05/26/2023

Akkora villámok voltak, hogy mondtuk, hogy a hajóról sem szállunk le, nemhogy kifeküdjünk napozni a viharba… Olyan felhők jöttek, hogy a sziget egyik oldala konkrétan nem is látszott.

De kezdjük azzal, hol is történt mindez.
A kirándulás utolsó állomása Bimini. Őszintén szólva én azt sem tudtam, hogy ezt a helyet eszik-e vagy isszák.
Bimini a Bahamák legnyugatibb területe, Miamitól kb. 80 km-re fekszik keleti irányban. Egy kb. háromórás kompozással már el is érhető ez a földi paradicsom. (Egyébként egy tipikus üdülőhely.) A Balearia nevű komptársaság gyors kompjaival lehet ide eljutni a legegyszerűbben.
Ernest Hemingway 1935 és 1937 között itt élt. Ideje nagy részében a nyílt vizeken horgászott. Állítólag az itteni élményei inspirálták "Az öreg halász és a tenger" című regényét.

Mi viszont egyelőre ott tartunk, hogy tombol kint a vihar, bent pedig az indulatok, mert az utasok többségének erre a napra már csak ez a strandolós programja volt. A 4. emeleten van az információs pult, külön a kirándulásokkal kapcsolatos kérdéseknek az egyik oldalon.
Mire mi leértünk már óriási sor volt. Beálltunk a sorba, de persze a voucherek a szobában voltak és ahogy láttuk, azokat kérték. Szóval Csibi sprintelt egyet a szobánkba és nagyjából pont addigra ért vissza, mire mi kerültünk sorra. Kérdeztük, hogy mik a lehetőségek. Mondták, hogy egész nap bármikor ki lehet menni, szóval vagy megtartjuk a vouchert és ha jobb idő lesz, kimegyünk, vagy most visszakapjuk az árát (nem a teljeset). Azt nem lehet, hogy várunk és aztán ha később se jó az idő, akkor majd délután visszaváltjuk.
Mi akkor úgy döntöttük, hogy visszakérjük a pénzt. Persze, nyilván sejtitek, de egy óra múlva szikrázóan sütött a nap.

De nem bántuk meg, hogy visszakértük a pénzt. Megbeszéltük egy jó kis kávé mellett, hogy ha jobb lesz az idő, akkor lemegyünk a hajóról és saját szakállra megpróbálunk felfedezni egy-két dolgot. Szerintem ez így nagyon jó döntés volt.

Fentről láttuk, hogy színes halak úszkálnak a kikötő mellett és az időjárás is jobbra fordult, így összeszedtük magunkat és elindultunk. A hajóról egyébként a seapass (szobakártya) leolvasásával lehet kijutni. Visszafelé pedig mindig van csomagellenőrzés meg az ellenőrző kapun is át kell haladni.
Néztük a halakat, tök szépek voltak és közelről azt is láttuk, hogy csíkosak is!

A kikötőből ingyenes transzferbusszal (amolyan kisvasúttal) vagy gyalogosan egy hídon lehet kisétálni. A víz színe olyan, hogy megőrülsz! Ezernyi árnyalatban pompázik. Mi azt hittük először, hogy csak akkor lehet erre a transzferbuszra felszállni, ha programra mész, de aztán kiderült, hogy nem. Ettől függetlenül mi gyalogosan sétáltunk ki.

Ez jó is volt, mert így például hallottuk a biztonsági őröktől, hogy jobb oldalon egy szabadstrand van, gondoltuk, hogy visszafelé ott egy kicsit mi is fürdőzünk majd.
Utána nekiindultunk. Az egész sziget nem túl nagy, 23 km². 3 szigetből áll: Észak-, Dél- és Kelet-Bimini. Mi Kelet-Biminin voltunk, ennek el tudtunk volna sétálni egészen a végéig, de a meleg miatt csak a feléig mentünk el. Amúgy az út végén lett volna az a Resort, ahol a programunk lett volna. Elsőnek még úgy terveztük, hogy elmegyünk addig, de aztán máshogy alakult.

A sziget hangulata amúgy nagyon jó, mindenhol pálmafák, tök szép az egész. Az egyetlen dolog, ami rontotta a képet, az a közlekedés volt: többségében benzinnel működő golfkocsikkal meg motorral közlekednek és ettől tök hangos volt az egész. Ez nem tetszett annyira. Itt is a “rossz oldalon” megy a közlekedés egyébként.
De a természet és a víz színe azonnal kárpótolt mindenért. Hamar megértettem, hogy Hemingway miért szeretett itt élni.

A Fisherman’s Village egy kisebb kikötő és mindenféle éttermek, boltok és hangulatos bárok helyszíne.
Tipikus nyaralóhely az egész sziget, szállodákkal, resortokkal, de van kaszinó is például.
A jachtkikitőnél sétálgattunk, közvetlen a víz mellett, amikor Csibi szól, hogy gyere, nézd mekkora hal… Aztán kiderült, hogy az egy cápa… 😄 Közvetlenül a lábunk alatt.

Utána észrevettük a kiírást is, hogy nem szabad etetni a cápákat… Na bravó! 😀
Szerencsénk volt, hogy pont láttuk! Utána már hiába kerestünk másikat, nem jött több sajnos.
Kb. félúton jártunk ekkor, amikor már nagyon melegünk volt, ezért megvártunk egy transzferbuszt és elindultunk visszafelé. A szabadstrandnál leszálltunk, gyönyörködtünk a vízben, Csibi egy kicsit be is ment pancsolni. Én csak a lábamat lógattam bele, mert nem tudtunk nagyon lepakolni sem, nem akartuk a fényképezőt csak úgy lerakni. Még a papucsunkat is valaki úgy mentette ki, mert ahogy láttuk elvitte volna a víz.
A víz bámulatos volt. Bármeddig tudtam volna nézni.

