Mértékegységek

Ha az ember egy idegen országba költözik, tisztában van azzal, hogy egy csomó minden másképp (nagyon másképp) lesz, mint ahogy megszokta, megtanulta.
Ez viszont még annál is másképp van! 🙂 Legalábbis számunkra.

Egy újabb téma, ami a “másképp” című rovatunkban is helyet kaphat.

Az amerikai mértékegységek használata a mai napig fejtörést okoz számunkra.
Igen jelentős különbség, hiszen mindenre mást használnak, mint mi. Gallon, mérföld, uncia, inch, láb, fahrenheit, hogy csak néhányat említsek.
Teljesen hétköznapi helyzetekben fordulnak elő, például az orvosnál az elején egyszer sem tudtuk megmondani a méreteinket az itt használt mértékegységekben… 😀

Most már több mint 5 éve élünk itt, de ez még mindig olyan dolog, ami viszonylag “nehéz”.
Szerintem Csibi jobban boldogul ezzel (is), ő egy csomó mindenről tudja, hogy hogy kell átszámolni.
Nekem egy dolog van, amit már nem akarok mindenáron átszámolni: a mérföld. De például a hőmérséklet is celsiusban van a telefonomon beállítva.

Még szerencse, hogy van egy csomó netes oldal, ahova egyszerűen csak beüti az ember és már látja is a megszokott mértékegységet.
Sok ilyen helyzet van: Ha egy-egy itteni receptet nézünk, vagy hogy hány fokon kell sütni az ételt, vagy hány gallon benzin kell, stb…
Nehéz hozzászokni, hogy tök másképpen vannak.
A teljesség igénye nélkül mindjárt leírok ide néhányat, de előtte még egy érdekes dolgot szeretnék megjegyezni, ami ugyan nem mértékegység, csak nagyon más: a bolti árak mindenhol nettóban vannak feltüntetve, az adót a végén számolják rá. Ez is fura volt eleinte, hogy a végén mindig többet fizettünk, mint amennyit mi kimatekoltunk a vásárlás közben!

Na de akkor jöjjön néhány mértékegység!

1 mérföld = 1,6 kilométer.
Ezt már nagyjából megszoktam. Az utak mentén is így van kiírva a sebességkorlátozás és mivel rengeteget sétálunk és csomó kihívásban veszünk részt, már megszoktuk, hogy mérföldben vannak az adatok.
1 láb = kb. 30 centiméter
1 inch = 2,54 centiméter

1 gallon = 3,78 liter vagyis közel 4 liter.
Elsősorban tankoláskor vagy tej vásárlásakor találkozunk ezzel a mértékegységgel.
Tankoláskor tehát gallonban számolják a benzint és a benzinárak is gallononként értendők. A benzinárak a magyarországi árakkal összehasonlítva még így is alacsonyak lesznek, ha átváltjuk literre. (Még akkor is, ha az utóbbi időben itt is volt benzinár emelkedés.)

Ha már benzin: a fogyasztást gallon/mérföldben (MPG) határozzák meg. Az autónk fogyasztása 28-34 gallon/mérföld. Ami annyit jelent, hogy jó esetben 34 mérföldet (~55km-t) tudunk megtenni 1 gallon (~4 liter) benzinnel. A matek:
Liter (per 100km) = (100 x 3.78) / (1.6 x MPG)
A 34 MPG ennek megfelelően kb. 7 liter/100km.

A tejen is általában gallonban szerepel a mértékegység, ami magyar szemmel nézve elég furcsa a nagy kiszerelést tekintve. (A mai napig rá tudunk csodálkozni az óriási kiszerelésekre, nem csak a tej vonatkozásában.)

Ami a hőmérsékletet illeti: Ehhez van egy képlet.
A Fahrenheit értékből vonjunk ki 30-at, az eredményt osszuk el 1,8-cal. A gyakorlatban ez Fahrenheit - 30 majd osztva kettővel. Nem halál pontos, de hogy kb. tudjuk hány fok van, arra jó. 70 F az 20 C fok, 80 az 25 C és a 90 F az 30 C fok nagyságrendileg. Szóval nekem a jó öreg Celsius van beállítva. Ennek ellenére kb. mindenhol Fahrenheit-ben vannak megadva a hőmérsékletek!
Én nagyjából annyit tudok ebből felfogni, hogy 75 Fahrenheit felett már jól vagyok! 🙂 De 80-tól van nyári meleg, szóval az az igazi! 😀

Ezzel ezenkívül a főzésnél/sütésnél találkozunk. Vagy betegség esetén, mert a lázmérőn is Fahrenheitben találjuk a számokat. Mi ott is az internetet hívjuk segítségül! Ott pontos adatok kellenek.

