinnye, ananász, banán, alma), szendvicsek, és ezerféle sütemény.
Katasztrofális volt! 🙂
Legtöbbször vegyesen pakoltunk a tányérra, többségében salátát és mellé valami kis dolgot (és mindig csak annyit, amennyit megeszünk, mert nem szeretünk pazarolni) és persze úgy, hogy a sütiknek maradjon hely!
A sütikből nagyon sokat megkóstoltunk, mert nagyon szépek voltak. De ezeket úgy képzeljétek el, hogy ilyen pici kis falatka szeletek és mi azokat is elfeleztük, így többfélét tudtunk megkóstolni.
A legtöbb nagyon finom volt. Kétszer volt fánk is. Ugye, hogy nem kellett a puccos étterembe járni?? 😀

Szóval a seaday már el is telt és másnap hajnalban meg is érkeztünk a Kajmán-szigetekre.
Mi itt egy szigettúrát választottunk. Legtöbbször ilyet igyekszünk keresni, mert szeretünk minél többet látni egy adott helyből. Így sem ismered meg nyilván a helyet, de legalább kapsz egy általános benyomást és el tudod dönteni, hogy vissza akarsz-e térni hosszabb időre.
Nagyon sokféle kirándulásból lehet választani: van strandolós, shoppingolós, búvárkodós, felfedezős kirándulás is, szóval mindenki talál a kedvére valót.

Jó reggelt Kajmán-szigetek! Mindig olyan izgalmas egy-egy új helyet felfedezni. Korán kellett kelni, mert 7:15-kor volt a találkozó a színháznál. Ahogy kinéztünk az erkélyünkön azt láttuk, hogy a vízen horgonyzott le a hajó és kisebb hajókkal fogunk majd partra szállni.

A színházban Csibi lement bemutatni a vouchert (minden kiránduláshoz a szobánkban várt minket a voucher). Cserébe kapott egy számot, amit fel kellett ragasztani a pólónkra. A különböző kirándulásokat így jelölték meg.
Aztán lassan bemondták, hogy melyik csoport indulhat a kiszálláshoz. Nem kellett sokat várnunk és máris egy hajóban ültünk, hogy a part felé vegyük az irányt.
Ez mindössze egy pár perces kis hajókázást jelentett.
Kint várakozni kellett a túravezetőre, aki összeszedte a különböző csoportokat.
Mi a “Panoramic Island Drive” nevű programra jelentkeztünk, jó sokan voltunk. Amíg várakozni kellett máris éreztük a tűző nap erejét.

Kb. 10 perc múlva elindult az embertömeg és egy kisebb parkolóig kellett sétálni (pár percig tartott csak). A parkolóban egy csomó kb. 15-20 fős kisbusz várakozott. Mi elsők között értünk oda és már fel is ugrottunk az egyik buszra. Egy jófej sofőrt kaptunk.
Ezeken a szigeteken (meg úgy Amerikában is) az a tapasztalatunk, hogy a sofőr egy személyben az idegenvezető is.

Na de először is essen pár szó a Kajmán-szigetekről.
A Kajmán-szigetek 3 szigetből áll: Nagy-Kajmán, Kis-Kajmán és Cayman Brac. Mai napig az Egyesült Királyság tengerentúli területe. Fővárosa George Town, hivatalos nyelve az angol.
A nevét egy őshonos gyíkfajtáról kapta, amit kezdetben egy krokodilfajtával azonosítottak.

Mi a Nagy-Kajmán szigeten jártunk egyébként.
A Nagy-Kajmán kb. 300 km-re délre fekszik Kubától és 315 km-re északnyugatra Jamaicától.
A szigetek teljes alapterülete 262 km², ebből a legnagyobb a Nagy-Kajmán (197 km²).
A lakosság 90%-a a Nagy-Kajmán szigeten él. A szigeteket Kolumbusz Kristóf látta meg először 1503-ban. Las Tortugas-nak nevezték el a sok tengeri teknős miatt. Az első feljegyzett angol látogató, Sir Francis Drake volt, 1586-ban és ő nevezte el a szigeteket Kajmán-szigeteknek.
Mivel nem volt őslakossága, ezért a mai lakosság az egykori telepesek és rabszolgák leszármazottja, vagy betelepült. (A rabszolgaságot 1833-ban törölték el.)
Ennek köszönhetően elég kevert a lakosság, viszont példás harmóniában élnek.

A Nagy-Kajmán szigeten 2004. szeptemberében erős hurrikán (Iván) pusztított. A sziget 70%-át érintették károk, sok épület tönkrement. Azonnal nagyszabású újjáépítés kezdődött és két éven belül mindent helyreállítottak.
A szigetek trópusi fekvése miatt sajnos eléggé ki van téve a hurrikánoknak. Átlagosan minden 2,23 évben éri közvetlen csapás.

Manapság egyébként itt a legmagasabb az életszínvonal a karibi térségben (egy főre jutó 91 392 USD-vel) a turizmusnak és a pénzügyi szektornak köszönhetően. Ez ugyanis a világ egyik legfontosabb offshore pénzügyi központja. Nincs például jövedelemadó! Nem csoda, hogy népszerű adóparadicsom.

A szigetek jelképe a kék-leguán. A Queen Elizabeth II Botanikus Parkban lehet megtekinteni. (Ez volt a másik program, ami még érdekelt volna minket egyébként.)
Az éghajlat trópusi nedves és száraz, a nedves évszak májustól októberig tart, a száraz pedig novembertől áprilisig.
A hurrikánszezon pedig akárcsak itt Amerikában júniustól egészen november végéig tart.