De miután már teljesen kitikkadtunk, úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a hajóra. Ezért is gondoltuk, hogy nem volt rossz ötlet visszakérni a pénzt, mert nem tudtunk volna egész nap nyugton maradni a strandolós helyen sem.
Itt sem érdekelte a kutyát sem a seapass, simán átmentünk az ellenőrzésen, vissza a hajóra. Ott viszont megvolt a szokásos ellenőrzés. Gyorsan letusoltunk, aztán ettünk.
A délután megint úgy telt el, hogy senki sem emlékezett rá, hogy mi történt. 🙂 Ja, de!
Előrementünk a hajó elejébe, ugyanis ott volt a kosárpálya és Csibi szerette volna lefotózni, levideózni. Ebből az lett, hogy be is ment és kb. másfél órát játszott. Először egyedül, aztán jött egy kolumbiai házaspár és beálltak vele játszani, később pedig még egy pasas csatlakozott hozzájuk.

Délutánra ismét beborult az ég, elég sötét és baljós felhők gyülekeztek.
Egyszercsak a felhőből kialakult egy tölcsér lefelé. Én nagyon félek a tornádóktól, és itthon is mindig kérdezem (soha nem láttam élőben ilyet még…), hogy ez most olyan?? Csibi meg mindig nyugtatgat, hogy dehogy, ez nem olyan felhő.

Na itt is ez volt, mondta, hogy á, ez semmi… Aztán hirtelen az látszódott, ahogy a tölcsér eléri a vízfelszínt és forog és kavarja a vizet. Ez nagyon ijesztő volt. Akkor még úgy látszott, hogy a nagy felhő közeledik is felénk. Nem annyira volt ez belekalkulálva a nyaralós terveinkbe. Még akkor sem, ha azt mondják, hogy a vízen kialakuló tornádó kevésbé veszélyes, mint a szárazföldön. Nekem ez se tűnt kevésbé veszélyesnek.

Utána felszívódott, de képzeljétek hogy pontosan ugyanott kialakult egy újabb. Egy harmadik is elkezdett alakulni, de az már nem tudta elérni a vízfelszínt. Váratlan élmény volt.
Miután lenyugodtak a kedélyek, Csibi még mindig kosarazott. Én ott üldögéltem, aki arra járt mindig szóba elegyedett velem, nagyon kedves emberek voltak. Aztán a kolumbiai házaspár abbahagyta a játékot és mikor jöttek ki, mondta a csaj, hogy a férjemnek az NBA-ben lenne a helye, olyan jól játszik. Én meg mondtam, hogy tudom! ❤️ És büszke voltam a Drága Férjemre!

A hajó eredetileg 18-kor indult volna. Addigra megfürödtünk.
(Jah, amúgy még délelőtt, mielőtt leszálltunk a hajóról, megszólalt a vészjelzés és a személyzet tagjai mentőmellényben rohangáltak hajón, ezen kívül pedig óriási füst szállt valahonnan.
Nem tudjuk, hogy csak gyakorlatoztak-e vagy mi volt ez, de az utasoknak nem kellett menekülni. Ez is érdekes látvány volt. Azt is láttuk, hogy valamit szerelnek a hajón.) A 18 óra azért volt fontos, mert addigra felmentünk a legfelső szintre, hogy ezúttal ne maradjunk le a hajókürt megszólalásáról. Hát, lemaradtunk. Ugyanis a hajó nem indult el… Ott vártunk mint a hülyék és nem történt semmi. Aztán bemondta a kapitány, hogy valami tervezett karbantartás kicsit csúszik, ezért 19-kor fogunk elindulni. De ne izguljunk, mert olyan közel vagyunk a végállomáshoz, hogy nem fogja érinteni az érkezésünket.
Nem izgultunk. Cserébe viszont este 7-kor sem indultunk el. Addigra is visszamentünk szorgalmasan. Jól tettük, ugyanis így láthattunk egy óriási tengeri teknőst. Felülről persze kisebbnek tűnt, nehéz volt lefotózni 15 emelet magasságból, de nagyon örültünk, hogy ilyen szerencsések voltunk.

A hajó végül este 20-kor indult el. Megvacsoráztunk és este 9-re elmentünk a színházba, mert volt még egy előadás.
A Life egy zenés, táncos, éneklős showműsor az életről, a szeretetről, szerelemről. Saját gyártású produkció, mint megtudtuk. A hajóstársaság a tagokat szerződteti, Miamiban gyakorolnak ill. ott van az első éles fellépésük is. Utána jönnek a hajóra fellépni.
Az előadás nagyon tetszett. Színvonalas műsort sikerült készíteni tehetséges emberekkel.
Ahhoz képest, hogy egy hajóról van szó, a színpadi technika is elég összetett.

Ezt követően sajnos már csak a legszomorúbb rész volt hátra: be kellett csomagolni. Sikerült mindent visszavarázsolni a bőröndbe, aztán lassan nyugovóra tértünk. Ezen az estén éreztük úgy, hogy eléggé erősen hullámzik a tenger. A többi napon semennyire vagy nagyon minimálisan lehetett csak érezni. Az a fura, hogy a hajóról leszállva éreztük úgy, hogy tök imbolygunk.
De ezen az estén/éjszakán egyértelműen lehetett érezni, hogy nagyobbak a hullámok.