Egyesült Államok Botanikus Kert

11/10/2024

Több mint 200 évvel ezelőtt George Washingtonnak az volt az elképzelése az Egyesült Államok fővárosáról, hogy magában foglal egy botanikus kertet, mely bemutatja a növények fontosságát. Így született 1820-ban a U.S. Botanic Garden. Ez az Egyesült Államok legrégebbi, folyamatosan működő nyilvános kertje.
Természetesen ingyenesen látogatható!

Az Egyesült Államok Botanikus Kert a National Mall-on, a Capitolium mellett található. A világ minden tájáról származó növényfajok széles skáláját mutatja be.
Van itt gyermekkert, sivatagi és trópusi növények, orchideák, Hawaii növényvilágát bemutató kiállítás, gyógynövények és még egy csomó minden más. Mi most nem tudtuk bejárni az egészet, de amennyit láttunk az nagyon érdekes és szép volt.
A karácsonyi időszakban a National Mall épületeinek és műemlékeinek 70 különböző növényi anyagból (pl. fahéj, gesztenye, makk, moha) készült makettje látható. A Capitolium elkészítése például 600 órát vett igénybe. Hihetetlen, hogy mennyire részletgazdag a kidolgozásuk és főleg, ha abba belegondolunk, hogy tényleg minden egyes alkotóeleme valamilyen növényből van.
Lenyűgöző! Csodás kis alkotások!

Itt elég sokan voltak persze. Nagyon érdekes időszakos kiállítások is vannak.
Például a “Növények, melyek megváltoztatták a világot”.
A nomád emberek és a telepesek gyakran olyan növények magvait is magukkal vitték, melyek nélkül nem tudták elképzelni az életüket. A felfedezők a helyiek által használt növényekkel találkoztak és mintákat vittek haza belőlük. Így aztán, ahogy ezek a növények is utaztak, változást hoztak a különböző népek életébe és kultúrájába.

Ilyen volt például a cukornád. Ezt a növényfajt a csendes-óceáni szigetek őslakosai háziasították több mint 10 ezer évvel ezelőtt. Az emberek bevitték a cukornádat az ázsiai kontinensre és az Arab-félszigetre, ahol az édes íze és gyógyászati felhasználása miatt nagyra értékelték.

A cukornád termesztése nehéz, veszélyes és költséges volt. Spanyolország, azért, hogy nyereségét növelje, a Kanári-szigeteken élő őslakosokat rabszolga sorba kényszerítette azáltal, hogy cukornádültetvényeken és malmokban dolgoztatta őket. A cukornádipar már az 1400-as években a transzatlanti rabszolgakereskedelem egyik fő mozgatórugója lett, amikor az afrikai embereket elhurcolták otthonaikból és ültetvényeken dolgoztatták őket.

A másik négy a kenyérfa (breadfruit) vagy kenyérgyümölcs: egzotikus finomság, valamikor rabszolgák tápláléka, a szójabab, a kávé és a búza.

Itt is van egy csomó interaktív és egyéb érdekesség.
A nemzetközi alapanyagokból ikonikus ételek készülnek. De a pad thai összetevői vajon Thaiföldről származnak? A pizza tényleg olasz? Sok étel, mely egy adott országhoz köthető, valójában olyan összetevőket tartalmaz, amelyeket az emberek a világ minden tájáról importáltak.

Ott vannak például a pizza alapvető hozzávalói és meg lehet nézni, hogy mely alkotóelem a világ melyik részéből származik.

De van olyan térkép is, amelyen a világ jellemző alapélelmiszerei vannak a földrészek/országok mintájára formázva.

Egy falra pedig post-itet lehet ragasztani, hogy mi az aminek, szerinted otthoni íze van. Itt nagyon aranyos kis válaszokat találtam.

Ami még nagyon tetszett, egy rövid kis videó a húsevő növényekről. Arról, hogyan ejtik csapdába az áldozatukat.
A húsevő növények egyébként a vizes élőhelyek ökoszisztémáiban fejlődtek ki. Egynegyedüket ma a kihalás veszélye fenyegeti az élőhelyek pusztulása és az éghajlatváltozás miatt.
Na, szóval nagyon sok érdekes dolgot lehet itt találni.

A kert egy része most el volt zárva, mert már készült a karácsonyi dekoráció. Többre meg nem nagyon jutott idő.

Lassan indultunk vissza a szállodába. Nem volt még késő, 16 óra múlt. Pont a botanikus kert előtt van egy buszmegálló.
Mikor kiértünk, már várakoztak mások is a megállóban. Azonban ki volt írva, hogy a busz a veterán napi parádé miatt nem jár este 7-ig (bár erre nem biztos, hogy pontosan emlékszünk).
Két pasi például el is indult gyalog, miután észrevették a kiírást. Mi még tanakodtunk, hogy mi legyen, mert most akkor keresni kéne egy metróállomást, és persze már ekkor is alig bírtunk menni… Mondtam, hogy akkor menjünk Uber-rel. De persze nem mentünk azzal.
Szerencsére amíg tanakodtunk, addig jött a busztársaság egy autója és a hölgy leszedte a papírt és mondta, hogy hamarosan jön majd a busz.
Halleluja! A buszra még várni kellett amúgy kb. 10 percet, de aztán szerencsére jött is. Tök érdekes, hogy a buszoknak is van egy folyamatosan villogó fényük, így már messziről is lehet látni, hogy jön.

Tudtuk, hogy még onnan is gyalogolni kell, ahol leszállunk majd, ráadásul még valami ételt is kellett vadászni. A buszmegálló közelében volt egy szendvicsező, oda bementünk és kértünk egy szendvicset, mert már nem akartunk máshova is elballagni. Ezt a szállodában megettük, aztán pihentünk és összecsomagoltuk a bőröndöt is.

Még útközben az utcán is találtunk jónéhány műemléket, például egy kis oszlopot, amiről csak második ránézésre tűnt fel, hogy ábrázol is valamit / valakit.
Katharine Graham volt látható rajta. Róla pedig azt érdemes tudni, hogy egy amerikai lapkiadó volt. 1963 és 1991 között ő vezette családja újságját, a The Washington Postot. Ő elnökölt a lapnál, amikor beszámolt a Watergate-botrányról, mely végül Richard Nixon elnök lemondásához vezetett. Ő volt az egyik első 20. századi női kiadó egy nagy amerikai újságnál.
Szeretem az ilyen apró, érdekes sztorikat.

További képek