A főzésnél még egyébként gyakran lehet találkozni a teaspoon (teáskanál) vagy tablespoon (evőkanál) kifejezésekkel. Ezen legalább nem sokat kell gondolkodni.
1 uncia = kb. 30 ml (kb. 2 evőkanálnak felel meg)
Egy cup - vagyis pohár / bögre: általában 2,5 dl.

És ami még érdekes, hogy a súly fontban (pound) értendő.
1 pound = 0,45 kg
A gyakorlatban 2 pound az kb. 1 kg.

Uncia… Ami azért jó, mert van a "sima" uncia, a súly mértékegysége és van az uncia, ami a folyadékoknál fontos. Tehát a tömeg és az űrtartalom mértékegysége is. Ez zavaró lehet, de szerencsére legalább az átváltása nem az (a mindennapi életben):
1 uncia (oz) = 28,35 g (~30 g a gyakorlatban)
1 folyékony uncia (fl oz) = 28,41 ml (0,3 dl a gyakorlatban)

Biztos lehetne még cifrázni, őszintén megmondom, hogy nekem már ez a néhány is épp elég bonyolult. Még szerencse, hogy az internet segítségével tényleg egy pillanat alatt meg lehet kapni az általunk ismert mértékegységben is az adott dolgokat.

Olyanra emlékszem, hogy egyszer a dokinő kérdezte, hogy volt-e lázunk és mi ugye csak Celsius-ban tudtuk mondani. De nem volt gond, szóval elképzelhetőnek tartom, hogy nekik a számítógépben is van egy átváltójuk… 😀

Bár ez nem mértékegység, de ha már itt tartunk: én a szemészeten is mindig magyar betűket olvasok. Eddig még mindig megértették, hogy mit mondtam.

Na de miért is használják ezt a rendszert? Hogyan ragadt le a világ legnagyobb gazdasága ennél az elavult módszernél?

1793-ban Joseph Dombey francia tudós Thomas Jefferson kérésére az újonnan alakult Egyesült Államokba hajózott és két olyan tárgyat vitt magával, melyek megváltoztathatták volna Amerikát. Sajnos végül nem jutott el a célállomásig, így az USA továbbra is a mértékegységek “retro” változatát használja egyedülálló módon ebben a modern világban.

Az egyik tárgy egy pontosan egy kg tömegű fémhenger volt, a másik pedig egy rézrúd, melynek hossza megegyezett az új távolságmérő, a méter hosszával.

Jefferson lelkesedett a metrikus rendszer racionalitásáért, Dombey hajóját azonban brit kalózok elfogták és a tudós Montserrat szigetén halt meg, miközben a váltságdíjra várt.

A henger és a rúd ma az Amerikai Szabványügyi és Technológiai Intézet tulajdonában van.
Amikor a britek letelepedtek Amerikában a súlyok, mértékek és pénznemek elferdített változtatát hozták magukkal. A skót pint például 1824-ig majdnem háromszor akkora volt, mint az angol megfelelője…

Jefferson mellett George Washington is az újításokra szavazott.
Amerika új ország volt, és a függetlenségi háború sikerének nagy részét Franciaországnak, különösen a francia haditengerészetnek köszönhette. A két ország közel állt egymáshoz, és a metrikus rendszer tetszett Jefferson gondolkodásmódjának, és sokaknak az új nemzetben.
És ez a változtatási vágy nem csak a súlyokra és mértékekre korlátozódott.

Jefferson más mintákat is kért a franciáktól, de a dolgok addigra megváltoztak, mert 1794-ben a külügyminiszteri poszton Edmund Randolph váltotta fel, aki nem szerette, ha a kormány ilyen dolgokba avatkozik.
A helyzetet tovább rontotta, hogy az Amerika és Franciaország közötti kapcsolatok erősen megromlottak. A francia kormány úgy érezte, hogy az újonnan alakult nemzet nem volt elég támogató abban, hogy segítse a gall erőket a britek elleni harcban a nagyrészt európai első koalíciós háborúban.

1812-ben Napóleon gyakorlatilag megszüntette a metrikus rendszer alkalmazását Franciaországban. Miután a francia diktátort legyőzték, a metrikus rendszer ügye Franciaországban eleinte szinte teljesen elhalt, ahogyan az Egyesült Államokban is. De fokozatosan elterjedt egész Európában, mert egy jó ötletet nem lehet visszatartani, a tudomány és az iparosodás pedig szinte követelte.