Na, ennyi érdekesség után jöjjön, hogy mi mindent láttunk a panoráma-túra során. Először tartottunk egy rövid megállót a Good mood swing nevű hintánál. A hinta közvetlenül a tengerparton áll varázslatos panorámával a háttérben.
Órákig tudnék itt hintázni és élvezni a csodás kilátást.

Ezt követően a Colliers Public Beach-nél álltunk meg egy kis időre.
A víz itt is csodálatos színekben pompázott. A kék különböző árnyalatai lenyűgözőek. Nincsenek is szavak rá.
Itt láttunk először kakasokat és tyúkokat. Tele van a sziget szabadon rohangáló szárnyasokkal. Állítólag a törvény is védi őket és nem szabad őket etetni. (Komoly bírsággal és még börtönbüntetéssel is sújható, ha valaki mégis megteszi). Állítólag egyébként régen alapélelmiszernek számított és sok család tartott tyúkólat a kertjében. De ahogy a szigetek modernizálódtak, az emberek felhagytak a fogyasztásra szánt csirkék tartásával és szabadon engedték őket, ők pedig azóta is kóborolnak. Láthatóan jól érzik magukat és elég jó színben is vannak.

A következő állomás a Ten Sail Hajótörés helyszíne volt. 1794. február 8-án 10 hajó zátonyra futott és hajótörést szenvedett.
Az adómentesség mögött álló helyi legenda szerint az egyik hajó utasa volt egy királyi herceg, III. György brit király egyik fia. A helyi halászok kihajóztak, hogy megmentsék a legénységet és az árut. Azt mondják, III. György király hálából ezután kiadta azt a rendeletet, hogy a szigetek polgárainak soha nem kell adót fizetni és mentesülnek a háborús behívó alól is. Valójában azonban semmi dokumentált bizonyíték nincs erre. Ettől függetlenül a legenda ma is él.

Ma egy park áll a hajótörés emlékére. A néhai II. Erzsébet királynő és férje, Fülöp herceg 1994-ben (200. évforduló alkalmából) ellátogatott a helyszínre és felavatta az emléktáblát. Az emléktábla és a kilátó mellett a sziklákon 10 beágyazott betontömb látható a 10 hajóroncsra utalva.

A repülőtér mellett elhaladva egy pillanatra megálltunk egy ház előtt, mely kagylókból kirakva épült. Állítólag a belseje is kagylós. Szívesen megnéztük volna belülről. Conch Shell House a neve.

Ami ezután következett volna, az sajnos kimaradt. Ez a Blow Hole nevű hely, ami dagály / hullámzás esetén úgy néz ki, mint egy gejzírként feltörő víz.
De mivel a víz ezen a napon úgy nézett ki, mint egy feszített tükrű medence, ezért ez most nem volt látványos semennyire. Helyette elvitt minket az idegenvezető a Tortuga Rum Company nevű helyre, ahol lehetett sütit és rumot kóstolni, illetve vásárlásra is volt lehetőség. A bolt hátuljában pedig még azt is lehetett látni, ahogyan készül a rumos süti. Konkrétan nyakon öntik egy üveg rummal…
Nem volt nagyon sok idő itt, ráadásul az is eltelt azzal, hogy sorba kellett állni a mosdóhoz… De azért a kóstolót nem hagytuk ki, shoppingolni meg úgysem akartunk.

A kirándulás utolsó előtti állomása a sziget egyik fő látványossága: a Seven Mile Beach, mely egy nyilvános strand fehér homokkal és kristálytiszta vízzel. Itt volt a legtöbb időnk, de olyan meleg volt és annyira vakított a nap, hogy túl sokat nem is láttunk, időnként szó szerint vakon lőttük a fotókat.
Gyönyörű a víz!
Vannak ételárusok meg mindenféle egyéb árusok és ilyen karibi színekben pompázó kis kabinok, bár ezekről nem derült ki számunkra, hogy milyen célt szolgálnak.
Ez a hely volt a kirándulás egyik fénypontja!

Az utolsó utunk pedig a Pokolba vezetett. Szó szerint! A Hell = Pokol nevű hely a nevét a területen található fekete mészkőből álló alakzatok csoportjáról kapta. Hátborzongató és baljós kinézete adta a nevét. Természetesen nem szabad rajta sétálni, de vannak kilátópontok.
Állítólag egy angol jóembertől ered a név, amikor is úgy kiáltott fel, hogy “Így kell kinéznie a Pokolnak” (This is what Hell must look like.)
De más eredete is van: ha egy kavicsot bedobnak a képződménybe úgy visszhangzik, mintha egészen a pokolig zuhanna.

De mindegy is honnan ered a neve, manapság turisztikai látványosság, mellette pedig egy piros, pokol témájú postahivatal és ajándékbolt található, ahonnan képeslapokat lehet küldeni a pokolból.
Ez egy igen érdekes hely!

Innen már indulni kellett vissza a hajóhoz. Egy rövid buszozás után visszaértünk a kikötőbe, ahonnan a kishajó visszarepített minket a nagy hajóra. Még gyönyörködtünk egy darabig a víz színében, aztán miután mindenki visszaért tovább is indult a hajó. Kicsit előbb az előre mondottnál.

Ettünk és aztán újra próbáltuk felfedezni a hajó még nem ismert részeit. Legközelebb, ha időben tudunk foglalni, akkor egy ilyen belső túrára is bejelentkezünk majd, hogy a hajó titkos részeibe is bepillantást nyerhessünk.

Este megnéztük a naplementét és ez a nap is végetért. (Rohadt gyorsan telik az idő).

Tobábbi képek