A metrikus rendszert a benne rejlő racionalitás tartotta fenn. Ahelyett, hogy a helyi rendszerek összevisszaságát használnánk, miért ne építhetnénk egy olyan rendszert, amely olyan méréseken alapul, amelyekben mindenki egyet tud érteni, és amelyet a 10-es szám köré alakítottak, amely pontosan megegyezik a legtöbb ember kezén lévő számjegyek számával?
Mindenekelőtt univerzális, egy gramm minden kultúrában grammot jelent.

Vegyük például a Celsius és Fahrenheit esetét: Celsiusszal a víz 0 fokon megfagy, és 100 fokon forr, míg Fahrenheitnél 32 és 212 fokon. Az USA az egyetlen nemzet a világon, amely még mindig a Fahrenheitet használja a normál hőmérséklet mérésére…

Igazából nincs logikus oka annak, hogy Amerika ne váltson át a metrikus rendszerre - ez egy egyszerű, univerzális rendszer, amelyet az USA, Libéria és Mianmar kivételével a világ minden országa használ. Ez nem éppen egy előkelő társaság a Szabadok Földjén.

Még 1821-ben John Quincy Adams külügyminiszter beszámolt a kongresszusnak a mérések kérdéséről. A témában írt korszakalkotó tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy bár a természeti állandókon alapuló metrikus rendszer előnyösebb, a jelenlegi rendszerről való áttéréshez szükséges nagy felfordulás rendkívül zavaró lenne, és nem volt biztos benne, hogy a Kongresszusnak joga van felülbírálni az egyes államok által használt rendszereket.

A zavarok nagyok lettek volna. Amerika nagy értékű kereskedelmének túlnyomó többsége az Egyesült Királysággal és Kanadával folyt, amelyek közül egyik sem metrikus. Kanada azóta (a 70-es és 80-as években) áttért a metrikus mértékegységek használatára (egy-két szektort leszámítva).

A 19. század közepére a dolgok kissé megváltoztak. Az amerikai kormány tudósai elkezdték használni a metrikus mértékegységeket, például a területek feltérképezéséhez, még akkor is, ha a hazai rendszerük a mindennapi használatban elterjedtebb volt. A polgárháború szintén a szabványosítás irányába hatott, és néhány állam, például Utah rövid időre kötelezővé tette a rendszert.
A 20. században két nagy változás következett be a két világháborút követően. Az alkatrészek, különösen a csavarmenetek felcserélhetősége komolyan hátráltatta a szövetséges erőket. 1947-ben Amerika csatlakozott a Nemzetközi Szabványügyi Szervezethez, és a csavarmenetek metrikusak lettek. Ma az amerikai hadsereg a NATO-szövetségesekkel való jobb integráció érdekében metrikus mértékegységet használ.

Az 1960-as években a metrikus mértékegységeket átnevezték Le Système international d'unités (Nemzetközi mértékegységrendszer) vagy SI-re, és a dolgok ismét mozgásba lendültek Amerikában. A kongresszusi vizsgálatot követően Gerald Ford elnök 1975-ben aláírta a metrikus átváltási törvényt, amely tervet készített arra, hogy Amerika végre áttérjen a metrikus rendszerre, mint "az Egyesült Államok kereskedelmének és kereskedelmének preferált súly- és mértékrendszerére".

De volt néhány hátránya is. Először is, a rendszer önkéntes volt, ami jelentősen lelassította az elfogadást. Másodszor, egy évvel később az új amerikai elnök, Jimmy Carter határozottan támogatta a rendszert, és ez a kongresszusi ellenzéket arra késztette, hogy nagyrészt ellenezze a tervet.

Reagan elnök 1982-ben leállította a metrikus rendszerre való áttérés nagy részét, de utódja, Bush 1991-ben újjáélesztette a tervek egy részét, és utasította az amerikai kormányhivatalokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben térjenek át a metrikus rendszerre.

Egyetlen országnak sem sikerült kevesebb mint egy generáció alatt teljesen áttérnie a metrikus rendszerre, a legtöbb országnak két vagy több generációra volt szüksége.

Lehet, hogy Amerika soha nem fog átállni, de az SI-rendszer ésszerű, logikailag megalapozott, és a világ túlnyomó többsége számára a tudomány, az orvostudomány és a mérnöki tudományok nyelve marad.

---